2013 (1.rész)

Attila Zajdek | 11.4.2015

Létezni valakiért, valakitől és valakivel…



     2013. december 29.-én Makrancon, Szentcsalád vasárnapján ünnepélyes boráldó szentmise volt. A szentmise kezdetén Lackó Mária polgármesterasszony köszöntötte az egybegyűlteket: Gábor Bertalan esperes plébánost, Dr. Enghy Sándor, abaújszántói református lelkészt, a sárospataki református teológiai akadémia rektorát és kíséretét, Zachariás István mérnököt, szepsi város polgármesterét, Kassa-megye alelnökét, tiszteletbeli borlovagot és hozzátartozóit, Dobos László borlovagot Szepsiből, Schmotzer Pétert és Szeles Pétert, a kassai szeminárium papnövendékeit, a helyi önkormányzat és egyháztanács tagjait, a hazai híveket és a környékbeli zarándokokat.



     Köztudott, hogy a vidéken keresztül évszázadokon át borút vezetett a Tokaji régióból Lengyelországba. A szepsi pincékben érlelődött és nemesedett a szőlőhegyek nedűje. Az is közismert, hogy a történelem viharai sok mindent tönkretettek. Elpusztították nemcsak a bor-utakat, de megsemmisítettek sok más kapcsolatot is. A XXI. század azonban új lehetőségeket kínál: összekötni azt, amit erőszakkal, fondorlattal vagy hatalommal szétválasztottak.

     Ezt a kapcsolaterősítést kívánta szilárdítani az idei találkozó is, amikor határon innen és határon túlról különböző vallású és nemzetiségű emberek egy templomban gyülekeztek, hogy Isten áldását kérjék az emberi igyekezetre és felnézzenek arra a jeles példaadásra, amire Boldog II. János Pál pápa így figyelmeztetett – ne felejtsétek, hogy történelmetek a Kárpát-medencében egy szent családdal kezdődött.

    Mivel rombolni sokkal könnyebb, mint építeni, ezért a polgármesterasszony arra kért mindenkit, hogy különös felelősséggel imádkozzon a sokrétű megosztottság megszűntetéséért és vegyen példát az első szent magyar családtól, akiknek ereklyéi megtalálhatók a templom új oltárában.

     Ünnepi beszédében Dr. Enghy Sándor, református lelkipásztor a Krisztusba kapaszkodás fontosságáról szólt a családi élet mindenkori Heródesei ármánykodásának kivédése érdekében.

     A szentmise végén Ing. Kocsis Pál, az egyházközség főkurátora mondott köszönetet. Embernek lenni annyit jelent, mint valakiért, valakitől és valakivel létezni, idézte XVI. Benedek pápát. Az ember léte - mivel Isten képmása - határtalan. Túlmutat a téren és az időn. Ezt a tudatot segítette elmélyíteni a lassan immár végleg mögénk kerülő ünneplés is. Az ünnepség szervezői az öröm napjait kívánták meghosszabbítani. Egymáshoz segíteni az eget és a földet, az Istent és az embert - határok nélkül, fajra, nemzetiségre, anyanyelvre, felekezetre és kultúrára való tekintet nélkül. Az evangelizálás új formáit keresték: megerősíteni az életet biztosító gyökereket.

     A bornak a keresztény liturgiában az utolsó vacsora óta fontos szerepe van. Bor nélkül nem lehet szent misét bemutatni. Sőt, csak vegytiszta szőlőborral szabad misézni. Az első Jézusi csoda is a borral kapcsolatos. Amikor látta az új házasok kétségbeesését, segítségükre sietett. A vendégek így maradtak együtt. Kánában is megtapasztalták, hogy milyen jó embernek lenni - valakiért, valakitől, valakivel.



