Emlékezés az 1848-as eseményekre

Gábor Bertalan | 15.3.2018

 

 

2018. március 15-én a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont és a Debreceni Svetits Katolikus Gimnázium küldött növendékei és tanárai közösen emlékeztek meg városunkban az 1848-as eseményekről.

 

A megemlékezés első színhelye a temető volt, ahol a kopjafánál tisztelegtek a kései utódok, tudatosítva, hogy egyetlen nemzedék sincs felmentve a harctól. Mi sem. Nekünk is meg kell harcolni a harcot: az igazi szabadságért, az életért, a házasságért, a családért s mindazért, ami földünket, s életünket kereszténnyé teszi. Mert, ahogyan Isten szolgája Robert Schuman mondta, s amit bátran ismételget a mostani magyar miniszterelnök is: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz többé Európa”.

 

2015. október 23.-án egy lengyel fiatalember így nyilatkozott a Keleti Pályaudvaron: „Azért jöttem Budapestre, hogy megköszönjem a magyaroknak azt a bátor példamutatást, amellyel reményt adnak nekünk és a többi keresztény nemzetnek Európában, hogy bár tombol az önzés és a nihilizmus, a magyarok a közéletben bátran mernek meríteni a kereszténység forrásából. Majd sokatmondóan hozzátette - Magyarok, köszönjük az új Alaptörvényeteket és Szent István egész örökségét!”.

 

Mindezek tudatában Szent István Király példáját követve így imádkoztunk:

 

  1. Urunk, Jézus Krisztus, Szentlelked által add meg mindnyájunknak az igaz hit, a biztos remény és a cselekvőszeretet erényeit.

Kérünk Téged, hallgass meg minket.

 

  1. Urunk, Jézus Krisztus, Szentlelked által világosítsd meg értelmünket, tedd hitelessé szavainkat és szeretetteljessé cselekedeteinket.

Kérünk Téged, hallgass meg minket.

 

  1. Urunk, Jézus Krisztus, Szentlelked által add meg nekünk a kölcsönös megbocsátás készségét, hogy elfeledve sérelmeinket, újból megtaláljuk az egymáshoz vezető utat.

Kérünk Téged, hallgass meg minket.

 

  1. Urunk, Jézus Krisztus, Szentlelked által add felismernünk az igazi értékeket s azokhoz ragaszkodni soha meg ne szűnjünk.

Kérünk Téged, hallgass meg minket.

 

  1. Urunk, Jézus Krisztus, Szentlelked által ösztönözz minket keresni egymás kezét, hogy hitünk, anyanyelvünk és kultúránk védelmében egységesen cselekedjünk.

Kérünk Téged, hallgass meg minket.

 

Kérésünket azzal az imával támasztottuk alá, amelyre Urunk, Jézus Krisztus parancsára édesanyánk tanított minket imádkozni:

 

Miatyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség. Mindörökkön, örökké. Ámen. 

Urunk, Jézus Krisztus édesanyját ősi énekünkkel tiszteltük meg. Ügyes-bajos dolgainkban Szent István Király példájára kértük az Ő anyai pártfogását:

 

A közös ünneplés második színhelye a Városi Művelődési Központ volt, ahol az az egybegyűltek így emlékeztek:

 

            Márai Sándor írta 1944-ben: Amikor vége lesz a háborúnak, az emberek eltemetik halottaikat és megszűnnek rettegni a bombáktól, de azonnal félni kezdenek egymástól és a különböző vetélytársaktól: pl. az öregedéstől, a betegségtől és attól, hogy a másik esetleg nem jön el a megbeszélt találkára.

            Mennyire igaza volt?

            Százhetven évvel az 1848-as események után számtalan új félelemmel, veszéllyel és kihívással találjuk magunkat szembe. Ilyen: az élet, az emberi méltóság, a munka, a tisztességes megélhetéshez a közösségi kultúrához, az anyanyelv műveléséhez, ápolásához és továbbadásához való jogok tiszteletben tartásának a hiánya. Az igazságosabb és testvériesebb világ még mindig várat magára.

