2016. augusztus 14-én Ferencz Károly, szendrői esperes – plébános meghívására zarándokútra indultak a szepsi esperesi körzet híveinek egy csoportja, hogy elkísérjék Perkupára a makranci templom féltve őrzött kincseit az első szent magyar család ereklyéit.
A szentmise kezdetén Schmotzer Péter papnövendék a következő szavakkal mutatta be a zarándoklat célját.
Főtisztelendő Esperes és Plébános atyák!
Mélyen tisztelt Polgármester úr!
Kedves zarándokok határon innen és határon túlról!
Kedves perkupaiak!
Köszönjük a becses meghívást, amelynek örömmel tettünk eleget, annál is inkább, mivel fontosnak tarjuk újból emlékezetünkbe idézni Isten csodás tetteit.
2006. március 20-a óta a makranci templomban őrizzük első szent Királyunk ereklyéjét, amihez gondviselésszerűen megkaptuk a feleség, Boldog Gizella és gyermekük Szent Imre ereklyéjét is. Így együtt tisztelhetjük őket és nyerhetünk általuk bátorítást és oltalmat hitünk, anyanyelvünk és kultúránk hűséges őrzéséhez, megvallásához és továbbadásához.
Gondviselésszerűnek tarjuk azt a tényt is, hogy a falunk egyik portája nyári konyhájának padlásán megtaláltuk a kémény mögé rejtett Szent-jobb szimbólumot is, amit miután restauráltunk, ereklyehordozóvá alakítottunk, így 2012. augusztus 20-a óta körmenetet tartunk, hogy eszünkbe idézzük történelmünk nagy pillanatait és mindenkori kihívásait, amit Szent II. János Pál pápa 2000-ben, a Nagy Jubileum évében, mondott Rómában: Ne felejtsétek: "Történelmetek egy szent királlyal kezdődik. Sőt, egy szent családdal.
Adja Isten, hogy a mai ünnepségünk is elősegítse hitünk elmélyítését, a kölcsönös felelősségvállalás bátorságát és az ősi Szent-istváni örökség hűséges őrzését, gyarapítását és továbbadását, hogy - itt a peremeken is – egy igazságosabb és testvériesebb társadalmat tudjunk építeni, amely méltó kultúránkhoz és keresztény gyökereinkhez.
Az ünnepi szentmisét - több magyarországi plébános és Dušan Harvilik, szepsi káplán közösségében - Gábor Bertalan szepsi esperes plébános vezette. Szentbeszéde kezdetén Zelk Zoltán Mert így igaz c. verssorait idézte: Barátaim azt hiszik, hogy fekszem,/ nem tudják, már járni tanulok/ megadóan, Isten oldalán./ Lukács evangéliuma kapcsán: Az Úr láttán - egy asszony a tömegből felkiáltott: „Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál! 28De ő ezt mondta: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják.” (Lk 11,27-28) – arról elmélkedett, hogy sokszor mást lát a szem és másat a szív. Szükséges a helyes – a Máriás – látás, mert így könnyebb és hatékonyabb a feladatteljesítés: Jézust adni a világnak.
Az ereklyét a makranci férfiak egy csoportja szállította és vette a vállára, amelyet az Asszonykórus éneklése közepette vittek be a templomba. A „Halló magyar” ének ismét sokak szemébe csalt könnyeket.
Köszönet és hála a közös tanúságtételért, nem utolsósorban a perkupaiak szeretetvendégségéért.