Ünnepi megemlékezés a 13 aradi vértanúról

Gábor Bertalan | 6.10.2016

 

Mint általában sok helyen ott, ahol élénk a hovatartozás és a nemzeti öntudat, úgy a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Intézményben is október 6-án, ökumenikus istentisztelet keretében emlékeztek meg a 13 aradi vértanú életáldozatáról.

 

A lelki találkozó kezdetén a helyi esperes-plébános így köszöntötte az egybegyűlteket:

 

Mélyen tisztelt Tantestület!

Kedves Diákok! Kedves Barátaim!

Ezek a falak régen láttak és hallottak ilyenfajta megemlékezést. Holott, nincs ebben semmi különös, hiszen 1849. október 6.-án Aradon, egy soknemzetiségű tizenhárom tagú katonaviselt emberen hajtották végre a halálos ítéletet.

 

Hajtsuk meg mi is fejünket. Adózzunk tisztelettel emléküknek. Imádkozzunk értük. Mondjunk köszönetet életáldozatukért és kérjünk mi is bátorságot, hogy napjaink pergőtüzében mi is készek legyünk áldozatot hozni, népünkért, kultúránkért, hitünkért és anyanyelvünkért. Ünnepi megemlékezésünket kezdjük – nemzeti imánkkal…

 

Ezután következett a diákok - Koleszár Izabella, tanárnő által vezette - kultúrműsora.

Reményik Sándor 1929 májusában - A szobor helyén… című verse néhány sorát Bányász Péter, diák idézte:

 

Kerestem, s megtaláltam a helyet.

Már égre nem törtek nagy vonalak,

Csak áldozati illat lebegett.

Körül vasrács, és belül puszta gyep.

De a gyep közt gyöngyvirág-levelek.

A levelek közt egy-egy karcsú szár,

Hogy mennyit nőtt: én nem számláltam meg,

Csak hittel hiszem: éppen tizenhárom,

S tizenhárom gyöngy minden karcsú száron.

 

            Igen, rájuk emlékeztünk. A 13 aradi vértanúra. Azokra, akik életükkel fizettek a szabadságért. Mások szabadságáért. A nép, a nemzet szabadságáért. Azért, hogy ne legyen egyenlő és egyenlőbb. Azért, hogy a sajtó, a ma sokat emlegetett média, mindenkit egyformán szolgáljon. Azért, hogy egyenlő jog, egyenlő kötelesség, és egyenlő lehetőség nyíljon mindenki számára.

 

A diákok mindezt egy-egy korabeli tény közlésével idézték az egybegyűltek emlékezetébe.

 

         Tudjuk, sajnos a nagyszerű kezdeményezés elvérzett. Haynau életét tette arra, hogy a forradalom teljes kudarccal végződjön. 1849. augusztus 24-én ezt írta: Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestül irtom ki a gazt.

 

            Kinek lett igaza? Kit igazolt a történelem? A 13 aradi vértanút, vagy Haynaut? Lelki szemeink előtt felsorakozva láthatunk sok-sok életutat. Egy befejezett életutat – Haynauét - és 13 derékba tört életpályát. A ma zűrzavarában - meghajtott fővel - kiktől veszünk példát? Kikre emeljük tekintetünket? Kiknek a magatartására buzdítjuk egymást?

 

            Ennek kapcsán a diákok Nagy Imre tanár úr vezetésével Tompa Mihály – A gólyához című versének megzenésített sorait énekelték.

 

Az új idők új viharaiban, a mai kihívások sokszor alattomos pergőtüzében - vértanúinkra emlékezve - éltessen bennünket kitartásunkban, igyekezetünkben, hitvallásunkban és nemzeti hovatartozásunkban a meggyőződés: az igazság győz, az igazak előbb - utóbb fényleni fognak, mint a csillagok.

 

            Bízzunk abban, ha nemes igyekezetünkkel továbbra is hűséggel fogjuk ápolni Kárpát-medence szerte lerombolt emlékhelyeinket - amelyeket legalább szívünkben ismételten újra felépítünk - bízva remélhetjük, hogy a szent nyomok újra követésével rátalálunk arra az útra, amelyen járva – megfogyva bár, de törve nem – kiálljuk a próbát és célba jutunk.

 

            Az ünnepi megemlékezés áldással és a Szózat eléneklésével zárult.

 

Tompa Mihály: A gólyához 

Megenyhült a lég, vídul a határ,

S te újra itt vagy, jó gólyamadár!

Az ócska fészket megigazgatod,

Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.

Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak

Csalárd napsúgár és siró patak;

Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,

Az élet fagyva van s megdermedett.

Ne járj a mezőn, temető van ott;

Ne menj a tóba, vértől áradott;

Toronytetőkön nézvén nyughelyet:

Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet.

Házamról jobb ha elhurcolkodol. -

De melyiken tudsz fészket rakni, hol

Kétségb'esést ne hallanál alól

S nem félhetnél az ég villámitól?

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár,

Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.

Neked két hazát adott végzeted;

Nekünk csak egy – volt! az is elveszett!

Repülj, repülj! és délen valahol

A bújdosókkal ha találkozol:

Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,

Mind oldott kéve, széthull nemzetünk...!

Sokra sír, sokra vak börtön borúl,

Kik élünk, járunk búsan, szótlanúl;

Van aki felkel és sirván, megyen

Uj hont keresni túl a tengeren.

A menyasszony meddőségért eped,

Szüle nem zokog holt magzat felett,

A vén lelke örömmel eltelik

Hogy nem kell már élni sok ideig.

Beszéld el, ah...! hogy... gyalázat reánk!

Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk:

A kidűlt fában őrlő szú lakik…

A honfi honfira vádaskodik.

Testvért testvér, apát fiú elad…

Mégis, ne szójon erről ajakad,

Nehogy, ki távol sír e nemzeten:

Megútálni is kénytelen legyen! /1850/

Ma 24.10.2018 van, névnapját unnepli Salamon, holnap Bianka.
Gratulálunk!
Hírek
Ünnepi megemlékezés a 13 aradi vértanúról
|
Készítette: romkat.sk
|
close