Mons. Bernard Bober pásztorlevele 2019 Szentcsalád vasárnapjára

Gábor Bertalan | 29.12.2019

 

Hogy a család az Eucharisztiából éljen…

 

            Kedves jó Hívek - kedves szülők, édesanyák és édesapák!

            A karácsonyi ünnepek közepette szólok hozzátok, amit legszívesebben mindnyájan családi körben, a legközelebbi hozzátartozóinkkal együtt töltünk. A Szent Család – Jézus, Mária és József mai ünnepe - kitűnő alkalma annak, amit érzünk, amit életünk állandó és fontos értékének tekintünk.

            Az Istenfia emberi családját szemlélve kérdezzük: mit üzen ez családjainknak? Nagy hasonlóságot látunk ugyanis aközött, amit megélt a Szent Család, és amit családjaink élnek. Ezért élethelyzeteinkben a Szent Család szemlélése inspirációt, ihletet és segítséget nyújt.

            A mai evangélium a Szent Családot életveszélyben ábrázolja. Emigrálni kényszerülnek Egyiptomba. Körünkben semmi ilyesmit, legalább is remélem, egyetlen család sem kényszerül manapság megélni. Ám tudjuk, hogy a világban sok olyan család, illetve családtag van, akiknek élete veszélyben van, ezért nehéz helyzetük egyetlen megoldási lehetősége, hogy elhagyják otthonukat.

            Az Evangélium üzenete azonban ennél mélyebb – azt jelzi, hogy Isten az üdvtörténet megvalósítására a családot akarta és választotta. Számolt a családdal, amely által még a legnehezebb élethelyzetben is megmutatja a megoldás lehetőségét és segítséget kínál, gondoljunk csak az angyali üzenetre, vagy József álomlátására. Persze, mindezt József és Mária szabad, felelősségteljes döntésétől teszi függővé. Lehetőségük volt: elfogadni vagy visszautasítani azt, amit Isten felkínált nekik. S ők döntöttek – engedelmesen elfogadták Isten segítségét.

            Isten, az ő gyermekeinek ma is családot akar, édesapákat és édesanyákat, akiktől szabad és felelősségteljes döntéseket vár, amelyeket nem fog sem javítgatni, sem csodákkal vagy isteni tüneményekkel helyettesíteni. Segítségét az Egyház igehirdetésében kínálja fel nekik, közelségét és erejét az Egyház szentségeiben. Ezért a mennyei Atya ma is elvárja, hogy napjaink édesanyái és édesapái nyitottak legyenek akaratára és elfogadják az ő segítségét.

            Örvendetes, hogy családjaink sokasága elfogadva az isteni segítséget igyekeznek betagolódni az Egyház életébe, és részesülve a szentségekben, főleg a bűnbánat és az Oltáriszentségben, erősítik kapcsolatukat Krisztussal és egymással. Erre tanítják gyermekeiket is, mert épp e két szentségből meríthető a legtöbb erő és a legnagyobb segítség. Köszönjük példamutatásukat. Bárcsak még többen követnék példájukat.

            A bűnbánat és az Eucharisztia a megbocsátás és a közösség szentsége. Ezzel azt akarjuk mondani, hogy megbocsátás nélkül lehetetlen jól megélni kapcsolatainkat, vagyis kölcsönös megbocsátás nélkül nem lesznek jobbak családjaink. Ehhez értelemszerűen szükséges az isteni megbocsátás is a bűnbánat szentségében. Az Eucharisztia pedig egyesít minket egymással. Ugye, amikor a családi asztalhoz ülünk, nemcsak az ételért tesszük ezt, de elsősorban azért, hogy közösséget teremtsünk, hogy család legyünk. Így találkozunk az Eucharisztia asztalánál is, amikor magukhoz véve Krisztus Testét és Vérét, egyetlen Egyházzá leszünk. Az Eucharisztia lelki eledelünk lesz, Egyháza mindennapi hitéletünk erőssége.

            Manapság nem könnyű gyermekeket nevelni. Nehezebb, mint szüleink korában volt. Viszont az is igaz, hogy napjaink gyermekeinek élete nincs olyan veszélyben, mint az Úr Jézusé volt a mai evangéliumban, persze nem tagadva, hogy korunk sokszínű társadalma, és a kultúrák sodró eszmei áramlatai romboló hatással vannak családjaink hitéletére és gyermekeink erkölcsös nevelésére. Lelkipásztori tapasztalataink ezt bizonyítják.

            Egyházközségeinkben évente van elsőáldozás, ami sok örömöt szerez mindazoknak, akik részt vesznek a gyermekek felkészítésében – a szülőknek, a nagyszülőknek, a hitoktatóknak, a papoknak, az animátoroknak és nem utolsó sorban maguknak a gyermekeknek.

