Isten Szava vasárnapja Szepsiben

Gábor Bertalan | 24.1.2021

 

2020. december 17-i keltezéssel, Robert Sarah bíboros-prefektus aláírásával jelent meg az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Kongregáció az „Isten Szava vasárnapjáról” című jegyzéke. Ferenc pápa „Aperuit illis – Megnyitotta nekik” kezdetű, saját kezdeményezés (Motu Proprio) formájában 2019. szeptember 30-án aláírt apostoli levelével Isten hathatós Szava ünnepének meghirdetésével egy új liturgikus ünnep megülését és terjesztését rendelte el. A dokumentum annak a jubileumi évnek a kezdetén látott napvilágot, amikor az Egyház Szent Jeromos (347-420) halálának 1600. évfordulójára emlékezett[1].

Ferenc pápa apostoli levele válasz volt sok-sok hívő kérésére, akik azt óhajtották, hogy az Egyház ünnepelje meg Isten Szavának vasárnapját. A levél idézi az Emmauszba tartó tanítványok történetének egyik mondatát: „Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat” (Lk 24,45). Apostoli levelében a pápa utal a II. vatikáni zsinat Dei Verbum kezdetű dogmatikus konstitúciójára, ami nagy lökést adott a Szentírás újrafelfedezésének. A folyamat fontos mérföldköve volt a XVI. Benedek pápa által összehívott 2008-as püspöki szinódus is, amely „Isten szavát értelmezte az Egyház életében és küldetésében”.

Az új ünnep szándékosan került az évközi idő kezdetére. Január második felében tartjuk ugyanis az ökumenikus imahetet, amikor a Biblián keresztül tudatosan igyekszünk elmélyíteni kapcsolatunkat a zsidó hívekkel, a többi keresztény felekezet tagjaival pedig együtt imádkozunk a keresztények egységéért.

Ferenc pápa arra buzdít, hogy ezt a vasárnapot ünnepnapként éljük meg. A liturgiában a Biblia ünnepies trónusra helyezésével - amely nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten igéjének normatív, meghatározó értéke van a közösség számára - tegyük ezt a napot emlékezetessé. A püspökök általában ezen a vasárnapon avathatják a lektorokat, akiknek szolgálata által hangsúlyosabbá válik Isten igéje hirdetésének fontossága. Mi, Szepsiben, ezen a napon, egyházközségeink beiktatott lektor-akolitusait köszöntöttük, hogy ezzel is kiemeljük szolgálatuk fontosságát és jelentőségét.

A Szentírás ugyanis nem a kevesek öröksége, még kevésbé pár kiváltságos ember könyvgyűjteményének része. Sajnos, néha bizonyos irányzatok monopolizálni próbálják a szent szövegeket, fenntartva azt bizonyos köröknek, vagy kiválasztott csoportoknak. De ez nem lehet így! – szögezte le a közelmúltban Ferenc pápa, hiszen a Biblia Isten népének a könyve. Isten igéje egyesíti, és egyetlen néppé teszi a hívőket.

Apostoli levelében Ferenc pápa kitér a homíliákra való felkészülés fontosságára is. A lelkipásztorok nagy felelőssége - írja - hogy egyszerű nyelvezettel, amely alkalmas a meghallgatásra mindenkivel megértessék a Szentírást. A szent szövegek magyarázatánál nem szabad improvizálni, rögtönözni. A prédikáció ne legyen terjengős és ne használjanak benne a hallgatóság számára idegen szempontokat. Az elmélkedések és az imádságok a szent szövegek kapcsán tegyék képessé úgy a hallgatóságot, mint az igehirdetőt, hogy a szív úgy szólaljon meg, és úgy hallgasson, hogy a hívek és a pásztorok egyaránt megérintettek lehessenek.

A Biblia ugyanis nem történeti könyvek, nem is időrendi események gyűjteménye, hanem teljes egészében az ember átfogó üdvösségére irányul. A könyvek tagadhatatlan történetisége sem feledtetheti az elsődleges célt: az üdvösséget. A Bibliában, amelyben Isten beszél és cselekszik, minden erre irányul és az üdvösség történeteként mutatkozik meg.