     A Szentírásból az is közismert, hogy az Úr Jézus hatalmat adott apostolainak nemcsak a kenyér és a bor átváltoztatására, de a rossz megfékezésére is, hogy a méreg ne ártson, az ártás és a fondorlat ne hasson. Világunkban, ahol annyira felerősödött a gonosz lélek befolyása és hatalma, fontos kérni Isten áldását úgy az emberre, mint munkájára és igyekezetére, amelynek egyik eredménye az ünnepélyesen megáldott bor is. Az egybegyűltek a főcelebránssal az élen, egyesülve a megdicsőült apostolokkal és nemzetünk szentjeivel azért imádkoztak, hogy legyőzve a gonosz lélek minden csábítását, mentesek maradjanak a bűntől, erőt és egészséget nyerjenek a családi élet és a mindennapok feladatainak hűséges teljesítéséhez. Sajnos, technikai okokból a borrend minden tagja nem jöhetett el az idei találkozóra, csak ketten és a lelkipásztor, aki látva láttatta és halva hallatta, hogy Isten szava nincs megbilincselve, nem ismer semmilyen határt, ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg (vö. 2 Tim 2, 9.13.). Hála és köszönet mindenkinek a szíves megjelenésért, a kedves hagyományápolásért, az értékőrzésért, az értékteremtésért és mindennemű határbontásért. Remélhetőleg máskor is találkozunk, és alkalmunk lesz megtapasztalni, hogy milyen jó egymásért, egymástól, egymással lenni. Adja Isten, hogy amit elődeink könnyelműségből elrontottak, azt mi, Isten segítségével Jézus Krisztusban továbbra is készek legyünk megújítani és fejleszteni.




 

Adventi gyertyagyújtás Szepsiben

     2013. december elsején Szepsi város főterén is ünnepélyes külsőségek közepette áldották meg a város adventi koszorúját és gyújtották meg rajta az első gyertyát.

     Az adventi készület hagyománya a 4. századból ered, amikor is a keresztények - a Vízkeresztkor, január 6.-án tartott keresztelkedése előtt - háromhetes előkészületi időt tartottak. Az 5. században ez a várakozás átalakult. A hívek már a Karácsonyra, Krisztus megszületésének ünnepére készülve tartottak előkészületet, a keleti egyházakban hat héten, a nyugati egyházakban négy héten keresztül.

     Az áldószertartás bevezetőjeként a szepsi magyar tannyelvű iskola diákjai adtak rövid programot, majd a város polgármestere, Zachariás István, mérnök mondott ünnepi beszédet. Ezt követően Vitéz Erika a Művelődési központ igazgatónője felkérte a város történelmi egyházainak előjáróit, hogy szíveskedjenek elvégezni az áldás szertartását. Először Gábor Bertalan, szepsi esperes plébános, majd Vakles Attila, szesztai görög katolikus parókus mondott áldóimát.

     A három lila és az egy rózsaszínű gyertyával díszített adventi koszorú hagyománya a közös karácsonyvárást segíti. Hála Istennek, már nemcsak templomainkban és otthonainkban, de a városok és falvak főterein is. A gyertyák színei szimbolikus jelentőséggel is bírnak: a lila a bűnbánatra, a rózsaszín az örömre utal.


     Az adventi liturgia másik jellegzetessége a napfelkelte előtt tartott ún. hajnali, „angyali mise”, a roráté, ami a Szűz Máriával, Jézus anyjával való várakozás népi megnyilvánulása. Az adventi időszakban a templomi oltárokat nem díszítik virággal, az orgona is csak az énekek kíséretére szorítkozik, a miséző pap általában violaszínű miseruhát visel. Ez min-mind a belső összeszedettségre kívánja rávezetni a híveket.

     Az adventi szent idő harmadik kedvelt szokása - ezen a vidéken is - a keresztény családok közös „Szállást keres a Szent Család” ájtatosság. Ennek során egy-egy kisebb közösség vagy több család naponta más-más otthonban találkozik Szűz Máriát és Szent Józsefet ábrázoló kép előtt, hogy közösen imádkozva, lélekben velük együtt kérjék az ünnep mélyebb lelki átélését.

     Az adventi és a karácsonyi idő nagyon jó alkalom arra, hogy látva lássuk, mit jelent a család a Teremtő szemében. Amikor az Atya a világba küldte Fiát, nem azzal törődött, hogy előkelő palotában szülessen, ill. különleges ételekben dúskáljon, hanem arról gondoskodott, hogy Fia rendezett családi körülmények között jöjjön a világra és nevelődjön.

