2007-04-01 Virágvasárnap

Attila Zajdek | 11.4.2015

Virágvasárnap


Jézus bevonulása és szenvedése

Jeruzsálemben, az Olajfák hegyének déli lejtőjén egy kis templom vonja magára a zarándokok figyelmét. Az oltár mögötti üvegablakból páratlan kilátás nyílik a szent városra. A templom alakja kívülről emberi könnycseppre emlékeztet. Neve is így hangzik: Dominus flevit – Az Úr sírt. A templom Jézus virágvasárnapi bevonulásának útvonalán épült. Szenvedése előtt diadalmenettel vonult az Üdvözítő a városba. De amikor elébe tárult, megsiratta lakóinak megátalkodása miatt. Virágvasárnap erre a bevonulásra emlékezünk és egyúttal meghatódott lélekkel gondolunk a Megváltó halálára is.

Jézus diadalmas bevonulása
Julius Caesar Kr. E. 44-ben diadalmenetet tartott Rómában. Ekkor már lába előtt hevert az akkor ismert világ Britanniától Numídiáig, Hispániától Perzsiáig. Négy ló húzta diadalhintóját, tíz elefánt védte a sorfalat, hetvenkét liktor haladt előtte és tizenhatos sorban haladtak a légionáriusok. Caesart mégis betemette a feledés pora. Ma már csak megsárgult történelemkönyvek emlékeznek meg róla. Néhány évvel később a Názáreti Jézus vonult be Jeruzsálembe. Szelíden, szamárháton, csak a zarándokok lengettek pálmaágat előtte és tanítványai terítették ruhájukat elébe. Róla mégsem feledkezünk el két évezred után sem. Mert ez a Jézus ma is él és uralkodik. De nem földi birodalmakat kormányoz, hanem a szívek Királya. Nem légiókat győzött le, hanem a bűnt és a halált. Aki az ő virágvasárnapi diadalmenetébe áll be, annak élete ugyan a kálváriás keresztúton át, de a diadalmas húsvétba torkollik.

Jézus szenvedése
A virágvasárnapi dicsőséges bevonulás után néhány napra megkezdődött keserves kínszenvedése. A szenvedéstörténetet hallgathatjuk pusztán a megfigyelő érdeklődésével. Akkor csak az érdekel: mi történt és hogyan történt. A hívő azonban többre törekszik. Érdekli, miért történt mindez. Lukács alapvető szempontja: az eseményekben Isten üdvözítő terve valósult meg. Igazolja: mindennek így kellett történnie, hogy Isten akarata teljesedjék. Az életre-halálra szóló küzdelem valójában Jézus és a Sátán között zajlik. A Sátán szállta meg Júdást, ő rostálta meg a tanítványokat, az ő sötét órája ütött. Jézus elszántan néz szembe a sátáni kihívással, végül feltámadásával végérvényesen győzedelmeskedik. Lukács kiemeli még Jézus ártatlanságát. Az ellene felhozott vádak hamisak. Ezt felismerik Pilátus, Heródes, Arimatei József, a jobb lator és a római százados. Az evangéliumból kitűnik az eseményeknek megváltó áldozati jellege is. A halál önkéntes elfogadása jellemzi Jézust. Áldozata az üdvösség forrása lesz mindenki számára.

Miért szenvedett Jézus?
A modern teológia három szempontot emel ki.
Elvhűségből. A pompeji katona élete árán is hűséges maradt őrhelyéhez. Amikor hömpölygött feléje a Vezúv lávája, rendületlenül állt a kapunál. Állva temette be a hamueső. Jézus nem az őrállomásához, hanem elveihez maradt hű egészen a vértanúságig. Ő a jóságos Atyáról prédikált. Ellenfelei a félelmetes istenképet hirdették. Jézus előtt két út állt: vagy kiegyezik ellenfeleivel, de akkor elárulja hivatását. Vagy vállalja a keresztutat. Nem fakír volt, hanem hős, aki élete árán is hű maradt elveihez.

Igazolta, hogy a szenvedés naggyá teheti az embert. Nyilvános működése alatt sok erényt gyakorolt. De a leghősiesebb erények gyakorlására csak a szenvedés közepette nyílt alkalma: a rosszakarókkal szembeni szelídségre, a hóhérok iránti megbocsátásra, az összeomlásban tanúsított kitartásra, az Atya akaratára való tökéletes ráhangolódásra. Jézus bemutatta, hogy a szenvedésben naggyá, hőssé, szentté válhat az ember.

Helyettesítő elégtételből. Kolbe atya önként vállalta egy rabtársa helyett a halált. Feláldozta életét, de társa megmenekült. Jézus a világ bűnének kiengeszteléséért felkínálta halálát ás általa megmenekült az ember.

Álljak lélekben a kereszt alá, nézzek a felfeszített Krisztusra és mondjam: Állok a Golgota bús tetején. Itt van a Krisztus, s itt vagyok én. Vérzik, vérzik a Krisztus! // És Rám néz! Rám néz! Irgalmas egek! Jaj, hova fussak, hova legyek. Vérzik, vérzik a Krisztus! // Csak sírok, sírok, csak susogj ajkam: Jézusom, szeretlek, könyörülj rajtam! Vérzik,. Vérzik a Krisztus! (Sík Sándor: Véreső esik).
Hajnal Róbert/Magyar Kurír

Ma 21.5.2018 van, névnapját unnepli Konstantin, holnap Júlia, Rita.
Gratulálunk!
Esperesség
Homíliák
2007-04-01 Virágvasárnap
|
Készítette: romkat.sk
|