Az új iskolaév első hittanórája

Gábor Bertalan | 14.9.2019

Bizonyára sokak örömére, az új iskolaévben minden osztály hitoktatója Sára nővér lesz, aki hétfőként az első két órát a gimnáziumi osztályok diákjaival tölti. A helyi esperes-plébános, mint eddig, úgy ezután is állandó közreműködő lesz. Az idén a keresztény erkölcsiség témái kerülnek előtérbe, de havonta lesz egy óra: „Szólj be a papnak!”, mottóval.

A tények kapcsán önkéntelenül is adódik a kérdés: volt-e arra szüksége Jézusnak, aki valóságos Isten és valóságos ember, hogy őt emberek neveljék és tanítsák?

Igen, mert a teljes emberség vállalása magában foglalta a növekedést és a fejlődést is. Igaz, Jézusnak már gyermekkorában is voltak olyan megnyilvánulásai, amelyeket a környezete valamilyen titokzatos, isteni éleslátás jelének tekintett, például, amikor 12 éves korában a Templomban maradt, Szűz Mária és Szent József napokig keresték mire rátaláltak. Kérdésükre mit válaszolt? „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” (Lk 2,49). Ugyanakkor viszont azt is halljuk róla, hogy „gyarapodott bölcsességben, korban és kedvességben.” (Lk 2,52).

Az Úr Jézus életének eseményeiből kinyilatkoztatást kaptunk, hogy milyennek látja és álmodta meg az Isten az embert. Az Atya nem tartotta fontosnak, hogy Fia kényelemben, gazdagságban szülessen, de nem mondott le arról, hogy egy nemzet tagja legyen, hogy családban jöjjön a világra és valódi, szerető környezetben nevelkedjék, és arról sem, hogy vallásos nevelést kapjon.

Jézus, aki istensége szerint otthonos volt az Örökkévaló belső rejtelmeiben, rendszeresen eljárt szombatonként a zsinagógába. És nem mondott le arról sem, hogy gyermekként, fiatalként tanítást kapjon. Nem csodafegyverként használta isteni mindentudását, hanem hajlandó volt embersége szerint bölcsességben is gyarapodni. Ebben pedig nyilván elfogadta mások segítségét. Igaza volt tehát a régi művészeknek, akik Jézust néha iskolás gyerekként, tanulóként ábrázolták, könyvvel a hóna alatt.

Amikor új tanévet kezdünk, gondoljunk arra, hogy Jézus is volt tanuló és Jézus is volt tanító. Igaz, hogy ő nem csak a tananyagot adta át, hanem úgy tanított, mint akinek hatalma van, tanulóként pedig nyitott volt az ismeretekre és hordozta magában a feszültséget az isteni mindentudás lehetősége és az emberi fejlődés szükségessége között.

Amikor tanulunk vagy tanítunk, gondoljunk arra, hogy Jézus is ott van velünk. Kérdezzük meg Őt, mit tenne a helyünkben? És Ő válaszolni fog a Szentírás lapjain, a szentségel vételében és az imádságban. Tanuljuk meg Jézustól, hogy az emberi ismeretek és a jó szokások elsajátítása nem öncélú, hanem arra valók, hogy fel tudjuk ismerni és ki tudjuk fejezni az igazságok halmazát, egyéni és közösségi életünk értékeit. Ha így cselekszünk, bizalommal hagyatkozhatunk az isteni gondviselésre. Isten nem hagy el minket. Szentlelke által kísérni fogja nemzedékünket is úgy, mint elődeinket a történelem során.

Az első hittanóra ilyen gondolatok jegyében telt. Magán viselte Erdő Péter, bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek kassai látogatását, amelynek emlékére Bernard Bober, érsek-metropolitával közösen, mindkettőjük címerével ellátott néhány rózsafüzéremlék és kereszt készült. Ebből kapott emlékül Sára nővér és a születésnapját ünneplő Krankilla Kira.

A bíboros úrral - a három szent kassai vértanú képe előtt készült fénykép - jelzés értékű. A több mint 40 évvel ezelőtt idehelyezett, akkor még csak boldogokként tisztelt ábrázolás – a háromnyelvű: magyar, szlovák és lengyel táblával körülvéve, biztató: a történelem egyedüli ura – az Isten, aki idővel minden jót beteljesít.

   

Ma 7.12.2019 van, névnapját unnepli Ambrus, holnap Mária.
Gratulálunk!
Hírek
Az új iskolaév első hittanórája
|
Készítette: romkat.sk
|
close