Anna-köszöntő

Gábor Bertalan | 28.7.2020

2020. július 26-án egyházközségünk templomaiban is örömmel köszöntöttük a nagyszülőket, nevezetesen az Annákat. A jámbor hagyomány szerint Urunk, Jézus Krisztus nagyszüleit Joachimnak és Annának hívták.

Az Annák - Bodollón négyen, Szepsiben hatan, Makrancon tízen - emlékül egy kicsi lámpást kaptak emlékeztetőül a világ világosságára, Jézus Krisztusra (vö. Jn 9,5) és kedves kötelességükre: fényeknek kell lenniük azoknak, akiket rájuk bízott a Gondviselés (vö. Jn 12,36).

Adja Isten, hogy közösségeinkben is hagyománnyá váljon a nagyszülők köszöntése ezen a napon. Kétségtelen, hogy tiszteletük érdemben elősegíti lelki, szellemi és anyagi javaink hatékony értékelését, ápolását és továbbadását.

Szűz Mária szüleinek nevét a 2. században keletkezett Jakab-ősevangélium őrizte meg. A rövid mű Jézus kanonikus evangéliumokból ismert születéstörténetének közvetlen előzményeit meséli el, Mária csodálatos, szeplőtelen fogantatásával kezdve és Zakariásnak, Keresztelő Szent János apjának halálával zárva.

A történet szerint, amely Giotto egyik legszebb freskósorozatának is ihletője volt, Joachim és Anna már idősebb, gyermektelen házasok voltak, akiket meddőségük mélységesen elszomorított. Joachim ezért kivonult a pusztába, ahol negyven nap és negyven éjjel böjtölt. Ezenközben Anna szinte özvegyi gyászban gyötrődött, és a meddőből termékennyé lett ősanyákra gondolva gyermekáldásért imádkozott. Egy angyal hozta meg neki a hírt, hogy hamarosan „foganni fogsz és szülni, s egyszer a te sarjadról beszél majd az egész földkerekség”. Ezt a jelenetet látjuk a Giotto által megfestett Scrovegni- vagy Aréna-kápolna képén Páduában.

Ugyanekkor az Úr angyala Joachimot is meglátogatta, azzal az üzenettel, hogy „az Úristen meghallgatta a kérésedet. Térj haza innen. Íme, feleséged, Anna, a méhében fogant.” Giotto ezt a jelenetet is megfestette.

Az örömhírt hallva az ujjongó Joachim tüstént hazaindult, meghagyva pásztorainak, hogy nyájából tíz bárányt áldozzanak az Úristennek, tizenkét borjút a papoknak és véneknek, és száz kecskét kapjon a nép (lásd a képen ezt a háromféle állatot). Annának hírül hozták Joachim közeledtét, s ő férje elé sietett Jeruzsálem kapujához.

„Így hát Joachim érkezőben volt a nyájaival. Anna kiállt a kapuba, s mihelyt megpillantotta a nyájaival közeledő Joachimot, nyomban odaszaladt hozzá, s a nyakába borulva újságolta: – Most már tudom, hogy az Úristen gazdagon megáldott.”

Anna és Joachim boldog találkozását örökíti meg a kápolna egyik legismertebb festménye. A házaspár csókja talán az első igazi szerelmes csók, amelyet a keresztény művészet történetében láthatunk. A házastársi szerelem témája korábban nem jelent meg ily módon a keresztény képzőművészetben. Giotto képén a valóban „egy testté lett kettőt" (vö. Ter 2,21) látjuk: férj és feleség mélyen egymás szemébe néznek, mintegy elmerülnek egymás tekintetében, miközben gyöngéden átölelik egymást, és a csókkal szinte átárasztják egymás lelkét.

Jakab ősevangéliumában nem csupán a szeplőtelenül fogant, és szüzességét örökké megőrző Mária a tisztaság példaképe, hanem a hitvesi csókban egybeforró Anna és Joachim is a tisztaság példái, hiszen makulátlanul megőrizték állapotbeli tisztaságukat. Úgy tűnik azonban, mintha Giotto festményén ez nem mindenkinek tetszene. A kapuban egy fekete köpenybe burkolózó nő áll, és beszámol a történtekről az örvendező jeruzsálemi asszonyoknak, de ő maga nem osztozik ebben az örömben. Ő talán az ősevangéliumban szereplő Judit, Anna nagyszájú szolgálólánya, aki arra biztatta úrnőjét, hogy ne várja meg a pusztába visszavonult Joachimot, és vegye le özvegyi öltözetét, legyen hűtlen. A hűség azonban, bár olykor nehéznek tűnik, a legbiztosabb út a boldogsághoz, hiszen aki állapotbeli tisztaságát megőrzi, az természetfeletti ajándékot kap, mint Anna és Joachim.

A legenda elbeszélése szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élő Joachimnak lett a felesége, s mindketten Júda nemzetségéből és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között.

Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta.

Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal később azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Úgy is történt. Joachim és Anna az Aranykapunál találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe.

Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. Máriát három éves korában a jeruzsálemi templomban Istennek szentelték. Joachim ezután hamarosan meghalt, Anna azonban megérte Jézus születését. A kicsi Jézus ott volt halálos ágya mellett, és békés, nyugodt halállal ajándékozta meg nagyanyját.

Anna másodszor is férjhez ment egy Kleofás nevű férfihoz, kitől ismét lánya született, és azt is Máriának nevezték. Kleofás halála után Anna harmadszor is férjhez ment egy Salamon nevű férfihoz, akitől újra leánygyermeket szült, és e harmadik lányt is Máriának nevezték el.

Az újszövetségi könyvek semmit nem mondanak Szűz Mária szüleiről, nevüket sem említik. Egy 2. századi apokrif könyv szerint Mária édesanyját Annának, édesapját Joachimnak hívták. Az Anna név annyit jelent: kegyelemmel áldott, a Joachim pedig: Isten megvigasztal.

Szent Anna és Szent Joachim ünnepe a 13–14. században terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívők – ekkor élénkült fel az Üdvözítő nagyszülei iránti tisztelet is.

FELVIDEK.MA

FOTÓgaléria itt

Ma 28.10.2020 van, névnapját unnepli Simon, holnap Nárcisz.
Gratulálunk!
Hírek
Anna-köszöntő
|
Készítette: romkat.sk
|