            A múlt áldozataira emlékezve, az újkor, új veszélye, kísértése, kihívása közepette, elcsendesülve Isten segítségét kérve, így imádkoztunk:  

  1. Atyánk, segíts minket bátran hirdetni az élet védelmét és tiszteletbetartását a fogamzástól a természetes halálig.
  2. Atyánk, segíts minket eredményesen fáradozni minden ember mindennapi kenyerének és boldogulásának biztosításáért.
  1. Atyánk, tégy bennünket békéd eszközéve, hogy szeretetet vigyünk oda, ahol széthúzás, harag és gyűlölet van.
  2. Atyánk, add kegyelmedet, hogy a szabadosság délibábját ne cseréljük fel a felelős döntés szabadságának eredményével.
  3. Atyánk, segíts bennünket, hogy bárhol is éljünk a világban, hitünket, anyanyelvünket, kultúránkat hűségesen ápoljuk, megtartsuk és továbbadjuk.

 

Mennyei jó Atyánk!

 

Fiad példájából tudjuk, hogy életünknek az ad valódi értéket, ha minden igyekezetünkkel az emberek jó ügyét szolgáljuk. Akkor élünk jól, ha igazságosan élünk. Ha minden cselekedetünk és szavunk mélyén ott van a helyes szándék: nem ártani a másiknak. Ha megkíséreljük – feltűnés és hiúság nélkül – segíteni az embereket. Néha azzal, hogy nem hallgatjuk el az egyszerű igazságot. Máskor meg azzal, hogy nem mondjuk tovább mások hazugságát. Ismét máskor azzal, hogy nem mondunk igent, amikor mindenki igent kiabál. Néha meg azzal, hogy kimondjuk a nemet akkor is, amikor mindenki hallgat, és hallgatunk akkor, amikor mindenki vádaskodik.

 

Add nekünk Szentlelked világosságát, hogy meglássuk azt, ami helyes. Megvalósítsuk azt, amit helyesnek ítélünk. Hiszen halálos ágyunkon csak akkor pihenünk majd nyugodtan, ha életünk mindennapján, minden öntudatunkkal, mindenkiben igyekeztünk tisztelni, és szolgálni az evangélium hirdette emberi méltóságot. Ámen.

 

 

Urunk és Istenünk! Tégy minket békéd eszközévé, hogy:

 

ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyünk,

ahol sértés van, oda megbocsátást,
ahol egyenetlenség van, oda egyetértést,
ahol tévedés van, oda igazságot,
ahol kétely van, oda hitet,
ahol kétségbeesés van, oda reményt,
ahol árnyék van, oda fényt,
ahol szomorúság van, örömet.

 

Urunk, add, hogy:

inkább mi igyekezzünk vigasztalni, mint, hogy vigaszra várjunk,
inkább mi törekedjünk megértésre, mint, hogy megértést kívánjunk,
inkább mi szeressünk, mint, hogy szeretetet igényeljünk.

Mert csak önmagunkat elfelejtve találjuk meg önmagunkat.
Csak ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot,
csak ha önmagunknak meghalunk, akkor nyerünk teljes életet.

 

Ezt kérjük Tőled Urunk, aki igaz Isten vagy: Atya, Fiú és Szentlélek, teljes Szentháromság, aki élsz és uralkodsz, mindörökkön, örökké. Ámen.

 

Az ünnepi áldás után következett a mindkét intézmény nagyszerű, emlékezetes kultúrműsora. Köszönet érte minden részt vevőnek és felkészítőinek.

 

A keresztek és a kopjafák valóban felkiáltójelek. Nincs felesleges áldozat. Amíg van Istenben bízó, küzdő ember, addig van Isten megáldotta jövő is. Ezt a tudatot erősítse meg mindnyájunkban - határon innen és határon túl - a mindenható Isten.

 

 

Fotógaléria

Ma 23.7.2018 van, névnapját unnepli Lenke, holnap Kinga, Kincső.
Gratulálunk!
Hírek
Emlékezés az 1848-as eseményekre
|
Készítette: romkat.sk
|