            Egy azonban aggaszt, mégpedig az, hogy sok esetben az elsőáldozás egyben utolsó is – illetve hosszú idő telik el a bérmálkozásig, házasságkötésig, vagy teljesen elmarad. Az okát az esetek többségénél abban látjuk, hogy valami miatt maguk az elsőáldozók szülei sem járulnak a szentségekhez, így nincs személyes kapcsolatuk Krisztussal, aminek következtében az Egyház iránt közömbösséget, sőt, nem egyszer ellenséges álláspontot tanúsítanak. Ilyen esetekben a gyermek elsőáldozása csupán egy jámbor hagyomány, vagy egy „emlékkép”, amelyet otthon eltesznek. Ennek a felszínes magatartásnak aztán az áldatlan következménye az, hogy a gyermek előbb-utóbb elhagyja az Egyházat és talán idővel a hitét is föladja.

            Ez a keserű tapasztalat arra sarkall minket, hogy a megváltozott társadalmi közegben folyamatosan keressük a hitátadás, a katekézis új útjait, módszereit és lehetőségeit. Ma már nem elegendő csupán az első szentáldozás ünnepi alkalmára felkészíteni a gyermekeket, de egy élethosszig tartó szentségekhez való járulásra kell megtanítani nemcsak a gyerekeket, de az egész családot. Ha a család rendszeresen járul a bűnbánat szentségéhez és életerejét az Eucharisztiából meríti – a család együtt marad.

            A plébániai hitoktatásban ezért vezetjük be fokozatosan, hogy az elsőáldozásra való felkészülés kezdetén meghívjuk a szülőket havonta egy alkalomra, hogy gyermekeikkel együtt rendszeresen és közösen készüljenek a hittananyagból, és együtt igyekezzenek megélni azokat a feladatokat, amelyeket a gyermekek a hittanórán kapnak: az imádság, a bűnbánat, a szentmisébe való bekapcsolódás és a felebaráti szeretet gyakorlására.

            Ezen irányelvek és módszerek alkalmazását a Szlovák Püspökkari Konferencia, Családügyi bizottsága dolgozta ki, ami többéves csoportmunka és gyakorlat eredményeként született. Azokon a plébániákon, ahol ezen irányelveket követően történt a hitoktatás és a szentségek vételének a felkészítése, nagyon eredményesnek és hatékonynak bizonyult. Az ilyen találkozások nagymértékben segítik a szülőket gyerekeik vallásos nevelésében, fokozzák az iskolai hitoktatás eredményességét. S nem utolsósorban a szülők találkozása és kölcsönös tapasztalatcseréje ösztönzésül szolgál a családok hitéletének megszilárdításához, ami elengedhetetlen a szülők és a gyerekek hatékony szentségi életéhez.

            Kedves Szülők, tegyetek meg mindent azért, hogy ezek a találkozások megvalósulhassanak. Kérjük a nagyszülőket is, hogy támogassák ezeket a találkozásokat, buzdítsák unokáik szüleit az aktív részvételre. Ma erre leginkább a fiatal családoknak van szüksége. Bízom benne, hogy minden plébániaközségben lesznek alkalmas és készséges hitoktatók és koordinátorok, akik segítik ezt a felkészülést, ha meghívja őket a helyi plébános.

            Kedves Testvérek, kedves jó szülők!

            Urunk, Jézus Krisztus, aki életének nagy részét családban töltötte, jól ismeri a családi élet örömét, bánatát és szenvedését. Szavában és a szentségeinek erejében azért kínálja segítségét, hogy az Oltáriszentség gyakori vétele által valóságosan jelen lehessen velünk és köztünk és így részese legyen mindennapi életüknek, hogy ez által családjaink élete egyre jobban hasonlítson a ma ünnepelt Szent Családra. Ebben segítsen és erősítsen meg titeket az Anyaszentegyház áldása: Áldjon meg benneteket és családjaitokat a mindenható Isten: az Atya a Fiú és a Szentlélek. Ámen.

 

+ Mons. BERNARD BOBER

kassai érsekfőpásztor

 

Tisztelettel kérem a Főtisztelendő paptestvéreket, hogy 2019. december 29-én, Szent Család vasárnapján minden szentmisében olvassák fel ezt a pásztorlevelet a homília keretében.

Ma 24.1.2020 van, névnapját unnepli Timót, holnap Pál.
Gratulálunk!
Hírek
Mons. Bernard Bober pásztorlevele 2019 Szentcsalád vasárnapjára
|
Készítette: romkat.sk
|
close