Az egyházi iskola diákjainak, tanárainak hamvazkodása

Gábor Bertalan | 10.2.2016

 

 

2016. február 10-én déli 12:00 órakor kezdődött egyházi iskolánk diákjainak, tanárainak és az iskola barátainak hamvazkodása a plébániatemplomban. A reformátusvallású diákok és tanárok Nt. Molnár Árpád, református lelkipásztor vezetésével saját templomukban tartottak bűnbánati istentiszteletet.

 

Az igeliturgián diákok asszisztáltak: Gacsay Bence, Kuzma Ádám és Szeles László. Oceák, Molnár Zsuzsanna, hitoktatónő olvasta a szentírási szakaszokat, Bodnár Attila, karnagy vezette az énekeket. A hívek könyörgését Páll Krisztina, Rudy Rebeka és Viszlay Eszter imádkozták. Tibor atya segített a hamvazkodásban. A bűnbánati liturgia kezdetén a helyi esperes-plébános köszöntötte az egybegyűlteket. Örömét fejezte ki a bűnbánattartás készsége kapcsán. Fontosnak mondta ezt, mert mindnyájunk mindkét tenyerében bele van vésve a M betű – memento mori – emlékezz a halálra, az elmúlásra. A tenyerünkbe írott M betű azonban kultúránkhoz való ragaszkodásnak is az intő jele: magyar maradj!

 

A tavalyi virágvasárnapi barkaág, amit az Úr Jézus dicsőséges jeruzsálemi bevonulása emlékére áldottunk be, és tartottunk a kezünkbe, most láthatóan elénk tárul a vége – hamu lett belőle. Ez egy tagadhatatlan, figyelmeztető jele az enyészetnek, és a ténynek, hogy porból lettünk és porrá válunk. Ezért jó, ha önmegtagadó tetteink eszünkbe juttatják a tényt, el kell számolnunk talentumainkkal.

 

A keresztény böjt tehát nem testünk büntetése, sanyargatása, hanem Istenhez fordulásunk szellemi-lelki és fizikai vetülete. Testünk a böjtöléssel vesz részt az Istenre figyelésben, ami visszahat a lelkünkre: érzékenyebbé tesz bennünket az Istentől érkező apró jelekre, indításokra. Az imádság, a böjt és az irgalmasság egymásból fakad.

 

Adja Isten, hogy nagyböjtünk ne puszta külsőség, erőpróba, izzadságszagú erőlködés legyen, hanem újfajta, bensőséges találkozás Istennel és testvéreinkkel, az irgalmas tett, az irgalmas szó, vagy ha már egyikhez sincs bennünk készség, legalább az irgalmas ima által.

 

Adja Isten, hogy komolyan vegyük az intő szót, hogy porból lettünk, s a porba térünk vissza. Adja Isten, hogy egy kicsit megrendüljünk és merjünk szembesülni azzal, hogy terveinkről, álmainkról, mindarról, amiért nap, mint nap fáradozunk, kimondatott - velünk együtt az enyészeté lesz.

 

Adja Isten, hogy az idei negyven napban tovább tanuljunk leszámolni illúzióinkkal és légvárainkkal, s elfogadjuk, hogy nem is kell másnak lennünk, mint pornak: Isten kezében, az ő Leheletével ez a por ugyanis létünk kezdetén megtelt élettel, megkeresztelkedésünkkor szentségileg megpecsételődött és a halálban majd abba a dicsőségbe emeltetik, amely örök osztályrészünk lesz az Atya jobbján.

 

Videófelvétel itt:

Képgaléria itt:7


Ma 24.4.2018 van, névnapját unnepli György, holnap Márk.
Gratulálunk!
Hírek
Az egyházi iskola diákjainak, tanárainak hamvazkodása
|
Készítette: romkat.sk
|
close