Egyházközségi zarándoklat a Szentévben

Gábor Bertalan | 22.5.2016

Egyházközségi zarándoklat a Szentévben

 

2016. május 22.-én Szentháromság vasárnapján Ft. Dr. Száraz János, buzitai plébános, esperes-helyettes és Ft. Mgr. Takács Dénes, jánoki plébániai kormányzó a rájuk bízott hívek egy csoportjával szentévi zarándoklatra indultak a Szepsi plébánia templomba, amelyet a megyésfőpásztor a jubileumi búcsú elnyerésének helyévé jelölt ki.

 

Megérkezésük után a zarándokok a Szűzanya emlékoszlopánál elimádkozták a lorettói litániát, majd a jubileumi kapun keresztül ünnepélyesen bevonultak a templomba, ahol Gábor Bertalan esperes plébános vezetésével koncelebrált szentmisén vettek részt.

 

A zarándoklat különleges jel a Szentévben – írja a Szentatya az Irgalmasság arca kezdetű bullájában - mert azt az utat jelképezi, amelyet minden ember végigjár az élete során. Az élet zarándoklat, az ember pedig viator, vagyis zarándok, aki a kívánt cél elérése érdekében egyfajta utat tesz meg. Ahhoz, hogy valaki – Rómában vagy bárhol a világon – elérkezzék a Szent Kapuhoz, erejéhez mérten végig kell járnia egy zarándokutat. Ez a tényleges jele annak, hogy az irgalmasság is egy olyan elérendő cél, amely erőfeszítést és áldozathozatalt kíván tőlünk.

 

A zarándoklat jó alkalom arra, hogy késztessen minket a megtérésre: a Szent Kapun áthaladva engednünk kell, hogy átöleljen bennünket Isten irgalmassága, és elkötelezzük magunkat az irgalmasság gyakorlására, miként az Atya is irgalmas irántunk.

 

Az Úr Jézus mutatja meg az élet-zarándokút szakaszait, amelyen át célba lehet érni: „Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is” (Lk 6,37–38).

 

Elsőként ezt mondja: Ne mondjatok ítéletet és ne ítéljetek el senkit. Ha valaki nem akar Isten ítélete alá esni, nem lehet testvére bírája. Az ember ítélete ugyanis felszínes, az Atya ezzel ellentétben a bensőt látja. Milyen sok bajt okoznak a féltékenység és az irigység által sugallt szavak! Ha egy testvérről távollétében rosszat mondunk, rossz fényben tüntetjük fel, akkor meggyalázzuk a becsületét és a pletyka áldozatává tesszük. Nem ítélni és el nem ítélni pozitív értelemben azt jelenti, hogy észrevesszük a jót másokban, és nem gyötörjük töredékes ítéletünkkel és feltételezett mindentudásunkkal. Mindez azonban még nem elegendő az irgalmasság kifejezésére – folytatja ugyanott a Szentatya. Az Úr Jézus elvárja a megbocsátást és az ajándékozást is. A megbocsátás eszközévé kell válnunk, hiszen mi előbb nyertünk bocsánatot Istentől. Mindenki iránt nagylelkűnek kell lennünk, tudva, hogy Isten is igen nagylelkűen árasztja ránk jóságát.

 

A Szentév „mottója” ismeretes: az irgalmasok, mint az Atya. Az irgalmasságban kapunk bizonyságot arra, hogy miként szeret az Isten: teljesen, örökre, ingyenesen, viszonzásul semmit sem várva adja nekünk önmagát. Amikor hívjuk, segítségünkre siet. Milyen szép, hogy az Egyház mindennapi imája ezekkel a szavakkal kezdődik: „Istenem, jöjj segítségemre! Uram, segíts meg engem” (Zsolt 70,2).

 

A tőle kért segítség Isten irántunk való irgalmasságának első lépése. Ő jön elénk, hogy kiszabadítson minket a gyöngeségből, amelyben élünk. Ő segít minket abban áll, hogy elfogadjuk jelenlétét és közelségét és így együttérzésétől napról napra megérintve mi is együttérzők tudjunk lenni mindenki iránt.

 

A könnyebb érthetőség kedvéért Isten irgalmát röviden ingyenes szeretetnek neveznénk. Ebben szinte minden benne van. Az irgalmasság köznyelvileg ugyanis egy terhelt szó. A köznyelvben kinek mondjuk azt, hogy „légy irgalmas hozzám”? Annak, aki agyon akar ütni bennünket, és könyörgünk neki, hogy ne tegye, mert mi jó emberek vagyunk, és megpróbáljuk rávenni, hogy ne büntessen. Isten irgalma biztosan nem ilyen, noha sok keresztény ezt érti alatta. Pedig ez az irgalom karikatúrája. Ha ez így lenne, akkor egy kegyetlen és szeretet nélküli Isten képe bontakozna ki előttünk.

 

Az irgalmasság az ingyenes szeretet: semmit sem kell tennem azért, hogy Isten szeressen. Szeret, mert a gyermeke vagyok. Szeret, mert vagyok, a tetteimtől függetlenül. A tetteimre mondhatja azt, hogy jók vagy rosszak, de a személyemet soha nem ítéli el. Szeretetét nem kell kérni, csupán elfogadni. Mindenekelőtt ezt jelenti Isten irgalma. És ha mi valami hasonló szeretettel akarjuk szeretni az embertársainkat – ami természetesen hosszú, állandó tisztulást igénylő emberi út –, akkor mindenképpen ebből kell kiindulnunk. Csak aki megtapasztalta ezt az ingyenes szeretetet, az lesz képes helyesen szeretni Istent, másokat és önmagát.

 

A szentháromság hittitkának megértése és megvalósítása is ezt segíti elő. A Szentlélek segítségével, Jézus Krisztusban: Őáltala, Ővele és Őbenne elindulni egymáshoz, hogy megbocsátva egymás gyarlóságát, hibáját és vétkét, kiengesztelődjünk az Atyával, egymással és önmagunkkal. Olyan ajándék ez, amiért érdemes útra kelni, hogy általa megérkezzünk a Szentháromság közösségébe, a másikhoz és igazi önmagunknak.

 

A szentmise után a zarándokok megtapasztalhatták a szepsi egyházközség híveinek vendégszeretetét és figyelmességét, amiért ezúton is nagy köszönet. Látva látszik, hogy miként növekszik Isten népe, nemcsak számban, de minőségben. 

Ma 15.8.2018 van, névnapját unnepli Mária, holnap Ábrahám.
Gratulálunk!
Hírek
Egyházközségi zarándoklat a Szentévben
|
Készítette: romkat.sk
|
close