Vízszentelés -VÍZKERESZT ÜNNEPÉN -2018

Gábor Bertalan | 8.1.2018

 

 

Urunk, Jézus Krisztus megjelenésének ünnepén, régebbi nevén, Vízkeresztkor, egyházunk vizet szentel. Az emberré lett Isten megjelenésével nemcsak láthatóvá lett a második isteni személy, de megtapasztalhatóvá vált a hatalma, ereje és emberszeretete. Eljövetele áldás lett a világ számára. Jel, amelynek ellentmondanak. 

 

Napjainkban a Jézus Krisztusba vetetett hit hiányában egyre jobban terjed a babona, a kuruzslás, az ártás, a rontás, a sátáni gonoszság. Ezért az Egyház a szentháromságú egy Isten nevében vizet szentel, azt kérve, hogy Isten hatalma űzze el a gonoszlelkeket, tartsa távol a betegségeket és hordozza magában az isteni kegyelem hatékony erejét. A hívek házában, vagy bármely helyen akármit is érint, vagy meghint ennek a víznek cseppje, az legyen egészen tisztává és minden ártó hatalomtól mentessé. Ne üthessen ott tanyát a gonoszlélek, ne verjen gyökeret a rontás szelleme. Szűnjék meg a belopakodó Sátán minden cselszövése. A víznek hintése által távozzék onnét és szűnjék meg minden titkos kór, ami a ház lakóinak épségét vagy nyugalmát veszélyezteti.

 

Mindezek tudatában kértük most Isten áldását a vízre.

 

Pap: Az Úr a mi segítségünk.

N: Aki az eget és a földet alkotta.

Pap: Uram, hallgasd meg könyörgésemet.

H: És kiáltásom jusson eléd.

Pap: Az Úr legyen veletek.

H: És a te lelkeddel.

Imádkozzunk közösen: Áldunk téged, Istenünk.

 

Pap: Áldunk téged Istenünk, mindenható Atyánk, mert a mai napon a csillag fényével kinyilatkoztattad Fiadat min­den népnek!

H: Áldunk téged, Istenünk.

Pap: Áldunk téged, Istenünk, mert a Jor­dán folyónál Jézus keresztsége alkalmával kinyilatkoztattad nekünk, hogy ő a te szeretett Fiad!

H: Áldunk téged, Istenünk.

Pap: Áldunk téged, Istenünk, mert Fiad a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta, és így kinyilatkoztatta dicső­séges hatalmát!

H: Áldunk téged, Istenünk.

 

Pap: Áldd meg X Istenünk ezt a vizet s add, hogy emlékeztessen minket ke­resztségünkre és Jézus Krisztusra, a mi Üdvözítőnkre, aki a Jordánban tör­tént keresztsége által megszentelte a vizet, hogy számunkra áldás forrásává váljék. Engedd, hogy hittel használ­juk, és lakásaink, amelyeket vele meg­hintünk, állandó oltalmad alatt állja­nak. Krisztus, a mi Urunk által.

H: Ámen.

 

 

P: Mindenható Istenünk! Atyai jóságod­dal áldd meg X ezt a sót. Te paran­csoltad Elizeus prófétának, hogy sót keverjen a vízbe és így jótékony erőt adjon neki. Mi is sót vegyítünk e víz­be, és kérünk téged, hogy ahova csak hinteni fogjuk ezt a vizet, onnan tá­vozzék a gonoszlélek minden cselszövése, és segítsen abban, hogy Szent­lelked oltalma alatt éljünk mindenkor. Krisztus, a mi Urunk által.

H: Ámen.

 

A pap - kísérő szöveg nélkül - a sót a vízbe keverte. Ezután meghintette önmagát, a segédkező­ket, majd az egész népet. Visszatérve a papi székhez, beénekelte a Dicsőséget, amit a nép folytatott. A szentmise további része úgy folyt, mint máskor.

 

A szentelményekről

A szentelmények (latinul - sacramentalia): az egyház által alapított szent jelek, amelyek a szentségekhez hasonló módon lelki hatást jeleznek és érnek el az egyház könyörgése folytán.

A szentségek (latinul – sacramenta) és a szentelmények fogalmát a 10–11. század óta különböztetik meg, ekkor alakult ki ugyanis a teológiában a szentségekről szóló tanítás. Azelőtt a szent cselekményeket (szentelmények és szentségek) kiszolgáltatását egyaránt úgy kezelték, mint misztériumokat, amelyek hozzátartoznak az egyház életéhez. A 11. századtól a hét szentséget azon az alapon különböztették meg a többi szent cselekménytől, hogy a szentségeket Krisztus rendelte, és az ő akaratából közlik is a jelzett kegyelmet. Vagyis a szentségek közlik azt, amit jeleznek.