     Az advent és a karácsony fénye, buzdítás és erkölcsi indíték lehet arra, hogy a ma embere se ódzkodjon megvédeni a család méltóságát és életképességét. Napjainkban sajnos olyan nevelési kezdeményezésnek vagyunk tanúi, amely a családot és benne a gyermeket pusztán emberi elgondolás tárgyává degradálja, aminek következtében az ember úgy erkölcsileg, mint pszichikailag torzóvá válik. A gyermeknek nem adja meg azt a lehetőséget, hogy természetéből eredően érett férfivé és nővé fejlődjön. Erre a szörnyű rombolásra tanítóinkat és nevelőinket akarják felhasználni. Valamikor arra használták fel őket, hogy a szülők akarata ellenére ráerőltessék gyermekeinkre az ateizmust. Ma rosszabb a helyzet, mint a pártállam idején, mert manapság mindehhez a médiák sokkal erőteljesebb és fondorlatosabb befolyása is párosul, mint a múltban. Bárcsak ne hagynánk magunkat álltatni és félrevezetni (Adventi pásztorlevél 2013).

     A halál kultúrája a nemzet létét fenyegeti, mert általa a nemzet elveszíti az alapvető, az önfenntartás életérzését. Vészhelyzetben áldott elődeink a nemzet érdekében életüket sem habozták feláldozni. Részünkről egyelőre nem kell ekkora áldozatot hozni, ám legyünk éberek. Ezért éberségre hívjuk fel a hatalom minden szintű és rangú képviselőit, a szülőket, az iskolák önkormányzatát és minden jóakaratú embert – írják levelükben a főpásztorok. A halál kultúráját már a csírájában el kellene utasítanunk. Ha nem így tennénk, meggyaláznánk azok áldott emlékét, akik a nemzet érdekében az életüket is képesek voltak feláldozni.

     A názáreti család láttán a családok érdekében tegyünk meg minden tőlünk telhetőt. Amint a názáreti család Egyiptomba menekülve megvédte Gyermekét, úgy nekünk is kötelességünk mindenáron megvédeni gyermekeinket a veszélyes „gender ideológiától”. Bárcsak ilyen szándékkal gyúlnának ki az advent és a karácsony fényei Kárpát-medence és világszerte népünkért és minden nemzetért.



 

A Hit évének lezárása Szepsiben

     Az idén Krisztus Király ünnepén nemcsak az egyházi év zárult, de a Hit éve is, amelynek logója: az Egyház jelképeként, egy hullámokon ringó bárka volt. Főárboca egy kereszt volt, amelynek vitorláit az IHS (Jesus hominis Salvator – Jézus az emberek Megváltója) dinamikus jelek alkották. A vitorlák mögött a Nap volt látható, amely az említett monogrammal együtt az Eucharisztiára, az Oltárszentségre utal.
     Szepsiben ezt a szimbólumot Pekár József és fia művészi módon, fába vésték és a templomnak ajándékozták. A jelkép az ünnepélyes megáldás után a szószék közelében nyert elhelyezést, figyelmeztetésül a keresztény ember szent küldetésére: zűrzavaros világunkban a hit ajándékának nagy kincsét őriznünk, védenünk és óvnunk kell, de ugyanakkor felkínálva tovább kell adni kortársainknak, akik keresik az élet igazi értelmét.


     Krisztus Király a keresztről uralkodó. Nem a politikai hatalom beteljesítő, hanem a megváltója. Szolgálva gyakorolja a hatalmát. Kiszolgáltatott és mégis vonz. Ki ne ismerné fel benne saját sorsát? Aki hittel tekint Rá, az előbb – utóbb megsejti, hogy szíve mélyén és kudarcai csúcsán nem valami, de Valaki áll. Nyomorúságában sincs egyedül. Aki hisz, az lát (Ferenc pápa – LF 1). Látja, hogy életének egyetlen perce, egyetlen helyzete nincs, amiben Ő nem lenne benne. Krisztus Király úgy emel fel minket, hogy lehajol a sárba, miközben ruhája ragyogóan tiszta marad. Szolgálva minket kíván uralkodni köztünk és bennünk.
     A közelgő ádventi szent idő legyen újabb alkalom és lehetőség várni és vágyni az Ő érkezését. Készítsünk neki helyet elménkben, szívünkben, családjainkban és közösségeinkben. Fontos a helykészítés, mert ahol a világ elveszíti érzékenységét Krisztus iránt, ott helyét diktátorok váltják fel.


