A júliusi engesztelő imatalálkozó Bodollón

Gábor Bertalan | 15.7.2017

 

2017. július 13-án Bodollón a homíliát és az imádságokat tisztelendő Schmotzer Péter diakunos végezte. Szentbeszédében a napi evangélium alapján aprólékosan kitért a száz évvel ezelőtti Fatimai jelenés részleteire, megvilágítva azok összefüggéseit.

 

A hívek közös imádságai magukban foglalták a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való lelki felkészülést, valamint az önfelajánlást Szűz Mária Szeplőtelen Szívének.

 

Adja Isten, hogy a közelmúltban felszentelt diakónus testvérünk növekedjék hitben, reményben, szeretetben és tudásban, hogy továbbra is a Szentlélek alkalmas eszköze legyen Isten igéjének hirdetésében és a szeretetcselekedeteket gyakorlásában.

 

Az elmondott Homília bizonyos részei a következők:    

Kedves rádióhallgatók határon innen és határon túl! Kedves zarándokok – Krisztusban szeretett Testvérek!

 

12Amikor beléptek egy házba, köszöntsétek a ház népét! 13Ha méltó rá az a ház, rászáll békétek, ha nem, békétek visszaszáll rátok. 14Ha valaki nem fogad be benneteket, sem nem hallgat szavatokra, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról! 15Bizony mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak! (Mt 10, 12-15) – hallottuk a mai evangélium üzenetét.

 

Ma, száz éve annak, hogy 1917. július 13-án, harmadszor jelent meg a Szűzanya Fatimában a három pásztorgyermeknek.

 

Jácinta, Ferenc és Lúcia ekkor részesült a hármas látomásban, amelynek egy része azonnal „titokká” vált, mert a megjelenő Hölgy megtiltotta nekik, hogy bárkinek is szóljanak róla. Lúcia nővér csak jóval később, égi engedéllyel és a leiria-i püspöknek engedelmeskedve fedte fel az első két titkot, vagyis a pokol látomását és Mária kéréseit, amelyek Szeplőtelen Szívének tiszteletére, Oroszország Szeplőtelen Szívének való felajánlására, valamint az elsőszombati engesztelő szentáldozásra vonatkoztak. A „titok” harmadik részét Lúcia nővér lezárt borítékban nyújtott át Leiria főpásztorának, aki a levelet idővel eljuttatta Rómába.

 

Júliusi jelenése alkalmával a Szűzanya arra kérte a kis pásztorokat, hogy imádkozzák a béke rózsafüzérét. Érdemes megjegyezni, hogy kérése egybeesett az akkor uralkodó XV. Benedek pápa felhívásával, aki a Szűzanya első fatimai jelenése előtt néhány nappal, 1917. május 5-én, az első világháború harmadik évében, Pietro Gasparri bíboros-államtitkárához írt levelében arra buzdította a világ katolikusait, hogy fohászkodjanak Máriához a békéért. Forduljanak Jézus Szívéhez, a kegyelmek trónusához, amihez Mária által jutnak el. A pápa elrendelte, hogy 1917. június elsejétől kezdve a Loretói Litániába foglalják bele a következő, Máriához intézett fohászt: „Regina pacis - ora pro nobis”. Béke Királynője - könyörögj érettünk.

A Szűzanya tehát nagyon gyorsan válaszolt a pápa május 5.-ei aggódó segélykiáltására és mindössze nyolc nap elteltével megjelent Fatimában, hogy felkínálja közbenjárását a háborútól feldúlt világ megmentéséhez.

Az akkori világ forrongott. És milyen volt Portugália a jelenések idején? Michael Hesemann „Fatima titkai” című könyvében részletesen leírja az európai földrész legnyugatibb peremén fekvő ország belpolitikai helyzetét.  A kis látnokok az Európában tomboló véres háborútól távol, falusi gyermekekként élték békés életüket. Nem is sejtették, hogy mi zajlik körülöttük, pedig hazájukat is a politikai felfordulás és a teljes káosz jellemezte.

