Nihil novi sub sole – semmi új a Nap alatt

Gábor Bertalan | 28.3.2017

 

2017. március 28-án a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont tantestületének tagjai közösségi délutánon vettek részt, hogy együtt emlékezzenek az egykori jeles pedagógusra és nevelőre, valamint erőt és bátorítást merítsenek a jelen helyzet kihívásinak méltó megoldásához.

Az ünnepi köszöntők után minden pedagógus egy szentírási idézetet húzott, jelzésként és válaszul az egykori előd példája nyomán: Uram, szólj a te szolgádhoz és add, hogy engedelmeskedjem, mondd meg, mit kívánsz és add, hogy abban kedvem teljék.

Comenius

Születési név

Comenius

Született

1592. március 28.
Nivnice

Elhunyt

1670. november 15. (78 évesen)
Amszterdam

Állampolgársága

cseh

Nemzetisége

cseh

Foglalkozása

pedagógus, író

Iskolái

Heidelbergi Egyetem

A Wikimédia Commons tartalmaz Comenius témájú médiaállományok

Comenius keresztény közegben nőtt fel, ám nem vált ettől kereszténnyé. Éleslátású és komoly gondolkozású fiatalként figyelte a világ eseményeit, értékelte tapasztalatait. Leginkább tudós, művelt körökben forgolódott, de figyelemmel kísérte az egyszerűbb emberek világát is. Már fiatalon sokat gondolkodott az élet értelmén és kereste a boldogságot, lelkének nyugalmát. Ezt azonban sem a tudományok művelésében, sem az egyházban, sem semmilyen mozgalomban nem találta meg. Bár ő maga is belekóstolt a világi gyönyörökbe, újból és újból csak kiábrándult azokból. A világ útvesztője és a szív paradicsoma című szatirikus művét 1623-ban írta, melyben kíméletlen őszinteséggel leplezte le korának visszásságait: a katonák kegyetlenségét, az egyházak képmutatásait, a tudósok gőgjét és a gazdagok önzését. Kiábrándulva mindenből feleleveníti gyermekkorának egyszerű hitét, a Krisztusról szóló evangéliumi tanítást. A lelkileg megcsömörlött, bűnbánat gyötörte fiatal Comenius nem lát más kiutat, mint a Krisztushoz való megtérést és az evangélium egyszerű, de mégis minden korban időszerű tanításaihoz való ragaszkodást. Saját bevallása szerint ekkor találta meg igazán azt, amit keresett: a lelki békét.

„… megértve, hogy Üdvözítőm, Jézus Krisztus szólt hozzám, akiről már azelőtt is hallottam valamit, örömmel eltelve és teljes bizalommal feléje nyújtottam összekulcsolt kezem, és így szóltam: Itt vagyok Úr Jézusom, fogadj el magadénak, tied akarok lenni és maradni mindörökké. Szólj a te szolgádhoz és add, hogy engedelmeskedjem, mondd meg, mit kívánsz és add, hogy abban kedvem teljék.” 

Bár teológiailag nem alkotott újat és nem voltak sajátos tanításai sem, mégis jobbnak látta, ha elkerüli az állammal összefonódott és elvilágiasodott egyházi rendszert. Hitelveiben leginkább a református-evangélikus hagyományt követte, ám sokkal fontosabbnak tartotta a gyakorlati keresztény életet. Hitének alapját leginkább a krisztusi erkölcsök megélésében és az áldozatvállalásban látta. Csatlakozott a Morva Testvérekhez közösségéhez, melyet azonban kíméletlenül üldözött a katolikus inkvizíció. Comeniust nem rettentette el semmilyen üldöztetés, a Morva testvérek példájából kiindulva, hitéért bátran vállalta a nélkülözést és a szenvedést is.

„Láttam továbbá, hogy nemcsak cselekedni könnyű Isten akaratát, hanem tűrni is könnyű, amit Isten reánk mért. Mert nem egy igaz keresztény, tűrve, hogy a világ arcul csapja, megköpdösse, ütlegelje, sírt örömében, s kezét az égre emelve dicsérte Istent, amiért méltónak találtatott arra, hogy az Ő nevéért szenvedjen… Mindez pedig abból következik, hogy magukat minden igyekezetükkel Istennek szentelték, és nem kívánnak semmi egyebet cselekedni, csak amit Isten akar….Őket tehát már nem érheti semmi váratlan, mert a csapásokat, a szenvedést, a fogságot és a halált Isten jótéteményei közt tartják számon.”

 

 

 

Ma 21.7.2018 van, névnapját unnepli Dániel, holnap Magdolna.
Gratulálunk!
Hírek
Nihil novi sub sole – semmi új a Nap alatt
|
Készítette: romkat.sk
|
close