 

Ünnepi megemlékezés népünk szentjeiről és boldogjairól Bodollón

     Köztudott, hogy régebben november 6-án volt az egyházmegyék ereklyéinek ünnepe. Ezen a napon azokat a szenteket ünnepelték, akiknek ereklyéit az egyes templomokban tisztelték. Bodollón, 2013. november 13-án, a szokásos havi Fatimai engesztelő imatalálkozó résztvevői is azokra a szentekre emlékeztek, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek térségünkben, akár a honfoglalás előtt, akár utána: egyháziak és világiak, férfiak és nők, akik hősies fokon gyakorolták a keresztény erényeket. Mivel népeink köréből sarjadtak, ezért Isten színe előtt különösen is számíthatunk testvéri segítségükre.


     Ebből az alkalomból a makranci önkéntes tűzoltók jóvoltából ünnepélyes külsőségek közepette vitték az oltárhoz a makranci templom féltve őrzött kincsét, az első szent magyar család tagjainak ereklyéit, hogy közelségükben Isten vándorlónépe napjaink édesapáinak és édesanyáinak a kölcsönös hűség állhatatosságát, a megbocsátás készségét, a gyermekvállalás és nevelés bátorságát kérjék. A határ mindkét oldaláról érkezett zarándokok azért is imádkoztak, hogy az itt élő szülők a közös imádság, a szentségek együttes vételével, a tanítóhivatal útmutatásai szerint fogadják, neveljék, iskoláztassák és bocsássák szárnyaikra gyermekeiket. Nem feledve védeni, őrizni, gazdagítani és továbbadni a hit, az erkölcs és az anyanyelv ősi értékeit.


     A régió hívei ezzel az akcióval kívántak lélekben méltóképpen ráhangolódni a jövőre meghirdetett családdal kapcsolatos rendkívüli szinódus kegyelmeinek kieszközlésére.





 

Ökumenikus istentisztelet az 1956-as áldozatok emlékére

    2013. október 27-én a szepsi református keresztyén gyülekezet rendezésében közös megemlékező istentiszteletet tartottak a helyi református és római katolikus egyház tagjai a református templom előtt felállított kopjafánál. Az egyházi vezetők imáikban és elmélkedéseikben a közös összefogás és sorsközösség vállalás fontosságára figyelmeztettek felekezetre és helyhez kötődésre való tekintett nélkül. A nemzeti színű szalag és zsinór jól szimbolizálja a mindenkori történelmi küldetést, egyetlen szál vagy szín elhagyása identitászavart okoz, ami a sajátos történelmi küldetés nem teljesítését jelentheti, ezért nélkülözhetetlen a belekapaszkodás Istenbe és egymásba.

 

Esperességi zarándoklat Máriapócsra a Hit évében

     2013. október 26-án, közös zarándoklaton vett részt a szepsi esperesi körzet római és görögkatolikus híveinek egy csoportja Máriapócson. A liturgia főcelebránsa Dr. Vakles Attila, szesztai görögkatolikus parókus, címzetes esperes volt, szentbeszédet mondott Mons. Dr. Gábor Bertalan, szepsi esperesplébános, aki a Rybár Nikolas, medikus szavalta, Ady Endre, A Pócsi Mária c. verse kapcsán a 12 éves Jézus elvesztése és megtalálása révén arra keresett választ, hogy az ember mikor, hol, kit és mit veszíthet el.     


     Az ünnepi liturgiát közös ebédelés és a kegyhely történelmi nevezetességeinek megtekintése követte. A közel 150 zarándok búcsújárása folytán most is igazolást nyert, hogy aki zarándokol, önmaga felé tart, teljesebbé lesz, bekapcsolódik, figyel, célra talál, vagyis jó úton van. A lelki találkozó résztvevői boldog Salkaházi Sára testvér közbenjárását is kérték, hogy Szepsiben minél hamarabb megnyílhasson a vértanú testvér nevét viselő egyházi oktató-nevelő intézmény.


Mons. Bernard Bober, kassai érsekmetropolita 2013. október 13-án, Bodollón, a Fatimai engesztelő imatalálkozók 11. évfordulóján, a Mária Rádió komáromi stúdiójának élő közvetítésében, hálaadó szentmisét pontifikált az engesztelő imanapok, és a környék, jubiláló papjai által kapott és közvetített kegyelmekért.

