2004-02-29 NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA

Attila Zajdek | 11.4.2015

NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA


?Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül!? (Róm 10,13) ? Az iszlám hitvallása, a Saháda így szól: ?Nincs más Isten, mint Allah, és Mohamed az ő prófétája?. Minden muszlimnak életében legalább egyszer, komolyan, lassan, átgondolva, fennhangon el kell mondania. ?Lá iláha ill Allaha? ? ha egy jámbor embert elfog a méreg, vagy közelít a halál, ez a mondás lecsillapítja; a gyermeket szülő, felsikoltó asszony is elcsendesedik, ha ezt hallja. A Saháda minden kérdés végső megoldása.
1. Nagyböjt első vasárnapján minden esztendőben Jézus megkísértésének történetét olvassuk, hogy megerősödjünk: nem ez az egyetlen képlete emberi sorsunknak. Van kísértés (harc) ?, lehet ellenállás (nemet mondás) ?, amelyből szabadság, élet fakad és feltámadás. ? a) Az evangéliumi leírásból, amely minden bizonnyal Jézus személyes tanúságtételére, elbeszélésére megy vissza, egészen világos, hogy a Lélek ösztönzésére (sőt Szentlélekkel eltelve) megy a pusztába. Nem az örömtanyák elkeseredett világából ?menekül?, ? ahogy Scorsese Jézus-filmje mutatja. Jézus tudatosan, határozottan indul el az Istennel való bensőséges együttlét és az érte való küzdelem helyére. Nem véletlen az sem, hogy 40 napot töltött ott: eddig tartott a vízözön, eddig volt Mózes a Sínai-hegyen, eddig prédikált megtérést Jónás a niniveieknek, 40 évig tartott Izrael vándorútja az Ígéret Földjére. Jézus 40 napot, az előkészületi idők, a későbbi nagyböjt szimbolikus teljességét tölti egyedül, imádságban és böjtben. b) Korunk látványra és élményre építkező életszemlélete kedvez a kísértésnek. Kiszínezi, felnagyítja, vonzóvá teszi nemcsak a pénzért megvehető árut, de az érvényesülést, az élvezetet is. Kísértés azonban korábban is volt, mióta a Sátán próbára teheti kapcsolatunkat Istennel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy akár Jézus élete, akár a miénk folytonos viaskodás lenne a kígyókkal és az oroszlánokkal. A ?Krisztus utolsó megkísértésé?-ben állandóan kígyó kúszik Jézus felé, azt sugallva, hogy ő Jézus lelke (női hanggal), nem kell megváltania a világot, csak törődjön magával, legyen felesége és éljen egy családban boldogan. Az igazi, evangéliumi Jézus végül is átélhetett bármely kísértést, de ő, aki ?kiüresítette magát és szolgai alakot öltött? (Fil 2,7), nagyon jól tudta, hogy annak megvalósításáét, amiért jött, hogy megszabadítson minket a kevélység, a gőg, az önzés, a lázadás bűneitől, csak egyetlen úja van: az engedelmes alázaté, a szenvedésé, a kereszté, ugyanakkor a föltámadásé. Számára nem létezett reális alternatívaként a földi ambíció, a siker, a hatalom, a világi dicsőség. Erről szól az evangélium: Isten iránti hűségével ezt utasította vissza. Az új Katekizmus ezzel a szép evangéliumi hasonlattal fejezi ki Jézus tettét: Ő a ?gonosz lélek legyőzője, megkötözte az erős embert, hogy visszavegye annak zsákmányát? (Mk 3,27)?. Ez a győzelem elővételezése annak, amit majd a szenvedés fölött is arat, ami az Atya iránti engedelmesség: ez gyermeki szeretete leghatalmasabb megnyilvánulása lesz. Jézus nem egy szánalmas áldozata az Istenellenes hatalomnak, tele erőszakkal, üvöltéssel, vérrel, akinek Júdás segítségét kell kérnie. Jézus nem vette ki saját hús szívét, mint valami belső zseb tartalmát, amikor a Sátánnal beszélt, ő egyszerűen legyőzte, lefegyverezte, távol tartotta magától.
2. Jézus megkísértésének története azt mutatja be, hogy az Isten Fia, Jézus a Messiás, Isten Fia, ellentétben a Sátánnal, aki csak látszat-világot kínál. Miattunk szenvedte el a kísértéseket, mert együtt érző a mi gyöngeségeinkkel (vö. Zsid 4,15). Nekünk akar segítséget nyújtani, mert egyedül ő tud segíteni azokon, akik kísértésbe esnek (vö. Zsid 2,18). ? a) Elsősorban azzal, hogy figyelmeztet: van kísértés, van gonosz, aki nem csak a freudi ösztönök oldaláról közelít. Akár hatalmat, akár érvényesülést, akár pénzt, vagy akármit is ígér, nem szabad túlértékelnünk. Harcban állunk vele, küzdünk ellene, de nem hiába és fölöslegesen, mert Jézus már legyőzte. ? b) Ugyanakkor erőt is ad: a kinyilatkoztatást, a Szentírást, Isten válaszait, amelyeket mi is magunkévá tehetünk, kipróbálhatunk, igazolhatunk. Szüntelenül kínálja a szentségeit, mint kegyelemforrást és az imádságot, a szoros Istennel való kapcsolattartás eszközét. ? c) S végül, kínálja a megbocsátást: ?Menj, és többé ne vétkezz!? (Jn 8,11) Ha elestünk, akkor sem vagyunk magunkra hagyatva, van kiút, van visszatérés, van feltámadás. Így erősít minket Jézus arra a hűségre, amelyben Isten régi népe hitvallást tett (ld. olvasmány), s amelyben az újszövetségi Isten-népe is halad: ?ha száddal vallod és szívedben hiszed, üdvözülsz? (szentlecke).
3. Nagyböjt értelmünket és szívünket kell, hogy átjárja: a kísértésbe való beleegyezés keserű tapasztalataiból a megtisztulás útja felé. ?Ne vigy minket a kísértésbe!? ? imádkozzuk a Miatyánkban: ?Ne engedj, Urunk belelépnünk, beleegyeznünk, elbuknunk, vétkeznünk?. Keresztény éberségünket fenntartja az önnevelés, önfegyelmezés böjtje, a nagyböjti, komolyabb, visszafogottabb élet, kevesebb szórakozás, több törődés lelkünkkel, a szentgyónás, a szentírásolvasás, a lelki visszavonulás (akár egy hétvége, vagy egy lelkigyakorlat alkalmával). Mindennek külső jele a hamvazás szertartása, amely életünk termékeny szakaszának jobb felhasználásra int minket. A most kezdődő nagyböjt kegyelmi idejében igyekezzünk levetni ?a régi embert, hogy a Teremtő képmására állandóan megújuljunk!? (Kol 3,10) Ámen. Pákozdi István/MK

Ma 18.7.2018 van, névnapját unnepli Frigyes, holnap Emília.
Gratulálunk!
Esperesség
Homíliák
2004-02-29 NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA
|
Készítette: romkat.sk
|