Az üdvösség céljának elérése érdekében a Szentlélek az emberi szót Isten szavává alakítja át. A szavak a Szentlélek szerepe nélkül ugyanis könnyen egyfajta fundamentalista magyarázatot kapnának, amitől távol kell maradni, ahogyan arra Pál apostol is emlékeztet: „A betű öl, a Lélek az, aki éltet.” (vö. 2Kor 3,6). Sőt, a Szentírást ugyanazzal a lelkülettel kell értelmezni, mint ahogyan azt megírták. Hisszük és valljuk, hogy Jézus Krisztussal a kinyilatkoztatás beteljesedett, de a Szentlélek folytatja tevékenységét: a Szentírás tanításában továbbra is sugalmaz az Egyháznak.

De a megtestesülés tényét figyelembe véve azt sem szabad elfelejtenünk, hogy semmiféleképpen sem lehet elkülöníteni a Szentírást és a szent hagyományt, mert azok együtt alkotják a kinyilatkoztatás egyetlen forrását. A Szentírás akkor lesz számunkra is új és tápláló, ha azt a Szentlélekben olvassuk és értelmezzük, úgy ahogyan azt írták. Segít abban, hogy kilépve az önzésből és a megosztásból, a szolidaritás, a sorsközösség útjára térjünk.

A helyi egyházak különleges gondja legyen, hogy az oltárral összhangban, megfelelő méltóságot biztosítsanak a felolvasóhelynek, az ambónak[2], hiszen az egyik Isten Testének és Vérének, a másik Isten Szavának az asztala. Az ambónál olvassák, illetve énekeljék az olvasmányokat, a zsoltárokat, az evangéliumot és a húsvéti öröméneket, az Exultetet. Itt hangozzék el a hívek könyörgése is. Ez a hely azonban kevésbé alkalmas a hirdetésekre és a technikai közlésekre. Az ambóról, hasonlóképpen, mint az oltártól csak liturgikus szövegeknek lenne szabad elhangzani.

A liturgikus olvasmányos könyveket illetően megszívlelendő: úgy kell őket elkészíteni, hogy anyaguknál és használatuknál fogva szítsanak tiszteletet Isten misztériuma iránt, ezért a szabályos liturgikus könyvek helyett, közönséges lapok, fénymásolatok, használata méltatlan dolognak tűnik.

A jegyzék nyomatékosan ajánlja, hogy Isten Szava vasárnapja közelében tartsanak olyan találkozókat, amelyek felkészítenek a Szentírás értékelésére és megértésére. Isten Szavának vasárnapja ugyanis jó alkalom arra, hogy elmélyítsük a Szentírás és az Imaórák Liturgiája, a Szent Zsolozsma közötti kapcsolatot, ezzel is segítve a reggeli és esti dicséret közösségi imádkozását.

Sajnos, a vírusjárvány miatt most erre nincs kellő alkalmunk és lehetőségünk, de reméljük, hogy a jövőben egyházközségeink alkalmas szakértői segítségével ebbéli hiányainkat pótolni tudjuk.    

Az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Kongregáció jegyzéke „Isten Szava vasárnapjáról”, Ferenc pápa Evangelii Gaudium kezdetű apostoli leveléből vett idézettel zárul: „Az egész evangelizáció Isten meghallott, átelmélkedett, megélt, ünnepelt és tanúsított szavára épül. A Szentírás az evangelizáció forrása. Éppen ezért állandóan nevelődnünk kell az ige meghallására. Az Egyház nem evangelizál, ha nem engedi, hogy folyamatosan evangelizálódjon. Elengedhetetlen, hogy Isten szava „egyre inkább minden egyházi tevékenység szíve lehessen.” (EG 174).   

A jegyzék értelmében tehát jó lenne, ha az ambónról, a felolvasóról, csak az olvasmányok, a zsoltárok, az evangélium, a húsvéti örömének, a prédikáció és a hívek könyörgése hangozna el.

A szentmisében és a többi liturgikus cselekményben elhangzó útmutatások, megjegyzések, információk és hirdetések más alkalmas helyről lennének közölve, pl. a papi széktől, a padból, vagy a mellékoltártáltól, hogy ezzel is megkülönböztetést nyerjen a szentmise szakrális, lényegi és másodlagos, járulékos eleme. A szentírási olvasmányok, a prédikáció, a könyörgések nélkül a szentmise hiányos lenne, míg a hirdetések, a megjegyzések, az információk nélkül, mivel ezek nem konstitutív elemek, ezért a liturgikus cselekmény nélkülük is teljes.

