Hálaadó szentmise

 Eigel Gábort, barkai plébánost 1967. április 2-án szentelte pappá Gyulafehérváron Isten szolgája Márton Áron megyéspüspök.

A jubiláló plébános május 7-én, Jópásztor vasárnapján több paptestvérével együtt koncelebrált szentmisében adott hálát az 50 év kegyelmeiért, Radban az egyik egykori működési helyén.

 
Az ünnepi szónok Gábor Bertalan, a falu szülöttje a napi evangélium alapján Kosztolányi Dezső – Boldog szomorú dal c. verssoraiból kiindulva, a kapu fontosságáról elmélkedett.

50 éves papi szolgálat távlatából jól látható a térben és az időben kapott érték.

…Van egyszerű, jó takaróm is,

Telefonom, úti bőröndöm,

Van jószívű, jót-akaróm is.

…Ha járok a bús Budapesten,
Nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
Könnyekbe borít nem egy orcát,
És énekes, ifjú fiának
Vall engem a vén Magyarország.

…De néha megállok az éjen,
Gyötrődve, halálba hanyatlón.
Úgy ásom a kincset a mélyen:
A kincset, a régit, a padlón,
Mint lázbeteg, aki feleszmél,
Álmát hüvelyezve, zavartan.
Kezem kotorászva keresgél:
Hogy jaj! Valaha mit akartam?
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam!
A kincs, amiért porig égtem:
Itthon vagyok, itt e világban,

De jaj, nem vagyok otthon az égben.

A papi feladat – kivonulás. Vándorlás. A kivonulásnak ez a mozzanata elsősorban a meghívott egyénre vonatkozik, nem tagadva, hogy ez az egész egyház missziós és evangelizációs tevékenységére is vonatkozik (vö. Ferenc pápa). Az egyház és benne a pap ténylegesen annyira hű Mesteréhez, amilyen mértékben „kivonul”, nem aggódva önmaga, struktúrái és eredményei miatt, hanem képes újból és újból nekiindulni, megmozdulni, találkozni Isten gyermekeivel s azok valós élethelyzetében együtt érez velük és szenved sebeik miatt.

A példa egyértelmű. Maga Isten is a Szentháromság szeretetdinamikájában, Fiában, Jézus Krisztusban kilépett önmagából. Meghallotta népe nyomorúságát, kilépett, hogy megszabadítsa övéit (vö. Kiv 3,7). Az egyház és benne minden pap, ugyanerre a lét- és cselekvésmódra kapott meghívást. Az evangelizáló egyház mindenek előtt papjaiban indul el az emberek irányába, hirdetni az evangélium szabadító üzenetét, hogy Isten kegyelmével meggyógyítsa a lélek és a test sebeit, felemelve a szegényeket és a szükséget szenvedőket.

Ismerve Eigel atya 50 éves missziós papi szolgálatát, hálát adtunk az Úrnak, hogy szenvedélyes szeretettel bátorította szolgáját. Ezúton is köszönjük életáldozatát, amely egyértelműen sejteti, hogy otthon van, mert a helyén van.  Kapu az égbe.