Emlékezés Bornemisza Istvánra halála 10. évfordulóján Sároseperjesen a jezsuitáknál

Gábor Bertalan | 31.1.2017

Január 28-án, szombaton, az elmúlt fél esztendőben immár második alkalommal tartottak magyar misét Sároseperjesen. Először szeptember 30-án, egy késő nyári péntek délutánon, négy órától az eperjesi Kálvárián báró Ghillány István emlékére, aki nagyon szép kort megélt s 2012 júliusában 102 és fél éves korában szólította magához a Teremtő. István bácsi tegnap lett volna 107 éves. Itt jegyzem meg, hogy tegnap a pozsony-óvárosi ferencesek templomában az ő tiszteletére volt bemutatva a reggel kilenc órai szentmise.

Az elmúlt hétvégén tehát, Puss Sándor jezsuita szerzetes-atya ez alkalommal hol máshol, mint a Kálvária közelében lévő jezsuita templomban, mely mellett a szerzet rendháza is működik, mutatott be magyar nyelvű szentmisét ezúttal a november 15-én 10 esztendeje elhunyt Kálnói és Ádámföldi Bornemisza István jogász-doktor tiszteletére, aki nem mellesleg a Máltai lovagrend tiszteletbei lovagja is volt. Az emlékező mise helyszíne nem véletlenszerű, hiszen István bátyánk erről a vidékről, az ősi magyar múltú Sáros vármegyéből származott, itt voltak Pécsújfalun, Kisszebenben erdei, birtokai.

A délután két óra után néhány perccel elkezdődő misét nagy meglepetésünkre két atya is celeberálta, a vendéglátó Sándor atyán kívül Gábor Bertalan szepsi esperesplébános. Nincsenek véletlenek, ahogy ezt többször is a misében hangsúlyozták mindketten, láss csodát, éppen azon a hétvégén így a tanév derekához érve a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont 20 fős tanári kara, élükön Nagy István igazgató úrral éppen ott és akkor vett részt egy háromnapos lelkigyakorlaton. Milyen nagyszerű volt ezt a két eseményt összehangolni. 18 év után újra magyar lelkigyakorlatra került sor Eperjesen Gábor Bertalan tisztelendő úr jólvoltából.

A mise elején Zilizi Tihamér mutatta be röviden a doktor úr életét. Bornemisza István 1917. november 24-én Budapesten született, édesapja id. Bornemisza István királyi inas volt. Gimnáziumi tanulmányait a pécsi piarista gimnáziumban végezte, majd a továbbiakban jogot tanult Miskolcon, végül pedig jogi doktori címét a Pázmáneum Egyetemen szerezte Pécsett.

Munkásként-gyakornokként kezdi felnőtt életpályáját az apja egykori tulajdonát képző kisszebeni fűrésztelepen, vezető erdészeti alkalmazotti tisztségeken át folytatja, s Poprádra jutva már előnyös feltételek közt egyengetheti pályáját, oly módon, hogy a Tártrai Nemzeti Park jogászaként vonul nyugállományba.  A poprádi időszakban bátyjával együtt hozzák össze a helybeli lovassport kifejlesztésének feltételeit olyan fokra, hogy számos rendezvényükön kívül magyar-szlovák koprodukciós filmekben biztosítja lovascsoportjával az igényelt szereplést. A Máltai lovagrend tiszteletbeli lovaggá fogadása tetőzi helytállásának igazolását, elismerését. Mindannak a képviseletét személyében, ami sohasem tűnhet le, ami köteteiben túlmutató, mélyebb gyökerű. Bátyja, Bornemisza Zsigmond tiszteletére évente rendeznek Tátralomnicon lóversenyt rendre július első hétvégéjén, amikor a lőcsei főbúcsú is van. 

Hét könyvet írt. Közülük kiemelnénk a 2002-ben a Madách Posonium Kiadónl megjelent I. Töredékek az életemből és II. Ha engem megkérdeztek volna című könyvét. Az első részbe foglaltak nagyrészt a korábbi kötetek anyagát egészítik ki. A „Személyiségek“ témakörben a szerző elődeit és pedagógusait vette számba és jellemzi, továbbá ír költői példaképről, Mécs Lászlóról, továbbá Esterházy Jánosról és Habsburg Ottóról is. Négy fejezete: Bornemisza Lajos, Maléter Pál, a Túl az Óperencián és a Felvettek a máltai lovagrendbe szorosan kapcsolódik a megjelentetés sorrendjében első és harmadik kötetéhez élettörténete trilógiájából: Egy letűnt világ tanúja emlékezik (1997) és Kifosztva és megalázva...(is)...élni kell (1999). Utóbbi a magyarok ´45 utáni kitelepítéséről és megaláztatásáról ír.

István testvérünk 2007. november 15-én hunyt el Poprádon, búcsúztatása a poprádfelkai temetőben hat nappal később volt. Emlékét szívünkben és teteinkben őrizzük.

Bertalan esperes úr szintén felelvenítette a vele való talákozásait, Sándor atya pedig hangsúlyozta a nemesek fontos szerepét, mint amilyen István bátyánk is volt, nemes szívű és tettű, felelősséget vállaló a magyarság és a vallás iránt. Ezzel esett egybe tulajdonképpen a lelkigyakorlat témája is - felelősségvállalás.

Énekelt Isten-dicséretünkön közreműködött harmóniumon Szaniszló Mária kántornő. Elhangzott a Bemegyek szent templomodba, Jézus szíve, szeretlek én és végül a Jézuska, Jézuska, figyelj most reám kezdetű ének.

A csaknem egy órás szentmiseáldozaton 27-en vettek részt, köztük helybéli, eperjesi magyarok is, István bátyánk ismerősei, barátai, tisztelői.

 

felvidek.ma

Ma 22.5.2018 van, névnapját unnepli Júlia, Rita, holnap Dezső.
Gratulálunk!
Hírek
Emlékezés Bornemisza Istvánra halála 10. évfordulóján Sároseperjesen a jezsuitáknál
|
Készítette: romkat.sk
|