     Az idén ünnepelte Bartal Károly Tamás, ny. jászóvári apát születése 80. évfordulóját. Szalay József, nyugalmazott főesperes, címzetes prépost, pappá szentelése 60., Bartko Elek, somodi plébános, címzetes esperes, Hornyák Péter, nyugalmazott görög katolikus parókus, címzetes esperes és Stász Dezső, Máté, nyugalmazott plébános pappá szentelése 40., Mons. Pásztor Zoltán, püspöki helynök, pappá szentelése 25., Dr. Rebres Mihály, királyhelmeci plébános 20., Susko Mihály, nagykaposi esperes plébános, Dr. Juhász Attila, tornai plébános, Böőr Roland, radi és Makovics István, bolyi 15., Szabó József, battyáni és Dr. Száraz János, buzitai plébános pappá szentelése 10. évfordulóját. Mons. Bernard Bober érsekmetropolita is ünnepelt, püspökké szentelése 20., személyi titkára Dr. Jozef Kmenc, pappá szentelése 10. évfordulóját. A jelenlevők két újmisést is köszönthettek körükben, Takács Dénes, kenyheci adminisztrátort és Stanislav Vinter, szepsi káplánt. .
    
     Az érsekfőpásztor homiliájában a helyes Mária-tiszteletre buzdított. Mi, katolikusok – mondta – Istenhez egy anya ölén tartunk, aki Isten Fia. Ha az Úr Jézus szerette édesanyját, mi miért ne szerethetnénk? Ferenc pápát idézve kiemelte: Amikor az Egyház Krisztust keresi, mindig az édesanyai ház ajtaján kopogtat és kér: mutasd meg nekünk Jézust! Tőle tanuljuk az igazi apostolkodást. Az új evangelizálás idejében fontos, hogy az Egyház a Szűzanya nyomán járjon. Ne keressük a ritka, rendkívüli eseményeket, ne járjunk magán kinyilatkoztatások után, hiszen a kinyilatkozatás az Újszövetséggel befejeződött (Szent Márta ház – 2013.9.7). Terjesszük a valódi, az Egyház által jóváhagyott Mária-tiszteletet, így biztosak lehetünk abban, hogy megtaláljuk az igazi Üdvözítőt, nemcsak valamiféle vezetőt – gurut, nemcsak a prófétát, de a valódi Istenfiát: Istent, az Istentől, Világosságot a Világosságtól, valóságos Istent, a valóságos Istentől, akit a szíve alatt hordott Ő – ami Égi édesanyánk! Kopogtassunk bizalommal, türelemmel és kitartóan házának ajtaján és merítsünk az ő jóságos szívéből. .
    
     Azt is kérte a határ mindkét oldaláról érkező hívektől, hogy máskor is találkozzanak, és egységben Istennel továbbra is kérjék a helytállás és a védekezni tudás erejét. Zarándokoljanak ide Bodollóra – az édesanya házába, de sose felejtsenek el még valaki mást is magunkkal hozni, hogy a helyes Mária-tisztelt által a főegyházmegyének ebben a csücskében is növekedjék a tisztelet Mária Fia, Jézus iránt, akit Istenként imádunk. .
    
     A találkozó kezdetén Ing. Zachariás István, szepsi polgármester köszöntötte az érsekfőpásztort, a papságot és a zarándokokat a határ mindkét oldaláról. Köszöntőjében imát kért és ígért, hogy amint Isten belépett a történelmünkbe, úgy lépjünk be mi is az Ő történelmébe. Engedjük, hogy Ő írja történelmünket, mert így lesz biztos jövőnk.

     A szentmise végén Ing. Király Antal, főgondnok mondott köszönetet a közös együttlétért, ami kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy az itt élő nép is Mária népe, aki érti az idők jelét: tanújelét adni az összetartozás, a sorsközösség vállalás és a felelősségtudat fontosságának. .
    
     Az imatalálkozó egybeesett Ferenc pápa Szent Péter-téri világfelajánlásával a Fatimai Szent Szűznek. Az első ilyen felajánlást Szent István, első királyunk tett, aki felépített egy keresztény királyságot, harcolt a külső és belső ellenséggel/ellenzékkel, és végül látnia kellett, hogy az egész hamarosan szétesik. Egyetlen reménye maradt: Imre herceg, akit a legenda „quasi unicusnak” nevez, utalva ezzel Szűz Mária egyedüli (unicus) Fiára. Szent István mindennap imádkozott egyedüli fiáért, Imréért, aki azonban meghalt. István király és Mária, a Mater dolorosa, a fájdalmas anya sorsa ekkor fonódott össze a legszorosabban. Ezzel „Mária oltalma” egészen új jelentést kap. .
    