Portugáliában a XX. század elején megrendült a több évszázada fennálló katolikus monarchia. 1910. október 5-én Lisszabonban kikiáltották a köztársaságot. Ekkor - egy egyházellenes, szabadkőművesekből álló átmeneti kormány vette át a hatalmat. Elsődleges célkitűzésük az volt, hogy a papságot teljesen megfosszák minden hatalmától. A forradalmi kormány - megelőzve a szovjet bolsevik forradalmat - törvényeket hozott a szerzetesrendek működésének korlátozására. A jezsuitákat kiutasították az országból, eltörölték az egyházi ünnepnapokat, a házasság intézményét polgárjogi szerződésnek nyilvánították, a papoknak pedig börtönbüntetés terhe alatt megtiltották a hitoktatást és a papi ruházat nyilvános viselését. 1911-ben meghozták az állam és az egyház szétválasztásáról szóló törvényt, hatalmas összegeket követelve az egyháztól. Egyes templomokat és kolostorokat laktanyákká, istállókká, kormányzati épületekké és pártintézményekké alakítottak át. „A szabadkőműves és humanista szervezetekbe tömörülők, kárörömtől ujjongva fogadták, hogy a portugál katolicizmus napjai meg vannak számlálva” – írja Hesemann. „Néhány év múlva már egyetlen ember sem lesz Portugáliában, aki pap szeretne lenni” – jelentette ki diadalittasan a portugál szabadkőműves páholy nagymestere.

Mindezek ismeretében idézzük most fel Lúcia nővér visszaemlékezését a jelenéssel kapcsolatban: 1917. július 13-án megérkeztünk a Cova da Iriába a tölgybokorhoz. Az összegyűlt nagy néptömeggel együtt el kezdtük imádkozni a rózsafüzért. Egyszer csak megláttuk a szokásos fénycsóvát, és hamarosan a Szűzanyát is a tölgybokor fölött. - Mit kíván? - kérdeztem. - A következő hónap 13-án jöjjetek ismét ide, és továbbra is minden nap imádkozzátok a rózsafüzért a Rózsafüzér Királynőjének tiszteletére, hogy ezzel kieszközöljétek a világ számára a békét és a háború befejezését – mondta.

Szeretném kérni - folytatta Lúcia - mondja meg nekünk, hogy kicsoda Ön, és tessék egy csodát is művelni, hogy mindenki elhiggye a jelenést. – A Szűzanya erre ezt válaszolta: Jöjjetek ide továbbra is minden hónapban! Októberben meg fogom mondani, ki vagyok és mit óhajtok. Egy csodát is fogok művelni, hogy mindenki higgyen – írja Lúcia nővér, majd így folytatta:

Itt néhány kérést terjesztettem elő, már nem tudom, miket. Csak arra emlékszem, hogy a Szűzanya azt mondta, imádkozzátok a rózsafüzért, hogy ezeket a kegyelmeket az év folyamán elnyerjétek. Hozzatok áldozatot a bűnösökért, és mondjátok gyakran, különösen akkor, ha áldozatot hoztok: „Ó Jézusom, Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért és azoknak a bűnöknek engesztelésére, amelyeket Szűz Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetnek”. Ezeknél az utolsó szavaknál ismét kitárta kezeit, mint az előző két hónapban. Úgy látszott, hogy a fénysugár áthatol a földön.

Egyszerre csak egy lángtengert láttunk, és a lángtengerbe merülve láttuk az ördögöket és az elkárhozott lelkeket, mintha átlátszó, fekete vagy bronzszínű izzó emberi alakok lettek volna. Ide-oda kavarogtak a tűzben, kiemelkedtek a lángokból, amelyek bensejükből füstfelhővel együtt törtek elő. Mint a nagy tűznél a sziporkák, úgy estek súlytalanul minden irányba. Közben fájdalmukban és kétségbeesésükben ordítottak. Az ijedtségtől megdermedtünk (e pillanatban valószínűleg felkiáltottam, amit az emberek hallottak is). Az ördögöket ijesztő és utálatos külsejükről lehetett felismerni.

Ijedten és segélykérően emeltük tekintetünket a Szűzanya felé. Ő jóságosan, de szomorúan így szólt hozzánk: - A poklot láttátok. Ide kerülnek a szegény bűnösök lelkei. Isten meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét, hogy megmentse őket. Ha teljesítik kérésemet, sokan megmenekülnek, és béke lesz. A háború is véget ér. Ha azonban nem hagyják abba Isten megbántását, XI. Piusz pápasága alatt egy másik, még szörnyűbb háború kezdődik. Amikor egyik éjjel ismeretlen fény tűnik fel, ismerjétek fel, hogy ez az a nagy jel, amelyet Isten ad nektek. (Megjegyezzük, hogy az 1938. január 24-i északi fényről van szó, amely rendkívüli volt, és amelyet Lúcia nővér mindig az Égtől ígért jelnek tartott).

A világ, ha meg nem tér - gonoszsága miatt háborút, éhséget, az egyház és a Szentatya üldözését vonja magára. Hogy mindezt megakadályozzam, ismét eljövök, hogy kérjem Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek és az első szombati engesztelő szentáldozást. Ha kérésemet teljesítik, Oroszország megtér, és béke lesz, ha nem, akkor tévtanait az egész világon el fogja terjeszteni, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni: a jó embereket kínozni fogják, a Szentatya sokat fog szenvedni, több nemzet megsemmisül, végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog.