A liturgiában felolvasott szentírási üzenetek révén Isten szól az Ő népéhez. A szentháromságban megkeresztelt szolgák és újabban már szolgálók, valamint az egyházi rend szentségében részesültek által maga Jézus Krisztus hirdeti örömhírét, amelynek egyik csúcspontja az evangélium felolvasása, amit jól kihangsúlyoz a bevonulás az evangéliáriummal és annak oltárra helyezése, valamint a szentmise Olvasmányos könyve, a Lekcionárium, a miseolvasmányok rendjével, ami Isten Szava egészének megismerésére vezet. A válaszos zsoltárral az imádkozó Egyház válaszol az Urának. Az igehirdető a homíliák és az Isten Szavából kiindult és összhangban az elhangzott hittitkok kifejtése és továbbadása során, lángra gyújtva a szíveket, új meglátásokat és megoldásokat prezentál a hallgatóságnak.

A lelkipásztoroknak tehát nagy felelősséggel kell igyekezniük a Szentírás üzenetét megértetni a hívekkel. Különleges helyet biztosítva a csendnek, hogy a hívek a meditáció, az elmélkedés révén elmélyíthessék a szívükben Isten Szavát.

Mindezek fényében és értelmében érthető, hogy az Egyház nagy jelentőséget tulajdonít a liturgiát végző személyeknek: a püspökök, a papok, a diakónusok mellett a lektori és az akolitusi szolgálatot végző segédkezőknek is. A hivatások története különbözőek. Ám, minden Istennek átadott életben közös: a készség, a lelkesedés és az elköteleződés. Az oltárszolgálat, a hajdani úgynevezett kisebb rendek, manapság a világi hívek szolgálati fokozatai. Habár a végleges elköteleződés útján a szolgálati papságra készülők számára is fontos és reménykeltő lépések, hogy majd a papszentelésben végérvényesen odaadva önmagukat alter Christus, másik Krisztus legyenek.

Mi, ezúton is köszönjük, hogy a megyésfőpásztorunk által megbízott: Cehelnik István, Dr. Halász Péter, Ing. Ižovský Miroslav, Ing. Juhász Jenő, Ing. Kocsis Pál, Mgr. Mihályi Molnár László, Simko Imre, beiktatott rendkívüli áldoztatóink egyházközségeinkben hűséggel és odaadással végzik szent szolgálatukat. Imádkozzunk és cselekedjünk továbbra is együtt, hogy templomainkban a szent szolgálatok révén, liturgiáinkon az Eucharisztia és Isten Szava méltó módon legyen közvetítve.

 

Oltárszolgáink a jeles nap emlékére a hála, a tisztelet és megbecsülés jeleként plébánia-templomunk titulusának emblémáját, a Szentlélek szimbólumát kapták. Ezzel is hagyományt szerettünk volna teremteni és példát adni másoknak a Szentírás méltóságteljes közösségi olvasására és hallgatása, valamint a lektor-akolitusi szolgálat kiemelt megbecsülésére.

 



[1] Jeromos vagy egyháznevén Szent Jeromos, teljes nevén latinul: Sophronius Eusebius Hieronymus (ógörögül: Ιερώνυμος), (Stridon, Dalmatia és Pannonia határa, Csáktornya közelében, 347Betlehem, 419. vagy 420. szeptember 30.) a korai keresztény egyház teológusa, egyházatya. Szent Ambrus, Hippói Szent Ágoston és I. Gergely pápa mellett Szent Jeromos a negyedik késő antik egyháztanító. Az ortodox kereszténység is szentként tiszteli.

[2] Az ambó vagy ambon (a görög anabainó, azaz ’fölmegy’ igéből) emelvény a szentély és a templomhajó határán az énekesek és a felolvasók számára, latinul pódium. Az ókeresztény bazilikákban az ambóról olvasott a lektor és a diakónus, innen énekelték a graduale és a tractus szólóit. Néha szimmetrikusan két ambót építettek.

 

fotó Galéria itt:

 

Ma 24.6.2021 van, névnapját unnepli Iván, holnap Vilmos.
Gratulálunk!
Hírek
Isten Szava vasárnapja Szepsiben
|
Készítette: romkat.sk
|