Tanévnyitó 2016-2017

Gábor Bertalan | 4.9.2016

A világ nagyon, nagyon beteg, vegyétek észre emberek…

 

2016. szeptember 4-én ökumenikus istentisztelet keretében nyitotta meg az új iskolaévet a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Magyar Tannyelvű Egyházi Intézmény – óvodai, alapiskolai és gimnáziumi szinten 200 növendékkel. Az ünnepi liturgiát a helyi esperes-plébános vezette, akivel együtt imádkozott, Puss Sándor SJ. atya Kassáról, Vakles Attila, szesztai görög katolikus parókus, Gočík József szepsi görög katolikus parókus és Gyüre Zoltán, nyugalmazott református lelkipásztor, aki az ünnepi igehirdetés szolgálatát Molnár Árpád, a szepsi református gyülekezet lelkipásztora megbízásából végezte.

 

Az ünnepségen részt vett: Bittay Levente kassai konzul, Zachariás István Kassa megye alelnöke, a társadalmi és a közélet képviselői, az intézmény diákjainak szülei, hozzátartozói és az iskolabarátok sokasága.

 

Az ünnepség kezdetén Nagy István az iskola igazgatója mondott ünnepi beszédet.

 

Az évkezdés – immár sajnos, hagyományosan – az idén sem volt zökkenőmentes. Ennek ellenére a több hetes igyekezet szép betetőzése lehetett a mai nap, amiért köszönet és hála a Gondviselésnek. Köszönet és hála mindazoknak, akik megértve áldatlan helyzetünket, segítségünkre siettek, felvállalták ügyünket és teljes mellszélességgel kiálltak mellettünk. Köszönet és hála a tantestület tagjainak, akik készek folytatni nemzet és nemzedékmentő szolgálatukat. Köszönet a szülőknek a kezdeményezésért, hogy 2013-ban kérték az egyházi iskola megalapítását. Köszönet, hogy bíznak a katolikus egyházban. Az egyházi iskola senkit sem akar mássá tenni, csak jobbá, szentebbé. Kamatoztatni akarja a hit, az anyanyelv, a kultúra, a tudomány és a tudás kapott talentumait. Ehhez elevenhitű, erkölcsös, nagy tudású tanárokra, nevelőkre és lelkipásztorokra van szükség. Imádkozzunk értünk és segítsük őket ilyenekké formálódni.

 

Mint minden tanévnyitó, úgy az idei is ajándék és feladat. Egyik sem kicsi. Köszönet, mindazoknak, akik megértették az idők jelét. Egy út elején vagyunk, ami nem könnyű, de járható, ha továbbra is Istenbe és egymásba kapaszkodunk.

 

A liturgia kezdetén Bányász Péter, Gágyor József – Vegyétek észre emberek című versét szavalta, amely némi feleletet ad a miértekre. A tagadhatatlan tények azonban nem szabad, hogy elkeserítsenek bennünket. Ellenkezőleg, ösztönözzenek mindnyájunkat arra, hogy betegségünkből Isten segítségével és egymás támogatásával kigyógyuljunk.

 

Az ünnepi istentiszteleten Nagy Imre tanár vezetésével az iskola diák-énekcsoportja énekelt, amit a 22 óvodás és a 15 elsős bemutatása követett.

 

Azt mondják, napjainkban túl sok szó esik a tanárokról, a rendszerekről, a megszorításokról, és túl kevés a diákokról – mondta tavaly Riminiben Luigi Berlinguer korábbi olasz oktatási miniszter. Holott a mindenkori társadalom főfeladata, a személy nevelése kellene, hogy legyen. Seneca szerint ugyanis „Nem az iskolának tanulunk, hanem az életnek”. Igen, de a hely, ahol a diák tanul, az iskola, ami nagyon fontos, mert így az iskola az lesz, ami kell, hogy legyen: az élet központi helye.

 

Bizonyára nem véletlen, hogy napjaink terrorakciói épp a kultúra, a nevelés, a vallás szimbolikus helyei ellen irányulnak. A mindenkori fizikai és szellemi terroristák az élet-halál urai akarnak lenni, hogy félelemben éljünk. Ezzel a barbársággal szembe kell szállnunk. Tudással és neveléssel. Reményik Sándor nem véletlenül írta, hagyta ránk szinte végrendeletül: ne hagyjátok a templomot, a templomot és az iskolát!

