Irgalmasság ünneplése a Szepsi hegyen…

Gábor Bertalan | 11.4.2021

 

 

Amint az ismeretes, 1831-ben, térségünkben nagy kolerajárvány volt, ami városunkban 6 hét alatt 212 lakos halálát okozta. Ennek emlékére állították fel őseink szent Rókus tiszteletére a város északnyugati domboldalán azt a kápolnát, ahol augusztus 16. - szent Rókus ünnepe – táján áldott elődeinkre emlékezünk, valamint napjaink testi és lelki betegeinek gyógyulásáért imádkozunk. Az 1872-es kolerajárvány újabb 34 áldozatot követelt, de Isten kegyelméből mindent próbatételt túléltünk. Megmaradtunk. Itt vagyunk, mert Istenbe és egymásba kapaszkodtunk.

 

Az esemény 100. évfordulóján 1931-ben keresztet emeltek emlékül és bizonyságul, hogy mindaz, aki Istenbe kapaszkodik, sorsközösséget vállalva a másikkal és kihívásként tekint a napi nehézségekre, győztesként kerül ki a harcból.

 

2021. április 11-én, délben Szlovákia összes katolikus templomában tíz percen keresztül szóltak a harangok, hogy imára hívják a híveket azokért, akik a COVID-19 betegségben, vagy más járványban vesztették életüket – hangzott a Szlovák Püspöki Konferencia közleménye. Püspökeink azért választották ezt a vasárnapot, hogy az ünnep titkának fényében isteni irgalmasságot kérjünk az elhunytaknak, segítséget az itt maradt hozzátartozóknak, bizalmat a lábadozóknak, erőt, kitartást a gyógyítóknak és az ápolóknak.

 

Az Isteni Irgalmasság vasárnapján mi is ezt kívántuk tenni. Istenben bízva, szent Rókus közbenjárását kérve, imádkoztunk főegyházmegyénkért, esperesi körzetünkért, városunkért és népeinkért – határon innen és határon túl!  Istenben bízva, most is hozzá fohászkodtunk. Úgy, mint őseinek.

 

Az utóbbi években napjaink testi - lelki betegeinek gyógyulásáért is imádkozunk. Ma, korunk új pestise: a koronavírus-járvány, a kábítószer, az alkohol, a testiség, a szerencsejátékok szenvedélye és a szekták sokasága szedi áldozatát népünk körében. E megszentelt helyen az idén is őértük és mindazokért szállt az ima, akik szenvednek miattuk, és akik felszabadításukon fáradoznak, az orvosokért és az ápolókért, nem utolsó sorban a fiatalokért, hogy bölcsen, erős akarattal elkerüljék korunk szenvedélyeinek fondorlatos csapdáit.

A liturgia a Pekár József fafaragó mester készítette „covid-rózsafüzér” megáldásával kezdődött.  A rózsafüzérszemek a közeli kiserdő fáin nőttek. Voltaképpen a tölgyfalevelekre rakott lepkepeték lárvagubanccá formálódott gömbjei, amelyek télen a földre hullnak, hogy tavasszal új lepkéknek nyújtsanak születő fészket. Külsejük megegyezik a manapság sokat látott és mutatott koronavírus alakjával.

A rózsafüzérkeresztje a Dunából kifogott uszadék-fából készült. Üzenete ennek is sokat mondó, ahogyan a Duna összeköti a soknépű Kárpát-medencét, úgy kellene összefognia az itt élőknek. „Nem vagyunk elégségesek önmagunknak, egyedül elsüllyedünk: szükségünk van az Úrra, ahogyan a régi hajósoknak szükségük volt a csillagokra. Hívjuk meg Jézust életünk bárkájába! Bízzuk Rá a félelmeinket, mivel Ő legyőzi azokat! Akárcsak a tanítványok, mi is meg fogjuk tapasztalni, hogy ha Ő a fedélzeten van, nem fogunk hajótörést szenvedni. Ez ugyanis Isten ereje: mindazt, ami velünk történik, képes jóra fordítani, még a legrosszabb dolgokat is. Elhozza a csendes időt a viharainkba, mivel ha Isten velünk, az élet nem hal meg sohasem. Az Úr megszólít minket, és viharunk idején arra hív meg, hogy ébredjünk fel, aktivizáljuk a szolidaritást és a reménységet, mivel ezek szilárdságot, támaszt és értelmet adhatnak azoknak az óráknak, amikor látszólag minden hajótörést szenved.” (Ferenc pápa, 2020. március 27)

            Az ima és az engesztelés az egészségügyi előírások szigorú betartásával, a korlátozott kijárási tilalom figyelembevételével Szentségimádásban csúcsosodott ki, mert a jelenlegi körülmények közepette is leghatékonyabban ez juttatja eszünkbe, hogy úgy az egyházban, mint a társadalomban, van egy kulcsszó, amit különös hangsúllyal kell sulykolni a köztudatba. Ez a szó a „szolidaritás” a sorsközösség vállalás. A Gondviselés rendelkezésére kell bocsátanunk szerény képességeinket, mert életünk csak anyagi, lelki és szellemi javaink megosztásával és ajándékozásával válik termékennyé, hoz gyümölcsöt. Hatványosan érvényes ez egy olyan időben, amikor könnyen elbizonytalanodunk, ha pl. családot kell alapítani, munkahelyet kell változtatni, egyházi iskolát kell fenntartani, vagy megküzdeni a koronavírus járványával.

