Nagycsütörtök - 2020

Gábor Bertalan | 9.4.2020

 

 

            Az idén is megünnepeltük az utolsó vacsora emlékünnepét, ami láthatóan más volt, mint ahogyan azt megszoktuk. Sajnálatos módon az idén - a koronavírus járványa miatt - a liturgia is módosult. A szentmise végén elmaradt az Oltáriszentség ünnepélyes átvitele, azt továbbra is a tabernákulumban kell őrizni. Kivételesen minden pap engedélyt kapott arra, hogy megfelelő helyen, a mai napon magánmisét, nép nélkülit, celebráljon. Hála Istennek, mi már hosszabb ideje különös helyzetben vagyunk. Templomunkból egyenes adásban követhettük a liturgikus cselekményeket. Nagy köszönet érte a Gondviselésnek és szakavatott technikusainknak.

 

            Urunk, Jézus Krisztus, röviddel halála előtt egyetlen liturgikus cselekményre adott kifejezett parancsot, ez a szentmise: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

 

            Ez a parancs az ő egész életének Húsvétját foglalja magában. Az Úr Jézusnak az utolsó vacsorán mondott szavai egyszerre az Oltáriszentségnek és egyben a papság intézményének alapító igéi, hiszen Ő nem csupán Testét és Vérét hagyta apostolaira, hanem a konszekráció – az átváltoztatás papi hatalmát is, amellyel ők engedelmeskedve Jézus kérésének, megismételve szavait a világ végéig velünk lehet: örömünkben, bánatunkban, gyászunkban és fájdalmunkban egyaránt.

 

            Ez az alapítás Istennek, mint Teremtőnek utolsó megnyilatkozása itt a földön. Teremtő szó, amely, akárcsak a világ teremtésének hajnalán, most is, valóságokat hoz létre. Urunk a papokra bízta ezt a hatalmát, ami biztosítéka annak, hogy az Egyház - tagjai minden bűne ellenére –fenn marad az idők végezetéig.

 

            A pap arra lett kiválasztva, hogy „Krisztus halálát hirdesse, amíg el nem jön”. Ezt a küldetését mindenekelőtt azzal teljesíti, hogy napról napra bemutatja a legszentebb áldozatot. Papjaink hűsége - a házastársak egymás iránti hűségével együtt - az Egyház épületének kötőanyaga, amely által életszövetségünk beemeltetik abba az új és örök szövetségbe, amelyet Isten, Jézus Krisztus vérében kötött velünk. Vagyis a házasság szentségének is köze van a ma ünnepelt misztériumhoz, mert Krisztus, mint Vőlegény szereti Egyházát s adja életét érte.

 

            Nagycsütörtök tehát nászünnep is. Krisztus - menyasszonyával, az Egyházzal - benne minden áldozóval – egyesül. Így a szomorúságon ismét áttör az öröm, s a sötétségben felragyog a világosság.

 

            Az Úr Jézus szenvedéstörténetében ezért van együtt a fájdalom és az öröm, a sötétség és világosság. Az evangélisták ezeket az eseményeket Húsvét után írták le. Akkor, amikor már többé nem lehetett elvonatkoztatni attól, hogy Jézus Krisztus feltámadt és már soha többé nem hal meg.

 

            Urunk, Jézus Krisztus Nagycsütörtökön nem tudta, nem látni maga előtt a félelmetes szenvedést, amit mi már mintegy a hegycsúcsról visszatekintve, a feltámadás fényében szemlélünk. Nagycsütörtök ilyen értelemben csúcspont: Urunk, a Kereszt teljes elfogadásával a Szentlélekben elkezdte beteljesíteni a megváltás művét. Az Úr Jézus egész élete önátadás, mégpedig teljesen, szüntelenül az Atya akaratát keresve.

 

            Urunk halála tehát életének, földi működésének nem a kudarcát, hanem szerves folytatását, beteljesítését jelenti. Az Atya nem akarta Jézus kivégzését, hanem Benne és Általa mutatta meg végtelen szeretetét. Az Úr Jézus kortársainak rosszindulatát is felhasználta a megváltás érdekében.

 

            A szentmisében nem a kivégzést ünnepeljük. Az Úr Jézus maga sem akarta, hogy megöljék, ellenkezőleg: figyelmeztette és óvta kortársait attól, hogy gyilkosságra vetemedjenek.

 

            Ez a vérontás minden bűn és minden gyilkosság összefoglalása és betetőzése, amit csak elkövetett az emberiség Ábel vérétől Zakariás véréig s az egész történelem folyamán az utolsó napig. Ha Jézus keresztre feszítését szükségszerűnek, megváltásunk okának tartanánk, valójában a bűnt kellene ünnepelnünk: Júdást, a zsidó főpapokat, Pilátust és a kivégzőosztagot kellene piedesztálra emelnünk. Szó sincs erről. Az Úr Jézus azzal váltott meg bennünket, hogy a rettenetes kínok és szenvedések közepette is szeretett. Szerette az Atyát, az Ő teremtett világát, és benne minden embert. Beteljesítve az utolsó vacsorán mondott szavait: Ez az én testem, ez az én Vérem, amelyet „értetek és sokakért, adok a bűnök bocsánatára”.

 

            Ezen az estén tehát megcsodáljuk az apostolok, és papjaink szeretetét, pontosabban hitét, hogy botránkozás nélkül átvették a hatalmat, és így a Szentlélek a kenyeret és a bort, Urunk, Jézus Krisztus Testévé és Vérévé teheti. Az apostolok és utódaik nélkül ugyanis hiábavaló lenne a megváltás, mert nem lenne, aki elfogadva azt - a jelenbe hozza.

 

            Adja Isten, hogy az apostolutódok, papjaink és minden Krisztus-követő Eucharisztiát elfogadó hívő, felismerje a teremtő Lélek művét, az Atya ajándékát, amit Fia által az Eucharisztiában adott nekünk lelkünk és testünk megváltására.

 

Imádkozzunk:

 

Urunk, Jézus Krisztus, az ékességeitől megfosztott oltár látványa, a vérrel verítékezésedre való emlékezés közelgő éjszakája, és mindaz a sok felfoghatatlan, mégis elfogadott isteni ajándék, amelyet ezen az estén kaptunk a templomokban és otthonainkban, vonja lelkünket sajátos csöndességbe. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy erőt véve testünk gyöngeségén, legalább egy órát virraszthassunk Veled, elmerülve az Atya iránt és az irántunk való kimeríthetetlen szereteted fönséges misztériumában. Ámen.

 

FOTÓgaléria itt:

Ma 10.7.2020 van, névnapját unnepli Amália, holnap Nóra.
Gratulálunk!
Hírek
Nagycsütörtök - 2020
|
Készítette: romkat.sk
|