 

Mindezek fényében az ismeretek elsajátítása mellett fontosnak tartjuk a nevelést. Meggyőződésünk, hogy társadalmunknak olyan honpolgárokra van szüksége, akik felelősek a saját nevelésükért és neveltetésükért. A szabadság és a felelősség összefüggenek. Az oktatás és a nevelés nagyon komoly dolgok: a legmagasabb szintű befektetés az emberbe. Humán kultúra nélkül ugyanis nincs társadalom. De „Az a humanizmus, amely kirekeszti Istent, embertelen humanizmus.”  - írta volt Benedek pápa. Isten nélkül az ember nem tudja önmagáról, hogy kicsoda. Sőt, Isten nélkül azt sem tudja, hogy merre kell mennie.

 

A világ rohan. Nekünk, idősebbeknek kedves kötelességünk, hogy a fiataljainknak megmutassuk a remény útját.  Nem engedhetjük meg, hogy elvegyék tőlük a reményt. Az identitás ugyanis nem a múlttól függ, hanem egy olyan dinamikától, aminek fókusza, a jövőben van. Az identitásunkat nem az adja meg, amik voltunk, hanem amit remélünk. Az alapvetően igazi kérdés nem az, hogy „ki vagyunk?”, hanem, hogy „mit remélünk?”.

 

Iskolánk indítása mindenképp egy kis csoda. Örüljünk. Csodálkozzunk rá arra, hogy bár itt-ott találkoztunk kerékkötőkkel, bizonytalanokkal, elbizonytalanítókkal is, de sokkal többen voltak és vannak azok, akik Istenben és egymásban bízva, készeknek mutatkoztak arra, hogy általunk Isten csodát tegyen, hogy csodálkozhassunk.

 


Gágyor József

Vegyétek észre emberek…

 

Azt mondja az új idők szava:

Embernek az ember az ura.

És az Isten – már régen halott.

Mesebeszéd, hogy feltámadott.

Felebarát – minek az nekünk?

Gazdagabb tőle nem leszünk.

A világ nagyon, nagyon beteg,

Vegyétek észre emberek.

 

Tiszteld apádat és anyádat!

Az ifjú már erre is lázad.

Legjobb dolog csak örökölni,

Vádaskodni, csalni, pörölni,

És ölni, ölni, ölni, ölni.

Hóhérok között tündökölni.

A világ nagyon, nagyon beteg,

Vegyétek észre emberek.

 

A szemérmet piacra hordják,

Új szellemű, féktelen hordák.

A szerelem hamvában hal meg,

Csupán a szexről zengedeznek,

Zuhog a dob, a zene bömböl,

A szív hangja csak csörömpöl.

A világ nagyon, nagyon beteg,

Vegyétek észre emberek.

 

 

Gonoszok közt a jóság szégyen,

A tolvajlásból így lett érdem.

Erényt már csak itt – ott találtok,

Mint búzaközt, búzavirágot.

De a szennyből találtok bőven,

Földben, vízben és levegőben.

A világ nagyon, nagyon beteg,

Vegyétek észre emberek.

 

Az Úr arcán könny gördül végig,

A szeme sír, a lelke vérzik.

Alkotását romokban látja,

Teremtőnk, a világ Királya.

Két kőtábla ezer darabban,

Bűniszapban, földi mocsokban.

A világ nagyon, nagyon beteg,

Vegyétek észre emberek.

 

Töröljük le az Isten könnyét,

Enyhítsük lelke súlyos terhét,

S bűneinket őszintén bánva,

Gondoljunk egyetlen Fiára,

Kinek kiomló, drága Vére,

Gyógyír a világ fekélyére.

A világ nagyon, nagyon beteg,

Vegyétek észre emberek.

 

FOTÓGALÉRIA itt:

Videó itt:

Ma 26.9.2018 van, névnapját unnepli Jusztina, holnap Adalbert.
Gratulálunk!
Hírek
Tanévnyitó 2016-2017
|
Készítette: romkat.sk
|
close