Szepsiben is bemutatták a Márton Áronról szóló dokumentumfilmet

Gábor Bertalan | 8.4.2018

 

 

2018. április 8.-án Irgalmasság vasárnapján, az Isteni irgalmasság órájában a Szepsi római katolikus plébániatemplomban, másnap hétfőn a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban a felső osztályos növendékeknek mutatták be, „A Hegy – Mozaikképek Márton Áron életéből” című dokumentumfilmet, a rendező, Nagy Zoltán székelyudvarhelyi hitoktató jelenlétében, aki akolitusként asszisztált a délelőtti plébániai szentmisén. 

Nagy Zoltán huszonöt évvel ezelőtt, Mihály József egykori székelyudvarhelyi káplánnal, ma jobbágytelki plébánossal határozta el, hogy végigjárja a Márton Áron püspökkel kapcsolatos helyeket. 1989 júniusában Jakubinyi György akkori teológiai tanártól, jelenlegi gyulafehérvári érsektől kapott, A Hegy című három és fél oldalas gépelt szövegből indultak ki, ez képezi a szövegkönyv vázát, amely a film alapjául szolgált.

A film elején hatalmas csíki hegyet látunk, rajta a kereszt. Amikor Márton Áron 1939 februárjában átvette nagy elődjétől, Majláth Gusztáv Károlytól a gyulafehérvári egyházmegye vezetését, így jellemezte önmagát: „A hegy lábánál nőtt domb.” Nagy Zoltán ehhez hozzáfűzi Áron püspök egykori utódjának, Jakab Antalnak a szavait: „Most már szemünkben ő lett a hegy, sőt, a szikla.”

A dokumentumfilm bemutatja a Csíkszentdomonkoson egyszerű, székely földművelő családba született Márton Áron gyermekkorát is. Nem sokban különbözött a többi falusi gyermektől, két dologban azonban igen: kiváló tanuló volt, és már kiskorában pásztorkodás közben nyírfa- és fenyőágból oltárt készített, mellé helyezte Szűz Mária arcképét és imádkozni hívta társait. Részt vett az első világháborúban, s a rengeteg szenvedést látva egyre jobban megerősödött benne, hogy Isten szolgájaként nyújtson lelki vigaszt szenvedő embertársainak. Hazatérve azonban még egy évig otthon maradt, a földeken dolgozott édesapjával, testvéreivel. Elsőként édesapjának vallotta meg, hogy Isten hívja őt a papi szolgálatra. Egy életen át hű maradt a tőle kapott intelmekhez: „Olyan pap legyél, hogy ne hozz ránk szégyent… Segítsd, tanítsd ezt a népet, mert látod, milyen nehéz az élete. Aztán, fiam, olyan lehet az idő, hogy keményen megpróbálják a vallást. Ha már odamentél, légy ott egészen. Álljál keményen, mert a kitartó embert mindig szerették. Ha menekülni kell, ne hagyd el a népet. Minket minden úr elhagyott eddig, még a tanító is elmenekült a háború alatt. Legalább a pap maradjon a néppel, kereszteljen és temessen, gyóntasson, mert van mit gyónni, ne haljanak gyóntalanul.”

A filmben megszólalók visszaemlékezéseiből világosan kirajzolódik Márton Áron személyisége, amelynek legfőbb jellemzője az állhatatosság, a legnehezebb időkben is hűséges ragaszkodása Krisztushoz, egyházához és a rábízott nyájhoz, az erdélyi néphez. Papi szolgálatát Gyergyóditrón kezdte. Első plébánosa, Lukács József évtizedekkel később így emlékezett vissza rá: „Jött a fiatal sas, mert valóban sas volt, hogy kipróbálja szárnyait… Nyugodt volt, mint aki komoly elszántsággal fog neki az előtte álló munkának. Egyáltalán nem érdekelte, hogy milyen szegényes a lakhelye, mert nem itt lakott, hanem papi hivatása századik emeletén.”

