A kenyéráldás után a hívek kivonultak a betlehemhez. A betlehem ugyanis elviszi az evangéliumot oda, ahol az emberek élnek: a házakba, az iskolákba, a munka- és találkozóhelyekre, a kórházakba és a gondozóházakba, a börtönökbe és a terekre – mondta a minap Ferenc pápa. Oda, ahol élünk, ahol lényegi dologra emlékeztet bennünket: arra, hogy Isten nem maradt láthatatlanul a mennyben, hanem a földre jött, emberré, gyermekké lett.
A betlehemkészítés Isten közelségének ünneplése. Isten mindig közel volt az ő népéhez, de amikor megtestesült és megszületett, akkor nagyon közelivé, egészen közelivé vált. A betlehemkészítéssel Isten közelségét ünnepeljük, felfedezzük, hogy Isten valóságos, konkrét, élő és dobogó szívű. Isten nem távoli úr, vagy megközelíthetetlen bíró, hanem alázatos, hozzánk leereszkedett Szeretet. A jászolban fekvő Gyermek az ő gyengédségét adja nekünk.
Vannak szobrok - mint a miénk is - amelyek kitárt karokkal ábrázolják a „Kisdedet”. Ennek is üzenetértéke van: Isten azért jött, hogy magához ölelje emberségünket. Ezért jó, ha a betlehem elé állunk, és az eseményeket szemlélve, rábízzuk életünket az Úrra és megbeszéljük Vele viselt dolgainkat. A Kisded mellett ott látjuk a Szűzanyát és Szent Józsefet. Szívükben öröm volt és rémület is. Ezt látva és szemlélve jó, ha meghívjuk a Szent Családot otthonunkba, ahol örömök és gondok vannak, ahol mindennap felébredünk, étkezünk és elalszunk. A betlehem valóban egy házi evangélium. Olaszul a jászol = praesepe, ami szó szerint „etetőt” jelent. A héber Betlehem, magyarul azt jelenti, hogy „a kenyér háza”.
Etető és kenyér háza – a betlehemi jászolban fekvő Kisded arra emlékeztet bennünket, hogy Jézus a táplálék, az Élet Kenyere (vö. Jn 6,34). Ő az, aki táplálja szeretetünket, Ő az, aki erőt ad családjainknak, hogy tudjunk előrehaladni és egymásnak megbocsátani.
A betlehem egy másik tanítást is kínál nekünk az életről. A mai, gyakran rohanó életritmusban a szemlélődésre hív. Emlékeztet a megállás fontosságára. Csak akkor tudjuk befogadni azt, ami fontos az életben, ha képesek vagyunk magunkba szállni. Csak akkor tudunk megnyílni Istenre és hallgatni Őt, aki a csendben beszél, ha kívül hagyjuk a világ zaját.
A betlehem mindenki számára mindig időszerű. Érdemes megállni, szemlélődni és lélekben leborulni. Mindaz, aki le tud leborulni a betlehemi barlangistálló üzenete láttán, nem fog egykönnyen kiborulni, mert tudni fogja s nemcsak hinni, hogy mindennapi életünkben már nem vagyunk egyedül, Ő velünk él. Ez ugyan egy varázsütéssel nem változtatja meg viselt dolgokat, de ha hittel befogadjuk Őt Szavában és az Eucharisztiában, Ő mindent képes a javunkra fordítva megváltoztatni, ha engedjük Neki.
Adja Isten, hogy az idei betlehemkészítésünk is alkalmat nyújtson arra, hogy behívjuk Őt az életünkbe. Amikor a betlehemnek otthon készítünk lakásainkban, munkahelyeinken, iskoláinkban és otthonainkban, olyan, mintha kinyitnánk neki az ajtót, és azt mondanánk: „Jézus, gyere, lépj be!” S ha betér és életünkben lakik, életünk újjászületik. És ha életünk újjászületik, akkor valóban Karácsony, születésnap van. Ilyen boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek!
Örülünk, hogy a megáldott kenyérből egy-egy kockát az összetartozás jeleként mindenki magához vett és vitt belőle szeretteinek is.
Ezúton is köszönjük az önkormányzatnak és a művelődési központ dolgozóinak, hogy felállították városunk főterén a betlehemet, a Dalárdának, hogy a hagyományokhoz híven, négy nyelven – magyarul, szlovákul, németül és latinul is elénekelték a karácsony népi himnuszát: Csöndes éj…