201. zarándoklat Bodollón

Gábor Bertalan | 13.6.2019

 

2002. október 13. óta minden hónap 13. napján Bodollóra zarándokol a szűkebb pátria hívőnépe a határ mindkét oldaláról.

 

A szentmise főcelebránsa Gábor Bertalan, szepsi esperes plébános volt, aki a napokban ünnepli pappá szentelése és első szentmiséje 45. évfordulóját. Vele együtt koncelebrált: főtisztelendő Bartal Károly Tamás, nyugalmazott jászóvári apát, Hornyák Péter, nyugalmazott görög katolikus parókus, tiszteletbeli esperes, Ing. Fábry Péter, perényi plébános és Karch Krisztián, szepsi káplán. Az oltárszolgálatot a helyi ministránsok segítségével Ferencz Attila, hittanár végezte. Orgonált, és az énekeket Bányász Emőke, okleveles kántor vezette. A rádióadás technikai vezetését önkéntesek végezték: Cehelnik István és Ing. Király Antal, főkurátor, akit neve napján nagy tisztelettel köszöntöttek mindazért, amit az egyházközségért, a hívekért és a ministránsokért tesz.

 

Különös egybeesés volt a mai nap, mert az Egyház ezen a napon Jézus Krisztus, az örök Főpap ünnepét üli. Az ünnepi évfordulók egybeesése és a közelmúlt történelmi eseményei, a pápa csíksomlyói látogatása, az emlékfa ültetése Szepsiben és majd Makrancon, s a 17 gyermek jövővasárnapi elsőáldozása reményt keltő.

 

Érdemes ezek fényében olvasni és értelmezni Ferenc pápa szavait, amelyet Csíksomlyón mondott homíliájában. „Zarándokolni nem más, mint érezni a meghívást és a késztetést, hogy járjunk együtt az úton, kérve az Úrtól a kegyelmet, hogy a régi és a mostani sérelmeinket és bizalmatlanságainkat változtassa új lehetőségekké a közösség érdekében. Azt jelenti: elszakadni a bizonyosságainktól és a kényelmünktől, egy új földi életnek a keresésében, amelyet az Úr nekünk akar ajándékozni. A zarándoklat kihívás, hogy felfedezzük és továbbadjuk az együttélés lelkületét, és ne féljünk a kölcsönös érintkezéstől, találkozástól és segítségnyújtástól.

 

Zarándokolni azt jelenti, hogy belekerülünk abba a kissé kaotikus tengerárba, amely a testvériség igazi megtapasztalásává válhat. Így, egy minden helyzetben szolidáris karavánná válunk a jövő építésének érdekében (vö. Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 87). Zarándoklatunk során ne azt kutassuk, hogy mi lehetett volna (és nem lett), hanem inkább azt, ami ránk vár és nem odázhatjuk el.

 

Zarándokolni annyit jelent, hogy hiszünk az Úrban, aki hozzánk jön, és közöttünk van, előmozdítva és ösztönözve a szolidaritást, a testvériséget, a jó utáni vágyat, az igazságot és az igazságosságot (vö. uo., 71). Jelenti a küzdelemre való elköteleződést is, hogy azok, akik a tegnap lemaradtak, a holnap főszereplői lehessenek, viszont a ma főszereplői holnap se maradjanak hátra. Ez pedig a jövő szálainak kézműves összefonását teszi szükségessé. Íme, ezért vagyunk itt, hogy közösen mondjuk: Édesanyánk, taníts meg minket összevarrni a jövőt.


Ez a zarándoklat tekintetünket Máriára és az Isten általi kiválasztottság titkára irányítja. Mária, ez a Názáretből, Galilea egyik kis településéről, a Római Birodalom és Izrael perifériájáról származó lány igenjével képes volt elindítani a gyöngédség forradalmát (vö. uo., 88). Az Isten általi kiválasztottság titka ez, amely tekintetét a gyenge felé fordítja, hogy összezavarja az erőseket, és arra ösztönöz, bátorít minket, hogy mi is hozzá hasonlóan mondjuk ki az igenünket, hogy végigjárjuk a kiengesztelődés ösvényeit.


Aki kockáztat, annak az Úr nem okoz csalódást. Járjunk az úton, járjunk együtt az úton, és engedjük, hogy az evangélium továbbra is legyen az a kovász, amely képes áthatni mindent és képes megajándékozni népeinket az üdvösség örömével.”

 

FottóGaléria itt:

Ma 20.6.2019 van, névnapját unnepli Rafael, holnap Alajos.
Gratulálunk!
Hírek
201. zarándoklat Bodollón
|
Készítette: romkat.sk
|