 

Tudjuk, hajdan, létezett egy stabil világ, amelyben az igazság, a szeretet, a hűség, a kemény munka, a becsületesség, a hitelesség, a házasság és a család hagyományos felfogása, az élet szent mivoltának örök értékei elfogadottak voltak, a szabályok és a hagyományok szilárd pontként működtek. Most, ezeket az értékeket erkölcsi relativizmussal – a minden mindeggyel - helyettesítjük, amely zűrzavaros pragmatizmushoz, individualizmushoz, materializmushoz, elkeseredettséghez és a halál kultúrájához vezet.

 

Azt mondják: érdekes korban élünk. Melyik kor nem volt érdekes? A maga módjón, minden kor érdekes. Korunknak, napjainknak, mi az érdekessége? Úgy tűnik, a legfontosabb a termelés és a fogyasztás. A GDP növelése. Ezt ismételjük unos-untalan. Azt mondják, azt sulykolják, hogy az embernek sok mindent kell fogyasztania ahhoz, hogy jól érezhesse magát: ruhát, programokat, élményeket, élvezeteket, minőségi ételt, drogokat, utazásokat. Ezért mondják, az a jó politikus, aki mindent megtesz azért, hogy a gazdaság a lehető legjobban felpörögjön. Dübörögjön, hogy a tömegek számára lehetséges legyen az egyre nagyobb fogyasztás.

 

Mindemellett semmilyen korlát, vagy elv nem szükséges, sőt egyenesen káros. Tilos. Mindenki azt tegye, ami neki jónak tűnik. Ezt a közgondolkodást Székely János szombathelyi megyéspüspök „anyagkor”-nak nevezi, aminek egyetlen dogmája van: a korlátlan tolerancia. Mindenki szabadon élhet olyan szerveződésű kapcsolatokban, amilyenben neki tetszik, és ezt a társadalom köteles akár még házasságnak is nevezni. Mindenki azt tekinthet értéknek, amit gondol. Nincsenek érvényes normák. A néző ne lepődjön meg, ha a színházban ocsmány beszédet hall, tolerálja. Az internetre, a közös szellemi áruház pultjára akárki akármit feltehet, a gyerekek ezt akármikor levehetik. Ezt a szellemi szabadságot senki ne próbálja korlátozni.

 

A gyerekeket világnézetileg semleges módon kell nevelni, vagyis nem szabad nekik nemi identitásról, értékekről, erényekről, jóról és rosszról, a világ és életük értelméről és értékéről beszélni. Nem kell nekik klasszikus műveket, az emberiség tapasztalatának nagy gyöngyszemeit elolvasni, nem kell a múlt eseményeivel és nyelveivel különlegesen bajlódni. Hasznos tudás kell. Olyan, ami hasznos ahhoz, hogy a termelés – a nem túl sokat gondolkodó – csavarjaivá váljanak. Ilyen korban élünk.

 

Jó ez nekünk? Van ennek a magatartásnak jövője? Napjainkban látva látjuk, hogy ez a világlátás rossz. Helytelen. Jó ez kimondani, Beismerni. Elismerni. De ez kevés. Ugyan nem semmi, de a helytelen célú úton nem elég megállni. Az úton meg kell fordulni. Meg kell térni. Hová? Milyen irányba? Jobbra? Balra? Nem. Rossz kérdésre, nincs jó válasz. A kérdés: Kihez?

 

Hozzá, akit értünk átszúrtak. Hozzá, akire érdemes feltekinteni, mint a zsidóknak a pusztában, amikor megmarták őket a mérges kígyók. Az ígéret szerint, aki feltekintett, megmenekült. Ha megtérünk: az anyagkor utáni ember hinni fog a minőség, a szellemi valóságok létében, a művészi szépben, a szeretetben, a világ végső okában és céljában. Ezért remélhetőleg soha többé nem fogja száműzni a sekrestyébe az ezzel foglalkozó embereket, hanem kíváncsi lesz a filozófusok, a bölcsek, a művészek, a vallások és különösen a Biblia szavára. Sőt, be fogja engedni ezeket a szavakat a parlamentekbe, a tudományos tanácskozások helyeire, a kultúrába, a közéletbe. Ezért imádkoztunk az Örökkévalóhoz: kiáltottunk önmagunkért, önmagunknak, további sorsközösséget vállalva együtt, egymással, egymásért.

 

Az engesztelő imádság szentségimádással és szentségi áldással zárult a városra és a szűkebb pátriára. Imádva az Eucharisztiában jelen lévő Krisztust, alkalom adódott imádkozni a Budapesten 2021-ben megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus eredményességéért is, és azért, hogy zűrzavaros világunkban az itt élők továbbra is az evangéliumi értékrendjéhez ragaszkodjanak és azt napjaink értéktelen dolgaira fel ne cseréljék.

 

A rendkívüli esemény most is, az egyháztanács néhány elkötelezett tagja révén valósulhatott meg. Köszönet és hála mindazoknak, akik ezt elősegítették és így a korlátozott lehetőségek ellenére, a világhálón sokan csatlakozhattak a közös imába, erőt, kitartást, hűséget és tettrekészséget kérve megmaradásunkhoz: lelki, szellemi és anyagi értékeink ápolásához, őrzéshez és hiteles továbbadásához.

GB.

FOTÓgaléria itt:

 

Ma 6.5.2021 van, névnapját unnepli Ivett, holnap Gizella.
Gratulálunk!
Hírek
Irgalmasság ünneplése a Szepsi hegyen…
|
Készítette: romkat.sk
|