     Amint tudjuk, „Mária oltalma” sem Istvánnak, sem Imrének nem biztosított személyes, politikai sikert. A Szent Istvánnak dedikált templomok oltárképeiből sok vallásos ember talán azt az üzenetet olvasta, olvassa ki, hogy történjék bármi, a Magyarhon fennmarad, a jövője az égiek kezében van. Szerény véleményem szerintem nem ezt üzenik. Ahogyan a Mária oltalmába ajánlott Imre herceg meghalt, úgy a Mária oltalmába ajánlott ország is eltűnhet a térképről. A szüntelen ország-felajánlás, amelyről Szent István nagy legendájában olvasunk, valójában a tisztességes, cselekvő politikát jelenti, amely a gyorsan változó, bonyolult helyzetekben is képes „az örökkévalóság szempontjából” helyes döntéseket hozni. A felajánlás ugyanis nem mágikus paktum, hanem alázatos hitből fakadó cselekmény. Nem garantál sikereket vagy szenvedésmentességet, és nem akarja az égiekre hárítani az emberi felelősséget. A végtelen irgalmú Isten akaratának maradéktalan keresését és elfogadását jelenti, a názáreti Szűz lelkületével: „Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”

     Mindezek fényében csak kívánni lehet az érsekfőpásztorral: Mária közbenjárása erősítse és védje az itt élők hitét és segítse őket Istennek kedves, mély, békés, szeretetteljes családi és közösségi életet élni.





 

Fatimai engesztelő imatalálkozó Bodollón

     2013. szeptember 13-án, immár 132. alkalommal tartottak engesztelő imatalálkozót a Bodollói Sarlós-Boldogasszony filiális templomban.
     A szentmise főcelebránsa Bartal Károly, Tamás, jubiláló ny. jászóvári apát volt. Szentbeszédet mondott Molnár Tamás, a pozsonyi főegyházmegye, bényi születésű papja, aki jelenleg Rómában, a Santa Croce Egyetemen egyházjogot tanul. Elmélkedésében Szűz Mária üdvtörténeti jelentőségét emelte ki, rámutatva ezzel minden keresztény sajátos küldetésére.
     A szentmise végén Ing. Király Antal, főgondnok mondott köszönetet a lelki találkozó sajátos kegyelmeiért, köszöntve a 80 esztendős nyugalmazott apátot és a keleti végekbe érkező egyházjogászt és a Remény hasábjairól jól ismert lelki írót.
    
     A következő találkozó október 13-án, vasárnap lesz 16:00 órai kezdettel, amelyre ezúton is szeretettel hívunk és várunk minden Mária tisztelőt. A főpapi szentmisében hálát adunk a szűkebb pátria kerek évfordulóit ünneplő papokért és mindazokért, akik az elmúlt 11 év alatt anyagi és lelki áldozatokat hoztak templomunkért és a hit elmélyítéséért térségünkben.

 

Ünnepi hálaadás a születésért és az élni akarásért

     2013. augusztus 20.-án Makrancon a hazai és a környék hívei és papjai immár másodszor tartottak ünnepi körmenetet az első szent magyar család ereklyéivel. A helyi egyháztanács tavalyi kezdeményezése visszhangra talált. Múlt éven újabb értékkel gazdagodott az egyházközség. Sokak álma és vágya teljesült. Azóta toronyórák mutatják és jelzik az időt. Ezáltal a Szent István Király tiszteletére szentelt templom tornya már nemcsak jól látható, de hallható is. Láthatóvá és hallhatóvá lett az a tagadhatatlan tény, hogy a község Krisztus-hívői értik az idők jelét: tudatosan tanúságot kell tenni az evangélium közvetítette értékrendről.

     Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre ereklyéinek Makrancra jutása, valamint a tavaly megtalált és felújított ereklyehordozónak tagadhatatlan üzenetértéke van: minden korban, minden helyen, minden helyzetben példaértékké válhat az ember, ha annak a Krisztusi tanításnak a fényében él, aki egyedül mondta önmagáról: én vagyok, az út, az igazság és az élet.

