A Boldog Salkaházi Sára Egyházi Intézmény pedagógusainak első közös lelkigyakorlata

Gábor Bertalan | 28.1.2017

 

Puss Sándor jezsuita atya vezetésével 2017. január utolsó hétvégéjén tartotta Eperjesen első közös lelkigyakorlatát az intézmény tantestülete a jezsuiták lelkigyakorlatos házában.

Nem taníthatjuk meg Istennek, hogy mit kell tennie, de bíznunk kell Benne, aki a halálból is életet fakaszt – mondta a minap Ferenc pápa katekézisében az egyik általános kihallgatáson.

Életutunknak vannak olyan drámai helyzetei, amikor a nép kétségbe esett állapotba kerülve, meg akarja adni önmagát az ellenségnek. Olyan helyzet adódik, amikor az Istenbe vetett hit kimerül. Határhelyzetbe kerülünk, amikor úgy érezzük, hogy nincs erőnk bízni az Istenben. Paradox módon úgy tűnik, ahhoz, hogy megmeneküljünk a haláltól, nem marad más, mint a gyilkos kezébe adni önmagunkat.

Isten nem hagyja magára népét. Prófétákat támaszt. Szülőket, pedagógusok, lelkipásztorokat, akik magatartásukkal arra bátorítják nemzedéküket, hogy kapaszkodjanak egymásba és Istenbe, aki minden hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy megvédje, de akár veszni is hagyja őket az ellenség által.

A vészhelyzetben a nép vezetőinek reményt kell adniuk a rábízottaiknak, hogy tartsanak ki, várják ki Isten megmentő közbelépését. A mindennapok prófétái tudva tudják, hogy Isten kiismerhetetlen terveiben a győzelem elérkezhet úgy a benne való bizalom, mint a halálra vetés félelme által.

Ez a remény nyelve. A lelkigyakorlat Isten kopogtatása az ember szívének ajtaján és visszakopogás. Isten nem fárad bele, hogy üdvözítse az embert. A próféta nem egyszer azt is kockáztatja, hogy mások előtt rossz színben tűnik fel, de ez is bátorságának jele. Megy előre. Az ószövetségi nép életében nemegyszer nők voltak a megmentők, mert a nők a határhelyzetekben bátrabbak a férfiaknál. Bizonyára valahol a mélyben ez is jelzi, hogy manapság miért vállalja egyre több nő a pedagógushivatást.

Isten megmenti népét, de tervét nem szabad feltételekhez kötni. Bízni Istenben annyit jelent, hogy elvárás nélkül lépünk terveibe, elfogadva, hogy üdvössége és segítsége elvárásainktól eltérő módon is megvalósulhatnak.

Az emberek általában életet, egészséget, érzelmeket, boldogságot kérnek Istentől és ez rendben is van, de jó, ha ezt abban a tudatban teszik, hogy Isten életet tud fakasztani a halálból is. Sőt, megtapasztalhatják a békét a betegségben is, a magányban is megnyugvásra lelhetnek és a sírásban is boldogságot találhatnak. Nem az ember az, aki megtanítja Istent, hogy mit kell cselekednie, mire van szüksége. Isten ezt jobban tudja, mint az ember. Bízni kell Benne, mert az Ő útjai és gondolatai eltérnek az ember útjától és gondolatától.

Az ószövetségi Judit asszony is ilyen jel volt. Az ő útja is a remény egyik útja. Sokat imádkozott, bátor volt a hitben és a cselekedetekben. Életpéldája arra bátorít, hogy könnyű belenyugvás nélkül tegyük meg azt, amit tudunk, de mindig legyünk készek megmaradni Isten akaratának útján.

Jó olykor felidézni elődeink a nagymamák, a szülők, tanítóink bölcs szavait, akik élettapasztalattal bírtak, akik szenvedtek, de akik Istenre bízták önmagukat. Ha visszagondolunk, hányszor hallottuk tőlük az egyszerű emberek bölcs és bátor szavait, akikről azt gondoltuk (lenézés nélkül), hogy tudatlanok, holott Isten bölcsességének szavait közvetítették. Ők, a nagymamák! Hányszor fordult elő, hogy épp a nagymamák találták meg a megfelelő szavakat, a remény szavait. Mivel nem keveset szenvedtek, van élettapasztalatuk, hogy hogyan kell Istenre bízni önmagukat.

Vannak élethelyzetek, mint a választott nép idejében is, amikor a babiloni Nabukodonozor király, aki Ninivében élt, hadseregének megszállásával ki akarta terjeszteni birodalmának határait az Ígéret földjéig. Holofernész tábornok irányításával a hadsereg elfoglalta Bethulia városát, elvágva a víz utánpótlását a zsidó lakosságtól. Ám, ez nem sikerült neki, mert akadt egy Judit, aki merte önmagát Istenre bízni. Arra, aki mindig reményt és jövőt ígért és ad a Benne bízóknak.

Adja Isten, hogy a lelkigyakorlat ilyen jellegű magvetése és gyümölcse tovább erősítse napjaink prófétáinak hivatástudatát és küldetésük nélkülözhetetlenségét.

    

Ma 21.2.2018 van, névnapját unnepli Eleonóra, holnap Gerzson.
Gratulálunk!
Hírek
A Boldog Salkaházi Sára Egyházi Intézmény pedagógusainak első közös lelkigyakorlata
|
Készítette: romkat.sk
|
close