Nagypéntek 2019

Gábor Bertalan | 20.4.2019

 

Nagypénteken az Anyaszentegyház nem mutat be szentmisét, hanem ősi liturgiával ünnepel. A szertartásnak 3 része van: 1. az igeliturgia, 2. a hódolat a szent kereszt előtt, 3. a szentáldozás. Ma van az a nap, amikor csupán a szertartások keretében lehet szentáldozáshoz járulni, kivéve a súlyos betegeket, akik a nap bármelyik órájában megáldoztathatók.

 

A papság az oltár elé érve - arcra borul. Isten népe letérdel. Jelezve ezzel a mélységes hálát az Atyának, hogy Egyszülött Fiát - Üdvözítőnkül és Megváltónkul - adta nekünk. Kell, hogy arcra boruljunk Istenünk és Urunk előtt, mert Jézusunk - áldott szavaiért és tetteiért – sokszor csak gyalázkodást és káromlást kapott tőlünk. Csodáiért ostorcsapásokat. Alázatáért – fejére: töviskoronát.

 

Arcra borulunk Istenünk és Urunk előtt, mert Jézusunk mindezt zúgolódás nélkül vállalta. Szeretetből. Az Atya iránti engedelmességből.

 

Kicsoda ugyanis Jézus Krisztus, ha nem az, aki kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige? (Jn 1, 1) Istennek ez az Igéje testté lett, és közöttünk élt (Jn 1, 14). Miért? Mert ha tőlünk fel nem vette volna a halandó emberi testet, másképp semmi lehetősége sem lett volna neki arra, hogy meghaljon értünk. Csak miután emberré lett - meghalhatott a halhatatlan; így akart életet ajándékozni a halandóknak; így akarta, hogy majd később Őbenne részesedjenek azok, akiknek a sorsában előbb Ő részesedett. Nekünk a magunk erejéből nem volt arra lehetőségünk, hogy éljünk, és neki sem lett volna lehetősége arra, hogy meghaljon. Ezzel a kölcsönös részesedéssel csodálatos cserét csinált velünk: ő mitőlünk vette a halált, mi őtőle kaptuk az életet.

Tehát nemcsak hogy nem szabad szégyellnünk a mi Urunk, Istenünk, Jézus Krisztus halálát, hanem inkább minden bizalmunkat bele kell helyeznünk, sőt, dicsekszünk vele: hiszen magára vette tőlünk azt a halált, amelyet bennünk talált, és minden kétséget kizárva megígérte, hogy a saját életét adja nekünk. Olyan életet, amit saját erőnkből el nem érhetnénk.

Megértette ezt Szent Pál apostol is, amikor így vallott: Én nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével (Gal 6, 14). Ünnepeljük tehát örömmel, hálával és nagy tisztelettel a keresztre feszített Megfeszítettet.

A szertartás egy Könyörgéssel vette kezdetét. Mialatt a papság a segédkezőkkel az oltárhoz vonult meghallgattuk saját előadásában, Mihályi Molnár László – Keresztút című versének egy részletét:

 

"Kinevet a bódult csőcselék,

és megdobálnak utcagyerekek,

alig van ember, ki mégis megért,

vagy hogy a porból felemeljenek...

Ilyen a tömeg:

ha ünnep van, hangos és rajong,

éltetnek Istent és királyt,

ha ünnep van, rólad megfeledkeznek,

míg asztaluk gazdag, érted nem kiált.

S Te cipelsz helyettük nagy kereszteket,

és ők magadra hagynak fent a Golgotán...

Majd eljön a nap,

mikor értelmet nyernek a szavak,

a kakas hangja füledbe hasít,

és meghallod az ég harsonáit,

amikor megláthatod a Könyvet,

a Pecsétet, a Bárányt,

a Romlás lovait s a porba hullt bálványt...

Majd eljön a nap,

mikor a kárpit újra meghasad,

és ott ülsz csupaszon, pőrén és árván

az élő vizek forrásainál,

amikor már végleg megérted,

mielőtt billen a Mérleg:

hogy amit tettél,

az mennyit ér!"

(MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ: Keresztút)

 

Este nyolctól keresztúti ájtatosság volt Makrancon, Kocsis Pál, okleveles mérnök, rendkívüli áldoztató szervezésében és rendezésében. Dicséretre és követésre méltó a faluközösség híveinek összefogása és összefogatása.

 

A szertatások fényképfelvételei sokatmondóak.

 

FOTÓgaléria itt:

Ma 19.7.2019 van, névnapját unnepli Emília, holnap Illés.
Gratulálunk!
Hírek
Nagypéntek 2019
|
Készítette: romkat.sk
|