     A szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka, a falu szülöttje, főtisztelendő Gajdo József, jánoki plébános volt, aki szentbeszédében többek között arról elmélkedett, hogy Szent István Király, lelke mélyéig keresztény volt. Azzal a meggyőződéssel igyekezett a keresztény hitet terjeszteni országában, hogy az vallási és erkölcsi mértéket és értéket ad az embereknek. Mindez az ország felemelkedését szolgálja és biztosítja megmaradását évszázadokon keresztül. Ő nem csupán államot szervezett, hanem minden erejével segítette az egyházi szervezet kiépülését is. Nem a nyugati hatalmak uralkodóival ismertette el királyságát, hanem a római pápától, II. Szilvesztertől kért és kapott koronát, amely országa egységének, szabadságának és kereszténységének jelképévé vált.

     A körmenet végén Mgr. Lacko Mária, polgármesterasszony az elért eredmények kapcsán ismételt örömömét fejezte ki és mondott köszönetet elsősorban az Asszonykórusnak és a fiataloknak a méltóságteljes éneklésért, az egyháztanács tagjainak a rendezvény megszervezéséért, és mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak az értékteremtéshez, annak őrzéséhez és továbbadásához.

     A lelki találkozó ünnepélyes kenyéráldással zárult. Az egybegyűltek látható örömmel vittek haza egy-egy megáldott cipót, hogy azt otthon megtörjék és közösen elfogyasszák szeretteikkel. Így a megáldott kenyér az összetartozás és megmaradás jele és eszköze lett azon a helyen, ahol Isten megszületni engedte és élni bátorítja övéit.

 

Fél és negyedszázados hálaadás Kassán

     „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt...“ (Jn 15,16), mottó jegyében ünnepelte Kassán a Szent Erzsébet Székesegyházban, 2013. július 14-én a déli szentmisében születése 50. és pappá szentelése 25. évfordulóját Mons. Pásztor Zoltán, püspöki helynök szülei, két paptestvére, a Máltai Lovagrend, rokonsága, barátai, ismerősei és tisztelői körében.

     Az elmaradhatatlan hálaadás délután Mons. Bernard Bober, érsekmetropolita vezetésével ünnepi vesperással folytatódott, amelyben a jubiláns, a meghívott paptársakkal közösen adott hálát Istennek az életért és a papi szolgálat kegyelmeiért és azokért, akik szeretetükkel és imájukkal végigkísérték életútjának e szakaszán.

     A sorok írója, aki egykor az első és most a hálaadó szentmise ünnepi szónoka volt a történelmi hely tagadhatatlansága kapcsán a történelmi helyzet és poszt felelősségére apellált. Az irgalmas szamaritánus evangéliumi példája révén a kisebbségi sors folytán az Istenbe és az egymásba kapaszkodásba, valamint az országutak szélére sodródókkal való tettre készebb szolidaritásra buzdította és bátorította az egybegyűlteket.

     Nem ritka, hogy az országutak peremén és a végvárakban élők eltérő hagyományuk miatt szamaritánusi sorsra jutnak, ami egyeseknek negatív, másoknak pozitív előjel, attól függően, hogy a gyakorlatban milyen mértékű a gondviselésbe vetett bizalmuk és irgalommal teli törekvésük.

     Zoltán Atya életútját szemlélve ismételni lehet Ferenc pápánkkal és az egyik papbarát ünnepi köszöntőjével: Isten a szív irgalmasságát akarja, mert Ő irgalmas. Isten megérti nyomorúságunkat, nehézségeinket és bűneinket is. Mindnyájunknak irgalmas szív kell és szamaritánusi bátorság: követni Isten irgalmasságának példáját a szükséget szenvedők iránt.

     A kettős jubileum alkalmából ezúton is köszöntjük Zoltán atyát. Ismét Ferenc pápát idézve: Amikor egy személy megbízatást kap, az a világ szemében egy magasabb pozíciót jelent. Azt mondják, hogy előmozdították. „Előmozdítani” szép szó. Az Egyházban is használni kell, de másként. Az Egyházban az előmozdítás „feltessékelést” jelent a keresztre. Szeretetteljes szolgálatot, úgy ahogyan azt az Úr tette.

     Adja Isten, hogy a szamaritánusi szolgálat útján mindnyájan felsorakozzunk Krisztus mögé és egymás mellé. Ilyen szolgálat fémjelezze küldetésünket, mert az Egyházban ez sejteti a valódi hatalmat. Erre lettünk kiválasztva, rendelve és küldve. Gyümölcsöt teremni, maradandó gyümölcsöt.

