Ecce, ego mitte me – Íme, itt vagyok, engem küldj!

Gábor Bertalan | 11.5.2017

 

 

Vannak művek, amelyek embereket és vannak emberek, akik műveket minősítenek. Szabó Ottó művész úr is egy ezek közül. Merésznek tűnő fogalmazás, de nem véletlenül teszem.

 

2017. május 11-én zarándokútra indult az iskolánk. Kassára. Salkaházi Sára nyomait kerestük. A történelem viharai szinte minden fizikai nyomát elmosták. Torzók maradtak. Rossz emlékek. Ám, vannak nyomok, amelyeken nem fognak az idők, az ideológiák vasfogai. Egyik ilyen nyom a Dómban a keresztelése közelében ékeskedő Sára-szobor.

 

Zarándokutunk célpontja az Árpád-házi Szent Erzsébet székesegyház volt, ahol Sára testvér szobra közelében ünnepi igeliturgiát tartottunk. Énekelt iskolánk ifjúsági énekkara, a ministráns szolgálatot három diák vállalta, a hívek könyörgését a tantestület tagjai és egy diák végezte. Lelki találkozó kedves színfoltja volt, hogy a Csíksomlyóra tartó feltámadási keresztre feltűzhettük a hovatartozás szalagját és meghallgathattuk Sára testvér vérrokonának buzdító szavait és elénekelhettük Nemzeti imánkat azon a helyen, ahol 1920-ban Sára testvér néhány társával díszmagyarban ugyanezt tette.

 

A történtek kapcsán ismét eszembe jutott, hogy hivatali munkám után az egyházi bíróságon, mint általában a többi földi halandó, én is be szoktam menni a Dómba egy rövid imára. Hálát adni és figyelni, hogy mit mond, üzen a Lélek. 2009 májusában szemem ismételten a keresztkúthoz közeli helyre vetődött, ahol 1899. június 11-én megkeresztelték Boldog Salkaházi Sára testvért. Méltó és igazságos – gondoltam ismételten, javasolni és szorgalmazni az illetékeseknél, hogy ide szobrot állítsunk neki. A fényképezőgépemet is magammal vittem, hogy elképzelésemet művészismerőseimmel is megoszthassam.

 

Elmélkedő imám után felálltam és elindultam a kiszemelt hely felé, de előbb megfordultam, hátra néztem és ki állt előttem? Szabó Ottó művész úr. „Ottó, maga miként került ide? Épp Önre gondoltam. Egy szobrot kellene alkotni ide, erre a helyre. Legyen szíves ide állni.” – mondtam. Oda is állt. Mellékelem a fényképet. Így kezdődött a vértanú testvér szobrának története, aki 1899. május 11-én született Kassán. 1944. december 27-én halt vértanúhalált Budapesten. Nem véletlen, hogy a kerek évforduló kapcsán a szűkebb pátriában szobrok és képek készültek Kassán, Szepsiben, Makrancon, Radban, Királyhelmecen, Tornaújfaluban és Buzitán.

 

Ki állítson neki emléket, ha nem mi? Válaszként érdemes felidézni Sára testvér életét. Joggal mondhatjuk, hogy élete nemcsak azért került közel korunk emberéhez, mivel időben aránylag közel van hozzánk, de azért is, mivel életútján hasonló kihívásokkal kellett szembenéznie, mint mindnyájunknak.

 

Az idők, a korok különböznek, de a megszentelt és az odaszentelt élet Forrása ugyanaz. Lelkiéletünk olyan, mint egy pohár, amely a Végtelen kegyelmét szeretné befogadni, de korlátai miatt nem teheti, ezért növekedni vágyik. Ez általában fájdalmak és megpróbáltatások közepette történik. A Teremtő, Sára testvér lelkét is a fájdalmakon keresztül mélyítette erre a befogadásra, amit ő fokozatosan megértett, tudatosan elfogadott és felvállalt. Isten hívására egyre szabadabban és készségesebben válaszolt.

 

Sára testvér szerzetesi jelmondata közismert. Izaiás  prófétától kölcsönözte: „Íme, itt vagyok, engem küldj!” Olyan döntés volt ez, ami mindnyájunk boldogságának is a titka. Elfogadni sajátos küldetésünket és válaszolni rá, nem könnyű. Ezt - méltatlansága és gyengesége tudatában - Sára testvér is gyakran megtapasztalta. Naplója szerint nemegyszer gondolt a közösségből való elmenetelre, de a Lélek erejével ott maradt. Kitartott. Hűségesen követte a hívó szót.

