Szepsi Csombor Márton Napok – 2018

Gábor Bertalan | 7.5.2018

 

Az idei Szepsi Csombor Márton Napok május 6.-án kezdődtek. Köteles László bevezető szavai után, Molnár Árpád református lelkipásztor elmélkedése következett, amit római katolikus részről Ferencz Attila, templomos lovag versszavalata követett.

Reményik Sándor – Eredj, ha tudsz

Egy szívnek, mely éppúgy fáj,
mint az enyém

Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod,
hogy valahol, bárhol a nagy világon
könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
eredj…

Szállj mint a fecske, délnek,
vagy északnak, mint a viharmadár,
magasából a mérhetetlen égnek
kémleld a pontot,
hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
hiszed: a hontalanság odakünn
nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
hogy odakünn a világban nem ácsol
a lelkedből, ez érző, élő fából
az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának
észrevétlen ezer új hangja támad,
süvít, sikolt,
s az emlékezés keresztfáira
téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,
ki rab hazában élni nem tudott
de vállán égett az örök kereszt
s egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
meglátogatták az itthoni árnyak,
szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
a szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták…
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:
inkább, semmint hordani itt a jármot,
szórd a szelekbe minden régi álmod;
ha úgy látod, hogy minden elveszett,
menj őserdőkön, tengereken túlra
ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,
leszek az alj a felhajtott kupában,
az idegen vérben leszek a méreg,
miazma, láz, lappangó rút féreg,
de itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,
mely temet bár: halló fülekbe eseng
és lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyújtózsinór,
a kanóc része, lángra lobbant vér,
mely titkon kúszik tíz-száz évekig
hamuban, éjben,
míg a keservek lőporához ér.
És akkor…!!

Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de addig, varjú a száraz jegenyén:
én itthon maradok.

Gábor Bertalan, esperes – plébános a következő elmélkedéssel folytatta a megemlékezést:

 

Kedves ünneplő Testvéreim!

 

      A Prédikátor könyvében olvassuk (Préd 3,1-9):

 

            1<>Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: 2<>Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. 3<>Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a bontásnak és ideje az építésnek. 4<>Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak. 5<>Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 6<>Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. 7<>Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. 8<>Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének. 9<>Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik? 

 

      Valóban. Felette érdekes ez a nem várt kérdésfeltevés: Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik?  Annál is inkább izgalmasabb ez a fordulat, mivel az evangélium a kérdést tovább fokozza: 26<>Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? (Mt 16, 26)

 

      Szepsi Csombor Márton bejárta a fél világot. Figyelemre méltó, hogy - kortársaival ellentétben – kevéssé volt felekezetileg elfogult. Életét és művének egészét a felelősségtudat, a hazaszeretet, a népéhez való hűség jellemezte. Soha nem felejtette el pl. részletesen megírni, hogy hol és mikor találkozott valamelyik külföldre szakadt honfitársával. Minden mondatán érződik úgy a megismerés iránti vágy, mint a világ sokféleségének csodálata. Persze mindezt a Szentírás tanításának fényében látta és láttatta.

 

      Ezért példáján felbuzdulva, Reményik Sándor nyomán önmagunkra is vonatkozathatjuk:

 

Akarjunk lenni déli harangszó,

mely győzelmet sejtet: s halló fülekbe eseng

és biztat: megtartani, ami a miénk!

 

Akarjunk lenni fókuszlámpa,

az üveg egy kicsi része,

mely lángra lobbant hűséget, ragaszkodást s égi bért,

mely éveken át megmaradt,

s csendben konokúlt: hamuban, éjben.

 

Nem számít:

jut-e nekem, neked, nekünk egy nyugalmas sarok.

 

Nyugodni máshol fogunk.

 

Itt és most, más a tét:

varjú a száraz jegenyén.

 

Én, itthon maradok – zárta elmélkedését az esperes – plébános.

 

      Az ünnepség a Szepsi Asszonykórus éneklése kíséretében koszorúzással zárult. A részt vevők többsége átvonult a kultúrházba, ahol a megtekintették a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Iskolaközpont diákjai anyák napi színvonalas köszöntőjét.

 

 

 

 

 

Ma 21.5.2018 van, névnapját unnepli Konstantin, holnap Júlia, Rita.
Gratulálunk!
Hírek
Szepsi Csombor Márton Napok – 2018
|
Készítette: romkat.sk
|
close