A minap Mihályi Molnár László, tanár, költő, publicista, művelődésszervező, egyházközségünk képviselőtestületének főkurátora néhány újabb versével ajándékozott meg. Íme, az egyik:
M-lék
elveszett szavak
elkopott képek
ellopott tájak
vidékek
beomlott jövő
országnyi csend
meghasadt
tört-én-elem
idétlen idő
A verset, hogy üzenetét megértsük, látni kell. Látva olvasni és olvasva látni, mint a népszámlálást: nép – szám – lálá – s… mar – gój – ára… Betűk, szavak, kifejezések, pontok, emlékek. Minden mögött történelem. Egyéni és közösségi tört – én – elem.
A számvetés, a számadás nem matematikai feladat. Történelmi és történeti kihívás. Tetemrehívás. Halotti tor. Mert egyre gyakoribb, hogy már más nyelven tanulunk, és más nyelven írunk, de még magyarul álmodunk és magyarul sírunk… Mi, Te és én… És a csemetéink? Az új hajtások?
Ej, de ma, más idők járnak… Az idő mindig más volt. Szépapáink idejében is, de volt bennük valami időt álló, ami lehet, hogy csak most, búvópatakként, de benned, bennem felszínre tört: az én-elem. Véletlenül, életlenül? Kicsorbítva életlenül?
Fogd a pennát, élezd, hegyezd a ceruzát! Hozd rendbe szíved hegyezőjét! Tisztíts fület, emléket! Hallgasd a csendet, benne apád, anyád hangját: fiam, lányom, köszönöm, hogy benned /is/ meggyógyult a történelmünk: a tört – én – elmünk.
Gábor Bertalan
| |
Időjárás | Mária Rádió | Egyházi iskolaközpont | ||
 |
 |
){kind=link}