Ünnepi tanévnyitó – 2020. szeptember 1.

Gábor Bertalan | 1.9.2020

 

 

            A liturgia a családi nap keretében történt volna az amfiteátrumban, de az időjárás közbeszólt. Az éjszakai vihar következtében a múltszázadbeli orgonafa a plébániaudvarán tövestől kidőlt, de az új hajtások épen maradtak. A templomban az ünnepi bevonulás alatt a 259. számú éneket énekeltük – Jöjj Szentlélek, Úristen, majd Sára nővér - köszöntötte az egybegyűlteket. Először a Szózat közös éneklésére buzdított, majd így folytatta:

Mélyen tisztelt Megjelentek! Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm kedves mindnyájukat. Mindenekelőtt lelkipásztorunkat: Gábor Bertalan, esperes – plébánost, a Boldog Salkaházi Sára Magyar Tannyelvű Óvoda, Alapiskola és Gimnázium tantestületét, élén Nagy István, igazgató úrral. Köszöntjük a helyi önkormányzat és az egyháztanács képviselőit, a gyerekeket, a szülőket, a nagyszülőket, az iskolabarátokat és minden jóakaratú embert, aki szívügyének tekinti intézményünk jövőjét!

Tisztelettel kérjük Önöket, imádkozzunk ma is ismét együtt minden diákért, növendékért, tanárért és nevelőért és azért a nagy felismerésért, hogy bárhol is éljünk a világban – Boldog Sára testvér példájára – Isten akaratát továbbra is felismerjük, és a nekünk szánt feladatot hűségesen elvégezzük. Legyünk szent jelek! Főleg itt a végvárakban, a peremeken, ahol ez hangsúlyosabb kötelességünk! Legyen bennünk továbbra is sorsközösséget felvállaló, áldozatkész lelkület! Életünk legyen csendes, alázatos visszhangja Boldog Sára testvér életmottójának: Alleluja! Íme, itt vagyok, engem küldj!

Majd felkérte Nagy István igazgató urat, hogy szíveskedjen megtartani ünnepi beszédét, amelynek keretében volt szíves bemutatni az új óvodásokat és elsősöket.

            Ezután következett az ökumenikus istentisztelet, amelyet Isten hazánkért, térdelünk elődbe… című énekkel kezdtünk.

            Esperes plébánosunk is köszöntötte és üdvözölte az egybegyűlteket. Csendes lelkiismeretvizsgálat következett, közös bűnbevallás és bocsánatkérés, majd meghallgattuk a Haza-vár című zeneművet iskolánk énekkara előadásában. Következett a napi könyörgés, a szentlecke, a zsoltár, az alleluja, az evangélium és az elmélkedés.

            Abban a kegyelemben részesültünk, hogy tudjuk, kicsoda Krisztus Jézus. Ezzel olyan mérhetetlen szellemi és lelki gazdagságot nyertünk, hogy a legnagyobb életszentségre jutnánk, ha igazán elmerülnénk benne. Áldott elődeink, kegyelemről kegyelemre haladva bontakoztatták ki önmagukban Isten róluk elgondolt csodálatos tervét. Miután egyre jobban belegondoltak és egyre mélyebben átérezték ezt a valóságot, egyre inkább életté vált bennük, hogy mit is jelent az, hogy Isten személy szerint értük és az ő üdvösségükért emberré lett, meghalt és jövőt mutatva és adva feltámadt. Esperes-plébánosunk ezt saját tapasztalata alapján mutatta meg.

            Jézus Krisztus, ugyanaz, tegnap, ma és mindörökké. Ő nem volt és lesz. Ő van. Értünk van. Azért, hogy életünk legyen, mégpedig bőségben. Ezt felismerni és elismerni, megérteni és megértetni a szülő, a nevelő, a pedagógus, a lelkipásztor egyik legnagyobb és legszebb feladata. Szép és dicséretre méltó tett a betűvetés tanítása, az ismeretek továbbadása, de az írásnak, az ismereteknek csak akkor van maradandó értékük, ha azok a szépről, az igazról, az igazságról szólnak. Ma sajnálatos tanúi vagyunk az írások, a képek, a tudás csúfosságának. Ezért áldott minden szülő, nagyszülő, pedagógus és lelkipásztor, aki komolyan veszi az Írás üzentét, mert a jelenben így válik valósággá: „Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.” (Dán 12,3).

            A közösség kéréseit tanárok és diákok kötötték csokorba. Szalagként esperes-plébánosunk így imádkozott: Urunk és Istenünk, te a kicsinyek ajkára adtad szent Neved dicséretét. Tekints jóságosan ezekre a gyermekekre, akiket az Egyház hite most atyai szeretetedre bíz. Ahogyan egykor szent Fiad – példát adva nekünk, hogy kövessük Őt – karjaiba véve a gyermekeket és megáldotta őket, úgy Te is, Atyánk, áraszd ki rájuk áldásodat. Add, hogy a szülők és a nagyszülők, a pedagógusok és a lelkipásztorok példás élete nyomán, növekedjenek az erényekben, és Szentlelked erejével legyenek Krisztus tanúi a világban. Ezt kérjünk tőled, szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

A záró áldás után elénekeltük Nemzeti imádságunkat és Boldog Salkaházi Sára himnuszát: Kassa városa útnak indítója…

Köszönet és hála a gondviselő Istennek, minden közreműködőnek és részvevőknek. Az éjszakai vihar következtében a múltszázadbeli orgonafa a plébániaudvarán ugyan tövestől kidőlt, de az új hajtások épen maradtak. Jövőt sejtetve – reményt adnak… Cum Deo – pro Patria et Invicem. Istennel – a hazáért és egymásért.

FOTÓgaléria itt:

 

VIDEÓfelvétel itt:

Ma 5.12.2020 van, névnapját unnepli Vilma, holnap Miklós.
Gratulálunk!
Hírek
Ünnepi tanévnyitó – 2020. szeptember 1.
|
Készítette: romkat.sk
|