Megemlékezés a halottakról a temetőn Mindenszentek ünnepén

Megemlékezés a halottakról a temetőn Mindenszentek ünnepén

Mint minden éven, úgy az idén is megemlékeztünk elhunyt szeretteinkről a Szepsi temetőben.

A feltámadt Krisztust jelképező gyertyák imbolygó fényében emlékeztünk elhunyt szeretteinkre. Az élők és holtak világát – hitünk szerint – a feltámadt Krisztus köti össze. Ő, a világ világossága, aki utat mutat nekünk, a földi élet zarándokútját járóknak az ég, az örökhaza felé, elhunytjaink számára pedig fényeskedik, mint örök világosság.

Tehát a halottakra való emlékezés számunkra, már nemcsak gyász és szomorkodás, hanem bizakodás is, mert átcsillan rajta az örökélet hite, a feltámadás, a viszontlátás, a teljesség reménysége. Ezért valljuk szinte naponta – Hiszem a test feltámadását, hiszem az örök életet. Most is, ebben a hitben, reményben és szeretetben, emlékeztünk azokra, akik előttünk járták az élet útját, de már béke álmát alusszák.

Közös emlékezésünket a hitünk megvallásával kezdtük, majd 15 könyörgésben 15 célcsoport tagjaiért imádkoztunk. Az első gyertyát az elhunyt pápákért és püspökökért gyújtottuk meg, a második gyertyát az elhunyt lelkipásztorokért, a harmadik gyertyát elhunyt szüleinkért és nagyszüleikért, a negyedik gyertyát elhunyt rokonainkért, az ötödik gyertyát az elhunyt kántorokért, a tanítókért, a nevelőkért és hitiktatókért, a hatodik gyertyát az elhunyt sekrestyésekért, harangozókért és templomtakarítókért, a hetedik gyertyát templomunk, plébániánk és középületeink elhunyt építőiért, fenntartóiért és anyagi támogatóiért, a nyolcadik gyertyát népünk elhunyt politikusaiért, a társadalmi és közélet vezetőiért, a kilencedik gyertyát az elhunyt ellenségeinkért, üldözőinkért, rágalmazóinkért és rosszakaróinkért, a tízedik gyertyát azokért, akiket megbántottunk, és akiknek  lelki kárt okoztunk, a tizenegyedik  gyertyát azokért, akiket életünk során megbotránkoztattunk, bűnre csábítottunk és esetleg most miattunk szenvednek, a tizenkettedik gyertyát a háborúk, az üldözések, a lágerek és a koncentrációs táborok elhunyt áldozataiért, a tizenharmadik gyertyát a temetőnkben nyugvó összes halottért, és községünk minden halottjáért, akiknek teste idegen földben pihen, a tizennegyedik gyertyát azokért, akiknek már hozzátartozói nem élnek, akikről megfeledkeztek, vagy akikért már külön senki nem imádkozik, a