Sokak régi vágya látszik teljesülni: a profán világból aktívabban bevonni a diákokat a „szentbe”.
A napi evangélium (Lk 8,19–21) jó alapot kínált ennek gyakorlására. „Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá. Ekkor jelentették neki: „Anyád és rokonaid kint állnak, és látni akarnak.” Ő azonban így válaszolt: „Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!”
Az elmélkedés során elhangzott Ady Endre verse: Sem utódja, sem boldog őse...
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
Hogy mindezt miként, miért, hogyan lehet és kellene, válaszként Zelk Zoltán verssorai magyarázzák:
Hajolj fölém, bárhol vagy is,
mert ha egy pillanatra is
elveszítem az arcod,
elveszítem az arcom.
hajolj fölém, mert nincsen arcom,
mert már csak arcod visszfénye az arcom.
Hajolj fölém!
Adja Isten, hogy a kezdeményezés további lelki és szellemi elmélyülést eredményezzen
| |
Időjárás | Mária Rádió | Egyházi iskolaközpont | ||
 |
 |
){kind=link}