Az egység forrása és ereje

Gábor Bertalan | 15.2.2020

 

A Királyok első könyvében (1Kir 12,26-32; 13,33-34) olvassuk: Jeroboám azt gondolta magában: „Még majd visszaszáll a királyság Dávid házára, ha e nép feljár, hogy az Úr házában, Jeruzsálemben áldozzon; így urához, Roboámhoz, Júda királyához fordul e nép szíve, s engem megölnek, s visszatérnek hozzá.” Gondolkodott, s tanakodott tehát, s két aranyborjút készíttetett, s azt mondta a népnek: „Ne járjatok fel többé Jeruzsálembe: íme, itt vannak isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről.” Egyiket Bételben állíttatta fel, a másikat pedig Dánban; lett is bűn ebből a dologból, mert a nép egészen Dánig, a borjút járt imádni. Majd magaslati templomokat építtetett, s papokat szerzett a köznépből, olyanokat, akik nem voltak Lévi fiai közül valók. Aztán ünnepet rendezett a nyolcadik hónapban, a hó tizenötödik napján, annak az ünnepnek a mintájára, amelyet Júdában szoktak ünnepelni és felment az oltárra – hasonlóképpen cselekedett Bételben –, hogy áldozzon a borjúknak, amelyeket készíttetett, s beiktatta Bételben azoknak a magaslatoknak a papjait, amelyeket alkottatott. Jeroboám azonban ezen dolgok után sem fordult vissza nagyon gonosz útjáról, sőt ellenkezőleg, papokat rendelt a magaslatokra a köznépből: aki csak akarta, felavattatta kezét, s a magaslatok papjává lett. Ez lett az oka annak, hogy Jeroboám háza vétket vont magára, s összedűlt és elpusztult a föld színéről.

 

Abban az időben Izrael politikailag kettészakadt, de a nép lélekben egy maradt, pontosan az egy Isten egy templomához való ragaszkodás által. A két borjú készítése, a két szentély megnyitása Izraelben még nem volt kifejezetten bálványimádás, hiszen ezzel Jeroboám az Úr jelenlétét akarta reprezentálni, azonban tettének indítékai közt ott volt a hatalomféltés – ha népe eljár Jeruzsálembe, az gyengítheti az ő uralmát. Ez a politikai alapú féltékenység akaratlanul is utat nyitott a bálványimádásnak.

 

Nagy lecke ez azoknak, akik Isten népének vezetői: papok, elöljárók, politikai és társadalmi csoportvezetők. Valahányszor külön oltárt építenek és különvonulnak a többiektől - legtöbbször féltékenységből, hamis kiválasztottság-tudattól vezettetve – magatartásuk akaratlanul is szakadást, fiaskót, bukást, kudarcot, eredménytelenséget eredményez.

 

Ha azonban bár bizonyos kérdésekben nézeteltérések is vannak a különböző közösségek, csoportok és csoportosulások között – és miért is ne lehetne? –, de ennek ellenére következetesen egy oltár, egy ügy körül és köré gyűlnek össze, és együtt ünnepelnek, akkor egységben maradnak. Minden megoszlás a szívekben születik, és a szentélyekben válik kézzelfoghatóvá (Barsi Balázs). A szentély napjaink újneve – választófülke.

 

Urunk, Jézus Krisztus, népünk egységéért könyörgünk, hogy a szívek szentélyébe be ne hatoljon a sokféle megoszlás, érdekkülönbség és ellenségeskedés. Ne engedd, hogy a hamis istenek imádásának ürügyén belopózzék közénk a legveszélyesebb bálványimádás: a gőg, hogy a mi „istentiszteletünk”, a mi dicsőítésünk, a mi népünk-féltése, őszintébb, szebb, bensőségesebb, mint másoké. Őrizz meg bennünket a lelki ínyenckedéstől, nehogy a különféle vallási, politikai és társadalmi csemegék háttérbe szorítsák az igazán fontos, a hosszú távú és örök életre szóló eledelt. Áldd meg, kérünk, az egyházi és a társadalmi élet előjáróit, hogy amint Te megszántad a népet, és enni adtál nekik a pusztában, úgy táplálják ők is népünket, határon innen és határon túl, szavad igazsága és szentségeid erejével és erejéből, amelyek a Te Titokzatos Tested belső egységét erősítik a lelkekben – határon innen és határon túl.

 

Gábor Bertalan

Ma 11.7.2020 van, névnapját unnepli Nóra, holnap Izabella.
Gratulálunk!
Hírek
Az egység forrása és ereje
|
Készítette: romkat.sk
|