2004-01-25 ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP

Attila Zajdek | 11.4.2015

ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP


A Bergman-filmek közül az egyik legsikeresebb, az Úrvacsora egy svéd lelkészről szól. A protestáns lelkész hivatás-krízisének mesteri, lélektani kellékekkel kidolgozott jelenete az, amikor egy szótlanná vált, súlyos depressziós családapát akar szóra bírni, ám az ő beszédéből személyes élettragédiája rajzolódik ki az elmebeteg férfi előtt, aki ennek hatására még zavartabban menekül el a paptól, s egy elhagyott vidéken felköti magát egy fára, öngyilkos lesz. Egy igehirdető, aki nem tudta betölteni hivatását.
1. A mai szentírási részletekből két igen jól sikerült igehirdetésről hallunk. Ezek azt bizonyítják, mennyire fontos, hogy Isten jóhíre, üzenete, evangéliuma méltó közvetítőkön át szíven találjon minket. a) A babiloni fogságból való szabadulás után a zsidók visszatérhetnek hazájukba (Kr. e. 538). Miután hosszú évtizedeken át nem végeztek hivatalos istentiszteletet, írástudójuk, Ezdrás összegyűjti a népet, emelvényre lép, és fölolvasást tart a Tórából, a Törvény könyveiből, a választott nép legszentebb irataiból. Ez a máskor formális ?igeliturgia? most mélyen megérinti az embereket: felocsúdnak, megértik, hogy Isten nem hagyta el őket, reményre, erőre kapnak az újrakezdéshez. A felolvasás tiszteletet, fegyelmet, összeszedettséget, bűnbánatot (könnyeket) és örömöt vált ki a hallgatóságból. Elkötelezik magukat újra Isten parancsainak a megtartására. Ez az igehirdetés nemzeti, vallási életük újjászületését eredményezi. Megértik: ?az Úrban való öröm a ti erősségetek? (10.v). b) Szent Lukács evangélista szerint Jézus nyilvános föllépésének első állomása a názáreti zsinagóga volt, ahol a szokásos szombati istentisztelet kapcsán beszélt. Ekkor bármelyik férfi felolvashatott a próféták szövegeiből és magyarázhatta. Az evangélista elég részletesen leírja a zsinagógai ceremónia elemeit, amit aztán a világ legrövidebb prédikációja követ. Ez egyetlen mondat: ?Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.? Jézus szájából ennyi is elég, a szegények, a vakok, a nyomorultak, a leprások mind feléje fordultak, őt keresik, kísérik, mert messiási erő árad belőle. Tőle valóban elég egy szó, amint majd a kafarnaumi százados mondja: ?Szólj csak egy szót és meggyógyul a szolgám!? (Lk 7,8) A szó egyesekből tanítványt, másokból ellenséget formál. Vagy hisz valaki, vagy elutasítja: ?a hit hallásból ered, a hallás pedig Krisztus igéjéből? (Róm 10,17). Jézus bemutatkozó beszédének súlya van, ereje van, vagy otthagyom, vagy megváltozom. Ő nem úgy beszélt ? jegyezték meg ?, mint az írástudók, hanem úgy, mint akinek hatalma van (vö. Mt 7,29).
2. Jézus tanít prédikálni. Ő az igazi rétor, ő a homiletika tanára. Legemlékezetesebb igehirdetése föltámadása után az emmauszi úton történik. Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázza a két elkeseredett tanítványnak, ami az Írásokban róla szól (vö. Lk 24,27). Úgy beszélt, hogy ?lángolt a szívük?. Ez az igehirdetés célja: lelket önteni az emberekbe, a kétségbeesettekbe, a küszködőkbe, mindenkibe, akárki is legyen, akárhányan is legyenek, akármilyen lelki állapotban is érkezzenek. A prédikálni a latin prae-dicere szavakból ered, jelentése: előre mondani, meghirdetni. A templomok kiemelkedő helyén áll a szószék, a felolvasó állvány, melyet a középkorban pompásan díszítettek (pl. Donatello a firenzeit, vagy a barokk kor valamennyit). Prédikálni azonban nemcsak szószékről, templomban lehet. A napokban ünnepeljük a XVI-XVII. század fordulóján élt tüzes lelkű igehirdetőt, Genf püspökét: Szalézi Szent Ferencet. Állandóan tanított, vitatkozott, levelezett (20 ezernél is több levele maradt ránk), szívügye volt a világban élő keresztények lelki élete, hozzájuk címezte a Filóteát. Szorgalmazta a nyomtatást, a könyvkiadást. Vallotta: ?Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel!? Ez a csepp méz pedig az evangélium, Isten jóhíre. A II. Vatikáni zsinat tanítása szerint szószékké válhat az iskolai katedra, a munkapad, a szövőszék, a konyha, de a rádió és a televízió is. Mindenütt lehet és kell is jó tanácsot adni, a jó ügyről beszélni, Isten igéjét terjeszteni, tanúsítani.
3. A ma hallott evangéliumi történet azzal kezdődik, hogy megtudjuk, Jézus eljutott Názáretbe, ahol nevelkedett. Élete nagy részét itt töltötte. Bár a település jelentéktelen lehetett, önálló zsinagógája volt (legalább 10 férfinek kellett alkotnia), innen ered közismert neve: a názáreti (vö. Mk 1,24). Azokról a hosszú évekről, amikor Mária nevelte, József bevezette a Tórába és a kézműves mesterségbe, közelebbit nem tudunk, csak nyilvános fellépése első állomásán (Lukács leírása szerint) elhangzik a 30 év összefoglalása: itt most az kezd beszélni, aki Názáretben nevelkedett, aki a földnek e pontjához kötődik, akinek itt van az otthona. Názáret üzenet mindannyiunknak: vállalnunk kell otthonunk, szülővárosunk, családunk, nemzetünk, kultúránk örökségét, ami meghatározza, hitelesíti munkánkat, hitvallásunkat, elkötelezettségünket. Ezzel a népét, származási helyét bátran vállaló Jézussal indultak el minden idők misszionáriusai, külföldön szolgálatot tejesítő diplomatái, vérükben, szívükben hordozva történelmük hozományát. Názáret egy, katolikusé, protestánsé, és a jövő is egy, az egymásra találásé.
Urunk, Jézus! Te a názáreti zsinagógában rövid szavakkal sokat mondtál. Engedd, hogy minden keresztény először hallgasson rád, szavadra, üzenetedre, aztán váljék prédikációvá az élete. Amit szavainkkal állítunk, azt az életünk hitelesítse. Minden különbség nélkül, engedd, hogy igéd továbbadói, közvetítői legyünk mindennapi életünkben! Ámen. Pákozdi István/MK

Ma 24.10.2018 van, névnapját unnepli Salamon, holnap Bianka.
Gratulálunk!
Esperesség
Homíliák
2004-01-25 ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP
|
Készítette: romkat.sk
|