Emlékezés Bornemisza Istvánra halála 10. évfordulóján Sároseperjesen a jezsuitáknál

Gábor Bertalan | 31.1.2017

Január 28-án, szombaton, az elmúlt fél esztendőben immár második alkalommal tartottak magyar misét Sároseperjesen. Először szeptember 30-án, egy késő nyári péntek délutánon, négy órától az eperjesi Kálvárián báró Ghillány István emlékére, aki nagyon szép kort megélt s 2012 júliusában 102 és fél éves korában szólította magához a Teremtő. István bácsi tegnap lett volna 107 éves. Itt jegyzem meg, hogy tegnap a pozsony-óvárosi ferencesek templomában az ő tiszteletére volt bemutatva a reggel kilenc órai szentmise.

Az elmúlt hétvégén tehát, Puss Sándor jezsuita szerzetes-atya ez alkalommal hol máshol, mint a Kálvária közelében lévő jezsuita templomban, mely mellett a szerzet rendháza is működik, mutatott be magyar nyelvű szentmisét ezúttal a november 15-én 10 esztendeje elhunyt Kálnói és Ádámföldi Bornemisza István jogász-doktor tiszteletére, aki nem mellesleg a Máltai lovagrend tiszteletbei lovagja is volt. Az emlékező mise helyszíne nem véletlenszerű, hiszen István bátyánk erről a vidékről, az ősi magyar múltú Sáros vármegyéből származott, itt voltak Pécsújfalun, Kisszebenben erdei, birtokai.

A délután két óra után néhány perccel elkezdődő misét nagy meglepetésünkre két atya is celeberálta, a vendéglátó Sándor atyán kívül Gábor Bertalan szepsi esperesplébános. Nincsenek véletlenek, ahogy ezt többször is a misében hangsúlyozták mindketten, láss csodát, éppen azon a hétvégén így a tanév derekához érve a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont 20 fős tanári kara, élükön Nagy István igazgató úrral éppen ott és akkor vett részt egy háromnapos lelkigyakorlaton. Milyen nagyszerű volt ezt a két eseményt összehangolni. 18 év után újra magyar lelkigyakorlatra került sor Eperjesen Gábor Bertalan tisztelendő úr jólvoltából.

A mise elején Zilizi Tihamér mutatta be röviden a doktor úr életét. Bornemisza István 1917. november 24-én Budapesten született, édesapja id. Bornemisza István királyi inas volt. Gimnáziumi tanulmányait a pécsi piarista gimnáziumban végezte, majd a továbbiakban jogot tanult Miskolcon, végül pedig jogi doktori címét a Pázmáneum Egyetemen szerezte Pécsett.

Munkásként-gyakornokként kezdi felnőtt életpályáját az apja egykori tulajdonát képző kisszebeni fűrésztelepen, vezető erdészeti alkalmazotti tisztségeken át folytatja, s Poprádra jutva már előnyös feltételek közt egyengetheti pályáját, oly módon, hogy a Tártrai Nemzeti Park jogászaként vonul nyugállományba.  A poprádi időszakban bátyjával együtt hozzák össze a helybeli lovassport kifejlesztésének feltételeit olyan fokra, hogy számos rendezvényükön kívül magyar-szlovák koprodukciós filmekben biztosítja lovascsoportjával az igényelt szereplést. A Máltai lovagrend tiszteletbeli lovaggá fogadása tetőzi helytállásának igazolását, elismerését. Mindannak a képviseletét személyében, ami sohasem tűnhet le, ami köteteiben túlmutató, mélyebb gyökerű. Bátyja, Bornemisza Zsigmond tiszteletére évente rendeznek Tátralomnicon lóversenyt rendre július első hétvégéjén, amikor a lőcsei főbúcsú is van. 

Hét könyvet írt. Közülük kiemelnénk a 2002-ben a Madách Posonium Kiadónl megjelent I. Töredékek az életemből és II. Ha engem megkérdeztek volna című könyvét. Az első részbe foglaltak nagyrészt a korábbi kötetek anyagát egészítik ki. A „Személyiségek“ témakörben a szerző elődeit és pedagógusait vette számba és jellemzi, továbbá ír költői példaképről, Mécs Lászlóról, továbbá Esterházy Jánosról és Habsburg Ottóról is. Négy fejezete: Bornemisza Lajos, Maléter Pál, a Túl az Óperencián és a Felvettek a máltai lovagrendbe szorosan kapcsolódik a megjelentetés sorrendjében első és harmadik kötetéhez élettörténete trilógiájából: Egy letűnt világ tanúja emlékezik (1997) és Kifosztva és megalázva...(is)...élni kell (1999). Utóbbi a magyarok ´45 utáni kitelepítéséről és megaláztatásáról ír.

István testvérünk 2007. november 15-én hunyt el Poprádon, búcsúztatása a poprádfelkai temetőben hat nappal később volt. Emlékét szívünkben és teteinkben őrizzük.

Bertalan esperes úr szintén felelvenítette a vele való talákozásait, Sándor atya pedig hangsúlyozta a nemesek fontos szerepét, mint amilyen István bátyánk is volt, nemes szívű és tettű, felelősséget vállaló a magyarság és a vallás iránt. Ezzel esett egybe tulajdonképpen a lelkigyakorlat témája is - felelősségvállalás.

Énekelt Isten-dicséretünkön közreműködött harmóniumon Szaniszló Mária kántornő. Elhangzott a Bemegyek szent templomodba, Jézus szíve, szeretlek én és végül a Jézuska, Jézuska, figyelj most reám kezdetű ének.

A csaknem egy órás szentmiseáldozaton 27-en vettek részt, köztük helybéli, eperjesi magyarok is, István bátyánk ismerősei, barátai, tisztelői.

 

felvidek.ma

Ma 19.12.2018 van, névnapját unnepli Viola, holnap Teofil.
Gratulálunk!
Hírek
Emlékezés Bornemisza Istvánra halála 10. évfordulóján Sároseperjesen a jezsuitáknál
|
Készítette: romkat.sk
|