 

A kassai főegyházmegyei bíróság tagjainak látogatása Szepsiben

     Mons. Dr. Gábor Bertalan szepsi esperes plébános, főegyházmegyei bíró meghívására 2013. július 11-én, Szent Benedek apát, Európa fővédőszentje ünnepén szentmisét mutatott be Szepsiben Mgr. Jozef Nemašik, újmisés, aki diakónusi szolgálatát Kassán végezte és többek között jegyzőként is segédkezett a főegyházmegyei bíróságon.

     Mons. Dr. Peter Holec, bírósági helynök, pápai prelátus tudatos törekvésének köszönhetően a bírósági személyzet között az évek során példás professzionális kapcsolat alakult ki, amelynek köszönhetően Szepsiben immár másodszor, hálaadó szentmisére került sor a kapott kegyelmekért. A szepsi plébánia lelkipásztorain kívül az újmiséssel együtt celebrált ICLic. PaedDr. Edvin Berger volt szepsi káplán, aki jelenleg ICLic. Marek Ondrejjel, a szintén volt szepsi káplánnal, kánonjogi tanulmányokat folytatnak Rómában.

     A szentmisén részt vett ThLic. Martina Hockicková és Mgr. Denisa Ferková, jegyző. Hirtelen jött betegsége miatt kimentette magát JCDr. Zuzana Dufincová a bíróság iroda-igazgatónője és ThDr. Mária Minariková, jegyző.

     A Shmotzer Péter szepsi kispap segédletével bemutatott latin – szlovák – magyar nyelvű szentmise kezdetén Rybár Nikolas, köszöntötte az egybegyűlteket, aki, mint mondta: egy-egy egyházközségnek jelzésérték, ha a volt káplánok örömmel térnek vissza működési helyeikre. Ez arra enged következtetni, hogy ott a hívek értik az idők jelét. Vagyis tudatosan olyan lelkületet igyekeznek élni, amelyből kiérződik a szolidaritás és a tényleges elkötelezettség befogadni a szárnyukat bontogató újmiséseket. Ezzel erőteljes bátorítást és kedvező feltételeket teremtenek arra, hogy papjaik a lelkipásztorkodás sokrétű területén egyre felelősségteljesebben tudják végezni egyházi szolgálatukat.

     A szentmise után a hívek nagylelkűsége jóvoltából a meghívott vendégeknek agapé volt a plébánián

 

Hálaadó szentmise az atyaságért Szepsiben

     2013. június 27-én ünnepi szentmisére gyűltek össze a szepsi plébánia hívei, hogy közösen adjanak hálát az egyházirend szentsége által kapott kegyelmekért.

     A megyésfőpásztor rendelkezése alapján 2013. július 1-ei hatállyal Mgr. Ladislav Varga, káplán, az eperjesi Békekirálynő plébánián, a kassai származású Mgr. Stanislav Vinter, újmisés, Szepsiben kezdi meg lelkipásztori ténykedését.

     A közösen bemutatott szentmise kezdetén felolvasták a kinevezési okmányokat, valamint az érsekfőpásztor leiratát, amelyben a helyi esperesplébánost újabb öt évre megbízta a körzet esperesi szolgálatának végzésével.

     A hálaadó szentmise főcelebránsa a szolgálatát befejező káplán volt, az igehirdetést az újmisés végezte. A szolgálati papság által kapott kegyelmekért a hívek nevében Kóré Mónika mondott köszönetet: a távozó káplánnak további lelki örömöket, az érkezőnek állhatos kitartást, az esperesplébánosnak erőt, egészséget kívánt, arra kérve őket, hogy a jövőben is legyenek nyájuk gondos atyja.

     Csak kívánni tudjuk és kérni a pásztorok Pásztorát, hogy papjaink a rájuk bízott lelkekkel való kapcsolatukban éljék meg az atyaság teljességét és annak különleges kegyelmét. Az atyaság - Ferenc pápa szavai szerint - életet adni másoknak. Ez ugyan más, mint a testi atyaság, de ez is életet ad és atyává tesz. Az ilyen jellegű atyaság nélkül ugyanis ellehetetlenül a tetterős lelki élet.

 

Ma 24.9.2018 van, névnapját unnepli Gellért, holnap Eufrozina.
Gratulálunk!
Hírek
Hír archívum
2013 (1.rész)
|
Készítette: romkat.sk
|
close