Nagy Zoltán filmje részletesen mutatja be Márton Áron életének minden szakaszát, így a kommunista idők súlyos megpróbáltatásait, közel hat évet börtönben, bő tízet pedig házi őrizetben töltött. A rengeteg szenvedés, az embertelen hatalom folyamatos zaklatása, fenyegetése sem rendítette meg, semmiféle megalkuvásra, elvtelen feltételek elfogadására nem volt hajlandó. Börtönéveire később így emlékezett vissza: „Isten az Ő jóságában elvitt engem szeretetének iskolájába, a börtönbe, hogy ott megtanítson igazán szeretni minden embert, tartozzék bármely nemzethez, felekezethez.” A kommunista hatalom mindvégig, évtizedeken át figyeltette őt, és ebben bizony egyházi személyek is részt vettek, vállalva Júdás szerepét. A vértanú sorsú püspök személyiségét legjobban talán irodaigazgatója, Erőss Lajos fogalmazta meg: „Mint az egyházmegye angyala, neki kellett elsősorban megharcolnia a harcot az Isten ügyéért. És ezt megtette, a legnagyobb hűséggel. Ő a hűség apostola volt. Hűség az Istenhez, miként Mihály hűséges volt, hűség az egyházmegyéjéhez, hűség a népéhez… harcolt minden emberért, aki elnyomott, aki megvetett, akit kisemmiznek az életben, odaállott a kisemmizettek mellé, és harcba szállt, mert tudta, hogy ez a feladata és ez a kötelessége az Isten angyalának, harcolni a jóért, nemesért, mindenért, ami az Isten harca.”

A filmből kiderül az is, hogy Áron püspök rendkívüli nagysága mellett alázatos lélek volt, és nem hiányzott belőle a derű sem, több visszaemlékező idézi fel jókedvét, hangos kacagását egy-egy viccesebb történet hallatán. A református Kányádi Sándor költő – akit Márton Áron adott össze katolikus feleségével, egy evangélikus lelkésztanú jelenlétében – így jellemezte a nagy püspök személyiségét: „Az Úristennek vannak elhívottai és vannak alkalmazottai is. Hát ez a püspök atya, ez úgy pap, ahogy Petőfi Sándor költő volt.” 

Nagy Zoltán filmjében számos idézet elhangzik Márton Áron gondolataiból is. A második világháború szörnyűségei közepette, 1944-ben a bűnök gyökereként az Istentől és törvényeitől való elfordulást nevezi meg, hiszen „amilyen mértékben fordult el az ember Istentől és törvényeitől, olyan mértékben tompult el a lelkiismerete. Az elpogányosodásnak pedig logikus következménye a pogány szenvedés. A megoldás: újból kereszténnyé kell lennünk ízig-vérig, hogy emberekké nemesedjünk, a földön emberként élhessünk, és Isten áldására méltók legyünk.”

1967 áprilisában pedig egy papszentelés alkalmából így fogalmaz: „Az Úristen nem azt nézi, hogy mennyit ájtatoskodunk, hanem hogy mennyire vállaljuk az ő törvényeit. Csak olyan mértékben vagyunk keresztények, amilyen mértékben igazságosak, nagylelkűek, irgalmasak, békességes szívűek vagyunk embertársaink iránt. Ha a szeretet a világban megfogyatkozik, a keresztények felelősek, a keresztények között is azok, akik a szeretet nagy titkának boldog birtokosai. Ezt hirdessétek.”

A film végén még egyszer elhangzik a hegy-hasonlat: „évtizedek fognak jönni, és a történelem majd ítél, de ő akkor is az marad, aki volt, a hegy lábánál nőtt domb, amelyből sziklás hegy lett idővel, hogy az is maradjon mindörökre.”

A minap egy sokunk által tisztelt államférfi ezt mondta a fiataloknak! „Kedves fiatalok! Eljön a pillanat, és rá fogtok ébredni, hogy kell egy hely, egy nyelv, egy otthon, ahol az ember az övéi között, biztonságban és szeretetben élheti le az életét. Kell egy hely, ahová mindig visszatérhetünk, ahol megérezhetjük, hogy az élet nem hiábavaló, és a végén nem a semmibe hullunk. Magyar fiatalok! Most a hazának szüksége van rátok! Gyertek, és harcoljatok velünk, hogy amikor majd nektek lesz szükségetek a hazára, a haza még meglegyen!”

A DVD hátoldalán Virt László, Áron püspök legteljesebb életrajzírója így ajánlja a filmet: „Ez a munka azt kell szolgálja, hogy életünk, gondolkodásunk akár csak egy kicsit is közelebb kerüljön ahhoz az élethez és a világról történő olyan gondolkodáshoz, amit ő állít elénk.” Egészen bizonyos, hogy ezt a célt a Nagy Zoltán által megszerkesztett, rendezett és bemutatott film elérte. Hála Istennek, Márton püspök gondolatai, hitvalló és tanúságtevő cselekedetei sok ember lelkét megérintették – Szepsiben is.

 

KÉPgaléria

 

Ma 23.7.2018 van, névnapját unnepli Lenke, holnap Kinga, Kincső.
Gratulálunk!
Hírek
Szepsiben is bemutatták a Márton Áronról szóló dokumentumfilmet
|
Készítette: romkat.sk
|
close