Mária rádió

Gábor Bertalan | 10.9.2016

2016. szeptember 8-án háromnapos hálaadás kezdődött a Mária Rádióban a tíz év alatt kapott kegyelmekért, kitüntetően azért, hogy közel egyéves hallgatás után Budapest egész területén ismét hallható a rádió adása.

 

Lépes Lóránt atya a Szlovákiai Mária Rádió vezetője beszélgetést folytatott önkénteseinkkel. Többek között megkérdezte Cehelnik István és Simko Imre önkénteseket, valamint Gábor Bertalan szepsi esperes atyát is, aki önkénteseivel a kezdetektől fogva teljes mellszélességgel kiállt a Mária Rádió adásainak terjesztése, támogatása és szervezése mellett. Arra a kérdésre, hogy – atya, miért tetted ezt? Így válaszolt:

 

Köszönöm a kérdést és a válaszadás lehetőségét. A felelet nem nehéz, hiszen, mindazok, akik nyitott füllel, sőt nyitott szívvel járnak a világban, azok nem tudják nem látni, nem hallani és nem tapasztalni azt, amit a Szentatya, Ferenc pápa nemrég így fogalmazott meg: az evangélium ingyenes és szeretetteljes hirdetése a katolikus média nélkülözhetetlen feladata.

 

Az evangéliumot azonban nem elég csak szóval hirdetni, arról saját életünkkel kell tanúságot tennünk. Vagyis nem szabad majmolnunk azt a médiát, amelyik látványosságot akar csinálni a konfliktusokból, és megbotránkoztatja a lelkeket. A szép, az igaz, a tisztaöröm élésére az embereket nevelni kell. Ennek egyik kitűnő lehetősége és alkalma a média – a katolikus rádió, televízió és a világháló különböző tisztességes csatornái. Ma nem elég csak a templomban hirdetni az örömhírt. Manapság fokozottabban érvényesek az Úr Jézus szavai: 27Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről!” (Mt 10,27)

 

Jogilag hogyan lehetne ezt megfogalmazni?

 

Talán úgy, hogy mindenkinek joga van megismerni az evangéliumot. Ezért a keresztényeknek kedves kötelességük hirdetni azt kivétel nélkül minden embernek. Sokan várnak arra, hogy megismerjék Jézus Krisztust. Azt a Jézus Krisztust, aki azt mondta önmagáról, hogy: Én vagyok az út, az igazság és élet. Mindaz, aki a teljes igazságra vágyik, vagyis meg akarja ismerni élete értelmét és értékét, annak meg kell keresnie és találnia az igazságra vezető utat.

 

Miként segíthet ebben a katolikus média?

 

Azt mondjuk, hogy a szeretet találékony és nem ismer határokat, vagyis képes új utakat keresni, nyitni és találni az evangélium terjesztéséhez. Ezért mindaz, aki szívén viseli napjaink emberének örömét és boldogságát, annak teljes mellszélességgel ki kell állnia az evangélium találékony szeretetének terjesztése mellett.

 

Mi kell ehhez?

 

Ehhez a sürgető küldetéshez folyamatos megtérésre van szükség úgy egyéni, mint közösségi szinten. Fel kell ismernünk, hogy a vallásos életünk nem merülhet ki csupán egyéni imánkban, böjtölésünkben, ájtatos cselekedeteink végzésében. El kell indulnunk környeztünk peremeire, oda, amit ma úgy mondanánk, hogy – életutunk Kalkuttája. Észre kell vennünk, hogy mindegyikünknek meg van a maga Kalkuttája, ahol szentté válhatunk és másokat is életszentségre indíthatunk és segíthetünk.

 

Kedves Atya! Köztudott, hogy papi pályád kezdete óta lelkes támogatója vagy az örömüzenet terjesztésének. Cikkeid, írásiad jelennek meg a Remény hetilapunkban, tudósítója vagy a Magyar Kurírnak. A civil lapok és honlapok is közlik írásaidat. Mit tartasz elsődleges szempontnak?

 

Azt, hogy tudatosan elősegítsem az Egyház és benne népünk és nemzedékünk egységét. Azt az egységet, amelyet az Úr Jézus kért az Atyától, mint ajándékot jegyese számára. Nem akarhatok mást, mint az egységet, ami mindig nagyon törékeny, de mindig élhető, még akkor is, amikor az látszólag a másikkal lehetetlennek tűnik. Istennel ugyanis mindig egységben lehet maradni. Istennel, aki a görbe vonalakkal is egyenesen ír.

 

Végezetül még egy kérdést – ha szabad? Mi az, ami korrigálásra, javításra szorul műsoraink szerkesztésében és tökéletesítésben?

 

A szerkesztéshez nem merek hozzászólni, mert nincs kellő tapasztalatom és nem tudom, hogy milyenek a lehetőségek. Azt azonban sejtem, hogy nincs kellő profi-technikai hátterünk. Ezért nehéz a civil szférával versenyeznünk. Ám, ez nem ok a csüggedésre. A Szentléleknél ugyanis – bocsánat – nincs profibb segítség.

 

Azt viszont hangsúlyosan kérném – ha szabad – vigyázzunk édesanyanyelvünkre. Beszéljünk alázattal, szépen, érthetően, szavatosan és magyarosan. Nagyon bosszant, amikor pl. a Miatyánkban a ne vígy minket kísértésbe azt mondjuk, hogy ne végy minket kísértésbe. Az Üdvözlégy Máriában az imádkozzál érettünk bűnösökért, az mondjuk, hogy imádkozzál érettünk bűnösökér – a „t” lemarad. 

 

Az irgalmasság rózsafüzérében a „Jézus fájdalmas szenvedéséért” helyett az mondjuk, hogy „Jézus fájdalmas szenvedéseiért” az egyes szám helyett többes számot használunk. Bántja a fülemet az is, amikor „Jézus, fájdalmas szenvedésért”, a Jézus szó után, hosszabb szünetet tartunk, valahogy így: Jézus – fájdalmas szenvedéséért.

 

Kerüljük ezeket az apró bakikat – határon innen és határon túl. Ne felejtsük: A nemzet a nyelvében él, dalában érez és kultúrájával tanúskodik…

 

Kedves Atya! Köszönöm a beszélgetést és az észrevételeket. További sok közös program-szerkesztést kívánok én is. Sok evangéliumi és evangelizációs örömet - határon innen és határon túl!

 

Ma 24.10.2018 van, névnapját unnepli Salamon, holnap Bianka.
Gratulálunk!
Hírek
Mária rádió
|
Készítette: romkat.sk
|
close