Ünnepi emlékezés az 1848-49 eseményeire

Gábor Bertalan | 17.3.2019

 

 

Városunkban 2019. március 17-én délután a ravatalozó előtt felállított kopjafánál emlékeztünk a hajdani forradalom eseményeire, következményeire és máig érvényes üzeneteire.

 

Az történelmi egyházak, az önkormányzat, az intézmények, a társadalmi szervezetek vezetői és szép számú tagjai részvételével, közreműködtek a magyar tannyelvű iskolák diákjai, valamint a Dalárda, és az Asszonykórus.

 

Sokan mondják: magyarnak lenni kudarctörténet. Sokszor van ilyen érzésünk. Ahány ember, annyi történet. Annyi kudarc. De annyi újrakezdés is.

 

Az ünnepek örömében jó egymásra tekinteni. Látni a sokak számára láthatatlan igyekezetet. A tettrekészséget. A harcot a megmaradásért. A hűséget az ősi hithez, a meggyőződéshez, az anyanyelvhez, a kultúrához. Határon túli magyarnak lenni: megmaradás történet, rengeteg áldozattal.

 

171 évvel ezelőtt a forradalom és a szabadságharc vonzó normái által áldott elődeink akarva nem akarva visszatértek a Teremtő adta eszmékhez. Jog, méltóság és szabadság adatott nekünk. Függetlenség, közteherviselés, sajtószabadság. Jobbágyfelszabadítás. A nemzetiségieknek törvény, a zsidóknak állampolgári jogegyenlőség. Nem új mérce és nem is új minta született, hanem visszatérés az eredeti értékrendhez, amely által népünk fejlődése folytán létének felsőbb évfolyamába lépett. Küldetését nemzeti színeiben is megfogalmazta: A piros a szeretetet, az erőt, a fehér a hitet, a hűséget, a zöld, a reményt, az újrakezdést sejtetve.

 

Jó embernek lenni , de szabad embernek lenni, még jobb. Szabadnak a gyűlölettől, a haragtól, a revánstól. Ezt még tanulnunk kell és gyakorolunk. Elsősorban itthon. Persze, otthon is. Itt és most, 2019-ben. Katolikusoknak és reformátusoknak. Hívőknek és nem hívőknek. Keresztényeknek és zsidóknak. Magyaroknak és nem magyaroknak. Az Isten adta szabadság ugyanis nem területnek, földnek, felekezetnek, templomnak, de az embernek szól, akinek élettere, földje, felekezete és temploma, becsülete és személyi méltósága van.

 

Adja Isten, hogy nemzeti ünnepünk kapcsán ezt is megértsük, elsajátítsuk, és ezek fényében merjünk cselekedni, mert csak a szabad ember tud otthont teremteni. Országában otthont, a szülőföldjén fészket, ágyékportáján gyökeréből táplálkozó utódot. Ez egyszerre nagyszerű cél, lehetőség, de kihívás is. Istennel sikertörténet, nélküle a kudarcok kudarca.


 

Süket vagyok és néma

 

Csendül a csend.

Szól a Szó.

Hallod a csendet?

Szólod a szót?

 

Szól a csend.

Halkul a szó.

Hallod, szólod?

 

Jaj, nem tudom…

Elfelejtettem.

Nem voltam a hegyen.

Lent maradtam.

Süket vagyok és néma.

 

FotóGALÉRIA itt

Ma 23.10.2019 van, névnapját unnepli Gyöngyi, holnap Salamon.
Gratulálunk!
Hírek
Ünnepi emlékezés az 1848-49 eseményeire
|
Készítette: romkat.sk
|