A szentelmények az élet bizonyos körülményeit szentelik meg, előkészítik az embereket a szentségek sajátos hatásának befogadására. Nem úgy adják a Szentlélek kegyelmét, mint a szentségek, hanem az egyház imádságának segítségével előkészítik a lelket a kegyelem befogadására, és segítenek azzal együttműködni.

 

A szentelmények hatékonyságát legjobban úgy jellemezhetjük, hogy a cselekvő egyház közvetíti a kegyelmet (ex opere operantis ecclesiae). Hatásukat a közös ima, az egyház imádságának erejéből fejtik ki (részesülve abban az előnyben, ami a közös imát a magánimával szemben megilleti). Ez az egyháziasság a jelszerűséggel együtt kiemeli a szentelményeket a puszta kérő imádságok sorából, és külön helyet, értéket és sajátos funkciót ad nekik.

 

A szentelmények egy adott kor vagy terület keresztény népe kultúrájának, történetének és sajátos szükségleteit elégíti ki a helyi egyházi vezetés döntése szerint.

A szentelmények imádságból, a kereszt jeléből vagy más jelekből állnak. Mindig tartalmaznak imádságot, amit gyakran meghatározott jel kísér (kézrátétel, kereszt jele, meghintés szenteltvízzel, ördögűzés).

A szentelmények között jelentős helyet foglalnak el az áldások és a különféle szentelések: almaszentelés, balázsáldás, ételszentelés, gyümölcsszentelés, házszentelés, kenyérszentelés, Szent János áldása (borszentelés). Újabban szokásba jött a modern életvitel ébresztette igények hatására az autók, motorok, sőt nyugaton már a hobbiállatok megáldása is.

A szentelmények kiszolgáltatása, végzése a megkereszteltek papságának (általános papság) illetékességi körébe tartoznak, vagyis minden megkeresztelt arra hivatott, hogy „áldás” legyen (vö. Ter 12,1) és áldást adjon (vö. Lk 6,28; Róm 12,14;  1Pt 3,9). Ezért laikusok is adhatnak bizonyos áldásokat (vö. SC 79; CIC 1168); de minél inkább érinti egy áldás az egyházat és a szentségi életet, annál inkább fönn van tartva a püspököknek, papoknak, diakónusoknak.

A szentelmények a népi vallásosság sajátos és alapvető rétegét alkotják, amelyek mintegy összekötő szálat jelentenek a keresztény hitélet és a népi vallásgyakorlat között, s melyek egyes naptári ünnepekhez, egyházi szertartásokhoz kapcsolódva az ünnep legfőbb tartalmát, kézzelfogható bizonyosságát jelentik.

Bár egyes tudós szakértők a szentelményeket mágikus cselekményeknek tartják, a nép körében ezek olyan szent tárgyak (megszentelt víz, barka, gyertya, Szent János-napi bor, Bertalan-napi vaj és más szentelt ételek, tömjén stb.), amelyeknek szenteléssel vagy áldással nyert óvó, elhárító, serkentő hatása számukra mindennapos tapasztalati tény.

Népi szentelmény jellege van a búcsúba elvitt, ott megáldott vagy a kegytárgyhoz érintett tárgyaknak (érintőzés). Erdélyi adatok szerint a búcsúba vitt csengettyűvel szívbajos beteg hathatósan gyógyítható. Hasonló szerepük volt az úrnapi „sátorból” származó füveknek, virágoknak is.

Kétségtelen, hogy a szentelmények esetében keveredhet a babona Isten különleges kegyelmi segítségével. Egy azonban kétségtelenül tagadhatatlan, hogy amikor egy megszállott ember felett elhangzik az ördögűző ima, és megtörténik a szenteltvízzel való hintés, a beteg szemmel láthatóan megnyugszik és szabaddá válik a gonoszság fogságából.

A szentelmények kegyelmi hatásáról könnyelműen ne ítélkezzünk, de ne is tartsuk varázseszköznek.

Ne felejtsük: A szentelmények az élet bizonyos körülményeit szentelik meg, előkészítik az embereket a szentségek sajátos hatásának befogadására.

A házszentelés is ezt szolgálja: az egyház szolgájának imája és liturgikus cselekedet által előkészíti a ház lakóit további kegyelmek hatékony befogadásra.

A mellékelt képek a vízszentelésről és a hívek megáldásáról készült.

 

FOTÓalbum itt:

Ma 17.12.2018 van, névnapját unnepli Lázár, holnap Auguszta.
Gratulálunk!
Hírek
Vízszentelés -VÍZKERESZT ÜNNEPÉN -2018
|
Készítette: romkat.sk
|