Reményt sejtető események, jelek és jelzések

Gábor Bertalan | 13.5.2016

Reményt sejtető események, jelek és jelzések

 

Bodolló község polgárai az idén emlékeznek településük első írásos említésének 700. évfordulójára. Közösségi életük jelentős helye a templom volt, amely a II. világháborúban annyira megsérült, hogy kénytelenek voltak azt lebontani. Újat építeniük csak a rendszerváltozás után volt lehetőségük, amelyet 20 évvel ezelőtt szentelt fel Alojz Tkáč, kassai érsek-metropolita, aki 10 éve ebben a templomban vette át Erdő Péter, bíboros, Magyarország prímás-érseke kezéből a jubiláló 100 éves makranci templom új oltárába elhelyezendő Szent István Király ereklyét.

 

A kerek jubileumok kapcsán Bernard Bober, kassai érsek-metropolita meghívására a bodollói Sarlós-Boldogasszony tiszteletére emelt filiális templomban, 2016. május 13.-án 16:00 órai kezdettel hálaadó szentmisét mutatott be Erdő Péter, bíboros, Esztergom-budapesti érsek, aki ünnepélyesen megáldotta a jubileumokra készült szárnyas-oltárt, Király Tamás és Kiss Virág Glória alkotását.

 

            A szentmise kezdetén Slavomír Borovský szepsi város polgármestere és Bernard Bober kassai érsek-metropolita köszöntötte a vendégeket és az egybegyűlteket, többek között Czimbalmosné Molnár Évát, pozsonyi magyar nagykövetet, Szesztay Ádám kassai főkonzult, Zachariás István, megyei alelnököt, valamint a határ mindkét oldaláról érkezett papokat és híveket.  A szentmise végén került sor a Budapest XVIII. került egyházi iskoláinak és a szepsi Boldog Salkaházi Sára egyházi iskolaközpont testvériskolai egyezményének aláírására és a Szepsiben épülő egyházi iskolaközpont alapkövének a megáldására.

 

Szentbeszédében a Bíboros többek között arról szólt, hogy az evangélium örömhíre minden népnek szól. Mindenki arra kapott hivatást, hogy megtérjen, hogy hittel fogadja Krisztust és örök boldogságra szóló meghívását. Isten szeretete és az üdvösség szempontjából nincs különbség a népek között. Viszont ahogyan a Pünkösd csodája mutatja, Szent Péter beszédét megértették a különböző nyelvű hallgatók, de nem azért, mert elfelejtették a saját nyelvüket, hanem mert mindannyian a saját nyelvükön hallották ugyanazt az örömhírt (vö. ApCsel 2,8-11). Krisztus evangéliuma tehát kapcsolatba hoz minket Istennel, és testvéri közösségbe foglal egymással is.

 

A feltámadás titka és az Egyház titka elválaszthatatlan egymástól. Ma az Egyház egyik nagy feladata és küldetése, hogy szóljon és kiáltson a remény öröméről. Isten népe nem véletlenül kéri a kegyelmet, hogy őrizze meg az Egyház reményét, hogy el ne bukjon. Szent Pál apostol sem véletlenül hangsúlyozza, hogy „Ábrahám a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz, az ígéret ugyanis így szólt: „Ilyen lesz nemzetséged.” (Róm 4,18). Jó ezt tudni, hogy amikor már nincs emberi remény, akkor is van Valaki, aki előbbre segíti a benne bízót.

Ez az ábrahámi öröm és remény vált teljessé az üdvtörténelemben. Bár, időnként úgy tűnt, hogy Isten elrejtőzött, nem lehetett Őt látni, máskor viszont nyíltan megmutatkozott. Ferenc pápa ezzel kapcsolatban egy alkalommal a várandós Erzsébet példáját idézte, aki örömujjongásban tört ki, amikor unokatestvére, Mária meglátogatta őt. Isten jelenlétének öröme ez - mondta - aki együtt halad népével. Ez a remény a választott nép szívéből a „rabszolgaság pillanataiban” sem kopott ki teljesen. Igaz, néha nagyon elhalványult, de Isten az utolsó pillanatban mindig közbelépett.

Ez a reményadás-sorozat a bűnbeesés után a Paradicsomban kezdődött, Noéval folytatódott, Ábrahámnál búvópatakként visszatért, majd a prófétákon és az ószövetségi nagyokon át az Úr Jézussal végződött, akiben egészen és tisztán látható lett a reménykedés csodálatos arca.

Ezt a belső reményélményt tapasztaltuk meg, amikor Erdő Péter bíboros úr meglátogatva vidékünket, megáldotta a bodollói Sarlós-Boldogasszony filiális templom új szárnyas-oltárát, ahol látva látjuk, ábrázolva, mintegy kivetítve, elénk faragva, hogy ugyanaz az Isten, aki elindította Ábrahámot, az idők teljességében Fiában, Jézus Krisztusban beteljesítette ígéretét: Őáltala, Ővele és Őbenne mindent megújított. Ehhez szükség volt többek között két édesanyára is, Erzsébetre és Máriára, akik a reménytelenség ellenére is hittek és reméltek.

Az új oltárképben napjaink emberének szánunk üzenetet. Szemlélni a reménység asszonyait, akik hitük által reményt és jövőt kaptak. A kompozíción jól látható, hogy a két asszony, a két édesanya találkozása miként járult hozzá önmaguk, nemzedékük, népük és egyben az egész emberiség üdvtörténetének a beteljesedéséhez. Jól látható, hogy az idők teljességében az üdvösség és a megváltás ígérete Jézus Krisztusban miként vált valósággá. Érzékelhető, hogy mindkettőjük hite miként segítette elő a megváltást. 

A középkori oltárképeket a szegények bibliájaként tartották számon, manapság a teológia bibliájaként. A bibliai képeknek a hitigazságok nagy üzenetét kell hordozniuk, mert a hit mozzanatainak tudomásul vétele és felelevenítése az, ami elősegíti a keresztény élet élhetőségét egyik pillanatról a másikra, hogy mindig előre tudjunk haladni a remény útján. Ez az, ami a rossz pillanatokban is békét ad, hogy az élet legsötétebb pillanataiban se essünk kétségbe, tudva azt, hogy Isten mindig velünk van. Jelen van, hogy biztonságosan átsegítsen minket életünk vörös-tengerén.

Ez a remény felfedezteti, hogy nem vagyunk egyedül: Isten, mindig és mindenütt jelen van. Velünk van. Csendes, alázatos, erőteljes mindenhatóságával… Reményt és jövőt adva…

Ezúton is köszönjük művészeinknek, nevezetesen Király Tamásnak és Kiss Virág Glóriának, hogy a szárnyas-oltár megalkotásával talentumaikat kamatoztatva reményt és jövőt sejtetnek reménytelenségben vergődő, jövőképnélküli nemzedékünknek.

 

GB.

 

 

FOTÓgaléria itt:

Bodollói oltár itt:

Videó felvétel itt:

Ma 24.4.2018 van, névnapját unnepli György, holnap Márk.
Gratulálunk!
Hírek
Reményt sejtető események, jelek és jelzések
|
Készítette: romkat.sk
|
close