Amint a Szentatya fölajánlja nekem Oroszországot, Oroszország megtérígérte tovább a Szűzanya - A világra egy békés kor virrad. Portugáliában a hitigazság mindig megmarad, de erről senkinek se szóljatok – kérte ugyancsak a Szűzanya.

Amikor a rózsafüzért imádkozzátok – folytatta tovább a Szűzanya - ezt mondjátok minden tized után: „Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra”. Ezután egy pillanatnyi csend következett, és megkérdeztem: - Nem óhajt semmi mást? - Nem, ma nem akarok már semmit. Ekkor a szokott módon fölemelkedett keleti irányban, majd eltűnt az égbolt végtelen távlatában.

Kedves Hívek! Amint tudjuk II. János Pál pápa a „titok” harmadik részét tartalmazó borítékot az 1981. május 13-i merénylet után magához kérette. Franjo Šeper bíboros, a Hittani Kongregáció akkori prefektusa két borítékot adott át a helyettes államtitkárnak, Eduardo Martinez Somalo érseknek: egy fehér borítékot Lúcia nővér eredeti, portugál nyelvű szövegével és egy narancsszínű borítékot, a „titok” olasz nyelvű fordításával. 

Levelében Lúcia nővér az 1917. július 13-án, a fatimai Béke-völgyben kinyilatkoztatott titok harmadik részét, amelyet a spanyolországi Tuy kolostorában fogalmazott meg 1944. március elsején így foglalta össze:

„Istenem iránti engedelmességből - aki Őexcellenciája, a Főtisztelendő leiriai Püspök úr, valamint Ön és az én szentséges Anyám által adott erre parancsot nekem - írok Önnek. A két, már korábban elmondott rész után Miasszonyunk bal oldalán, egy kicsit magasabban láttunk egy angyalt, bal kezében lángpallossal; szikrázva lángokat bocsátott ki magából, mintha föl akarná gyújtani a világot; de a lángok kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárzással. Az Angyal jobb kezével a Földre mutatva hangos szóval mondta: „Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!” Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk „valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna az emberek”, láttunk egy fehérbe öltözött püspököt „akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya”.

Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, amelynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért. Fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt.

Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők. A kereszt két szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, amelybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket”.

Kedves rádióhallgatók határon innen és határon túl! Kedves zarándokok, kedves Hívek!

A minap június 21. és 24. között „Fatima, mint ígéret” címmel nemzetközi kongresszust tartottak Fatimában.  Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke záró beszédében többek között azt hangsúlyozta, hogy Fatima üzenete 100 év elteltével is egy fénysugár, amely megvilágítja a hívek útját. Fatima továbbra is a hit hirdetése egy szekularizált, elvilágiasodott világban. A nyilvános üzenet túlmutat Portugália határain, próféciája napjainknak is szól, mivel az „az üdvösség” evangéliumi hirdetése.

Ki ne látná? Az, ami itt Bodollón, lassan immár 15 éve hónapról, hónapra történik – egy ki csoda. Hívek sokasága a határ mindkét oldaláról szívesen zarándokol templomunkba. Nemcsak katolikusok, de más vallásúak is, mert megtapasztalták a testi - lelki gyógyulás, a gyermekáldás és lelki béke csodáját. Mindaz, aki a szent találkozás vágyával érkezik ide, valamit megsejt Fatima üzenetéből. Ám, azon sem szabad csodálkozni, hogy az, aki más szándékkal jön, Fatima titkából semmit sem ért meg, sőt idővel Krisztus, az Egyház, a Szűzanya ellenségévé válik.

 

Nos, akár így, akár úgy érkezünk – mindnyájunkon beteljesül a mai evangélium üzenete: 13Ha méltó a ház, rászáll az Úr békéje, ha nem, a béke visszaszáll, ami persze következményekkel is jár, hiszen az evangélium hirdetői egyértelmű eligazítást kaptak: 14Ha valaki nem fogad be benneteket, és nem hallgat szavatokra, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról! Aminek viszont szintén súlyos következményei vannak. Hallottuk: 15Bizony mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak! (Mt 10, 12-15).

 

Ámen.

 

 

 

 

      

Ma 15.8.2018 van, névnapját unnepli Mária, holnap Ábrahám.
Gratulálunk!
Hírek
A júliusi engesztelő imatalálkozó Bodollón
|
Készítette: romkat.sk
|
close