2005-01-11 URUNK KERESZTSÉGE

Attila Zajdek | 11.4.2015

URUNK KERESZTSÉGE


Legtöbbünknek nincs személyes emlékünk saját keresztségünkről, hiszen csecsemőkorban kaptuk, a felnőttkorukban megkereszteltek azonban mind hatalmas élményként, katarzisként, igazi fordulatként élik át hitéletük páratlan eseményét. Lukács evangélista a tőle kissé szokatlan tömörséggel, szűkszavúsággal írja le a forrás-epizódot, amelyből azonban kiderül három mozzanat: 1. Jézus is alámerül; 2. miközben imádkozik, rászáll a Szentlélek; 3. mennyei szózat hallatszik. E három ?koordináta? határozza meg a mi keresztény létünket is.
1. Amíg Keresztelő János ?jelképes? műveletet hajt végre: figyelmeztet, megtérésre int, szembesít, előkészít, addig Jézus ?Szentlélekkel és tűzzel? átalakít. Ehhez viszont szüksége volt arra, hogy láthatóvá tegye: ahogyan ő, úgy mi is alá kell, hogy merüljünk. A gesztus szimbolikus, a mondanivaló nagyon is valóságos. Lényege nem a Jordán habjai, nem a mezítelenség, nem a látványosság, hanem a mély értelmű jelentés: itt hagyni a látható világot, meghalni ennek a világnak, alábukni a bűnök árján és feltámadni egy másfajta életre, előjönni tisztultan, más emberként, igazul, örök életre rendelten. Amikor Jézus megkeresztelkedett, alámerült (ezt jelenti a szó görögül), máris elővételezte nagypéntek értékét, amikor majd a kereszt magányába merülve hal meg a világ üdvösségéért. Szent Pál apostol értelmezésében is Jézus tényleges halálával azonosulunk a keresztségben, hiszen mindnyájan eltemetkezünk, alámerülünk, eltűnünk (vö. Róm 6,3). Az egyházatyák kedvelt képe is ez volt, sokszor az ősegyház keresztelő kútjai inkább hasonlítottak egy sírhoz, mint a későbbi korok reneszánsz szökőkútjaihoz. ? Hányszor kell keresztségünk után is alámerülnünk, meghalnunk délibábos vágyainknak, kísértéseinknek, önzésünknek? Ezek mind arra segítenek minket, hogy egyre tökéletesebb keresztény életet éljünk.
2. ?Miközben imádkozott, leszállt Jézusra a Szentlélek látható alakban?. Urunk keresztségében nyilvánvalóvá lesz a teljes Szentháromság. Jézus és az Atya kapcsolata sokszor tapasztalható, amikor hangosan imádkozik hozzá, amikor visszavonul, amikor tőle kér erőt. Itt a Szentlélekkel való egysége lesz láthatóvá, hiszen maga mondja: ?aki nem születik vízből és Szentlélekből, az nem mehet be Isten országába? (Jn 3,5). Jézus nyilvános működését a Lélek erejében kezdi, és minden gyógyítását, tanítását a vele való szoros egységben végzi, hogy azután majd ugyanezt a Szentlelket ígérje és árassza ki tanítványaira, hiszen köztük marad, vezeti az egyházat és betölti a világot. A keresztségünkben mindannyian a Lélek gyermekei lettünk, akikben megkezdte működését, majd kiteljesíti a bérmálásban, és arra tesz képessé, hogy a materiális világban az ő ihletése, vezetése, sugallata szerint, a Lélek embereiként éljünk. Cselekedeteinkből lesz nyilvánvalóvá, miféle szabály irányítja döntéseinket, kié vagyunk, és mire várakozunk
3. A harmadik mozzanata Jézus keresztségének az Atya szózata, amelyről Szent Lukács azt írja: hallatszott, azaz nemcsak Jézus, de a környezete is hallotta. Sőt, nem felejtette el, hanem a tábor-hegyi hasonló szavakkal együtt belevéste az egyház emlékezetébe. A mennyei szózat a Messiás igazolása, Isten egyszülött Fia titkának feltárása, egyben a benne megkeresztelkedett emberek istengyermeki méltóságának is alapja. A mennyei Atya szeretett Fia Jézus, akiben kedve telik, azaz, akinél jobban senkit sem szeret, hiszen ő egy vele. A keresztségünk pillanatában mi is egy ?szózatot? hallunk a keresztelő pap kijelentése által: ?Én megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében?. Ezek a szavak, mivel Krisztus rendeléséből hangzanak el, a Szentháromság egy Isten tetszésének, jóindulatának, Isten végtelen szeretetének a szavai. Mi is Isten kedvelt gyermekei lettünk, akiknek meg kell őrizniük tisztán méltóságukat az örök életre (ez a fehér ruha és az égő gyertya átadásának értelme a szertartásban). Ahogy megőrizzük fülünkben, szívünkben szüleink, nagyszüleink, tanáraink jellegzetes szófordulatait, hangját, intelmeit, úgy kell egész életünkben e ?szózat? értelmében emlékeznünk, kié is lettünk, kihez is tartozunk.
?Én, az Úr hívtalak meg igazságban, én fogtam meg a kezedet, s én formáltalak? ? mondja Isten szava Izajás próféta könyvéből. Jézus keresztsége nem miatta, nem a Keresztelő miatt, hanem miattunk annyira fontos és jelentős. Isten hív meg mindannyiunkat, ő fogja meg a kezünket és ő formál minket egész életünkben, ha hagyjuk és akarjuk. Emlékezzünk és adjunk hálát keresztségünk ajándékáért, szüleink gondos szándékáért, vagy a Gondviselés küldte különféle eszközökért, barátokért, segítőkért, a keresztszüleinkért és istengyermeki méltóságunkért! Pákozdi István/MK

Ma 24.9.2018 van, névnapját unnepli Gellért, holnap Eufrozina.
Gratulálunk!
Esperesség
Homíliák
2005-01-11 URUNK KERESZTSÉGE
|
Készítette: romkat.sk
|