 

Hozzá hasonlóan, mi magunk is gyakran kötjük feltételhez odaadásunkat, akárcsak Tamás apostol: csak akkor hiszünk, ha saját magunk érintjük Krisztus sebeinek helyét. Az ilyenfajta belső vívódásokat Sára testvér is ismerte, erről is tanúskodik naplója.

Érdemes belelapozni, mert látva látjuk, hogy mit jelent feltételek nélkül járni életutunkat. Mit jelent növekedni az Isten iránti bizalomban. Megélni, hogy Isten nemcsak akkor szeret bennünket, amikor ezt érezzük, illetve amikor ajándékokat kapunk tőle. Naplójában többek között ez is olvasható: „Most ismét itt ülök a kápolnában minden jó gondolat nélkül. Csak ülök, és közben viaskodom a sok kísértő gondolattal. De ezt is el kell viselnem! Ezt a nagy buta szárazságot, amiben most vagyok!” Igen, elviselni a buta nagy szárazságot, de ugyanakkor felismerni a még nagyobb igazságot, amit Sára testvér így fogalmazott meg: „Uram Jézus, így is a tiéd vagyok, mindig és mindenen keresztül”.

 

Kiállni a lelki szárazság idejét és bizalommal várakozni, hogy megérintődjünk úgy, ahogyan és amikor Isten akarja: ebben is példa számunkra. Élete és vértanúsága különösen is jól mutatja: idő és türelem kell a belső átalakuláshoz. Sára testvér nem volt szuperhős, de nyitott, normális, barátságos ember volt. Jó barát. Úgy is emlegették, hogy: két lábon járó alleluja.

 

Szabó Ottó, művészúrnak kerek életjubileuma kapcsán /50/ azt kívántam, hogy Sára testvérhez hasonlóan továbbra is merje választani és vállalni a feltétel nélküli bizalom útját. Meghallva a művészek Művésze hangját, élete legyen egyre teljesebb és eredményesebb. A szepsi oltárt, a sekrestye bútorzatát, a via lucist, a bodollói és a szepsi keresztutat és Sára testvér templomi képét kövesse számos nagy alkotás.

 

Most kiegészítem: adjon az Isten, alkotókat, akik kamatoztatják talentumaikat. Adjon az Úr szülőket, akik nyitottak az élet befogadásra, pedagógusokat, akik észreveszik, felfedezik a szunnyadó értéket, nagyszülőket, akik pátyolgatják és bátorítják a növekedést, lelkipásztorokat, akik óvják őket a szellemi, lelki és fizikai farkasoktól.

 

Úgy tűnhet, hogy elmélődésem ismét túl paposra sikerült. Nem bánom, mert ha a művész úr egy másik munkájára tekintünk, a restei Madonnára, akinek szeméből könnyek árja látszik, mit mondhatnék?

 

Nem bánom, mert tagadhatatlan tény, hogy a szobor elkészült. A meghirdetett pályázatot Szabó Ottó művész úr nyerte meg. A felszentelés időpontja Bernard Bober, érsek úr döntése alapján, 2013. május 12-én volt. A felszentelés napján jöttünk rá, hogy a dátum egybeesik a Szociális Testvérek Társasága alapításának 90. évfordulójával. A társaságot Slachta Margit 1923. május 12-én alapította.

 

Elcsöndesedve imádkozom: Urunk Jézus Krisztust! Te boldog Sára testvért arra ösztönözted, hogy életét Neked szentelve másokért éljen, dolgozzon, engeszteljen és imádkozzon. Add kegyelmedet, hogy mindaz, aki itt, Sára testvér szobránál megáll, imádkozik, elmélkedik, vagy szemlélődik, népünkért tettrekészséget, bátorságot és másokkal sorsközösséget vállaljon. Legyen szeme meglátni mások sebét. Legyen bátorsága bekötözni mások sebét. Legyen szeme meglátni a nyomokat, hogy így életutunkon a szűkebb pátria legújabb kori vértanújának méltó követője legyen, őrizve a gyökereket, mert ahol szentek a gyökerek, ott szentek lesznek a hajtások is.

 

Urunk, Sára testvér közbenjárására adj nekünk erőt, irgalmat és megbocsátást itt földön és örök dicsőséget a mennyben, aki él és uralkodsz mindörökkön örökké. Ámen.

 

GB.

 

     

Ma 18.12.2018 van, névnapját unnepli Auguszta, holnap Viola.
Gratulálunk!
Hírek
Ecce, ego mitte me – Íme, itt vagyok, engem küldj!
|
Készítette: romkat.sk
|
close