2007-02-08 ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP

Attila Zajdek | 11.4.2015

ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP


Az ószövetségi királyok történetei között olvassuk, hogy a sok gonoszsággal teli Saul a filiszteusok támadása idején titokban egy halottlátó asszonyhoz megy, aki kérésére megidézi neki Sámuel próféta szellemét. Mivel a király álruhában volt, az asszony csak a halottidézés közben jön rá, kivel áll szemben. A próféta szelleme neheztel Saulra: ?Miért zavarsz nyugalmamban, s miért idéztél meg engem?? ? Majd pedig közli a királlyal szomorú végét, másnap bekövetkező halálát, a filiszteusok győzelmét (vö.1 Sám 28, 3-19). ? Ez a több mint ezer évvel Jézus előtt lejátszódott eset párhuzamba hozható az ördögtől megszállott ember meggyógyításával. 1. A kafarnaumi zsinagógában Jézus egy dühöngő, kiáltozó emberrel találkozik. Néven szólítja Jézust, azt képzeli, hogy hatalma van fölötte, de személyének titkát, hogy valójában kicsoda, csak akkor tudja meg, miután Jézus ténykedése során valami megváltozik benne. Ezt az evangélista már úgy írja le: Jézus a megszállott emberben a gonosz lélekkel szembesül, akit kiűz az emberből; s mindenki csodálattal veszi tudomásul, hogy ördögűző hatalma van. ? Két dologra figyelhetünk fel a leírásban: a) az ördöngös tudja, hogy kicsoda Jézus, s ezzel kérkedik, ezzel akarja távoltartani magától; b) Jézusnak feltétlen hatalma van, amellyel úrrá lesz ezen a bajon, megkülönbözteti az embert a sátántól, letiporja az ördögi erőt, megszabadítja a megszállottat. A racionalista bibliakritika szerette volna ezeket az ördögűzési jeleneteket egyszerűen hisztériával, vagy epilepsziával magyarázni, és Jézus lelki ráhatásával indokolni. Valójában itt az Örömhír, az Evangélium egyik leglényegesebb mondanivalójával találkozunk: Jézus Krisztus személyében elközelgett az Isten Országa, amely hatalmasabb minden más erőnél, a gonosznál, a sátánnál is! 2. Manapság divat Saulként, ha nem is halottidézőhöz, jós-asszonyhoz, de mindenféle mágiákhoz, ravasz horoszkópokhoz, vagy éppen indiai technikákhoz fordulni, életünk biztosítása, vagy a rontó erők lefegyverzése végett. Megelevenedett már az öngyilkos, negatív vallás-forma, az emberiség korábbi történelmében sem ismeretlen sátánizmus. Ezekkel szemben mit tartsunk mi, keresztények a gonosz lélek hatalmáról? Tény, hogy a sátán alakja fontos eleme a bibliai kinyilatkoztatásnak. A neve annyit jelent, mint ?ellenszegülő?, ?szembeszálló?, aki szemben áll a jóval, Istennel. Az ószövetség nem határozza meg egyetlen fogalommal, kicsoda, micsoda ez a negatív erő, hanem elmeséli, hogy a bűnbeeséskor a ravasz kígyón keresztül ő viszi bűnbe az első emberpárt, azzal, hogy felnyílik a szemük, és ?olyanok lesznek, mint az istenek? (Ter 3, 5). Ő áll Bileám szamarának útjába, mint egy angyal (Szám 22, 22), ő teszi próbára súlyos csapásaival Jóbot, valamint ő testesíti meg mindenkor a bűnt, a gonoszságot, az alvilág erőit, ő rontja meg Isten és népe kapcsolatát, ő a világossággal szembehelyezkedő sötétség. Az újszövetségben is egyre fölismerhetőbb, hogy ő az ?e világ fejedelme? (Jn 12, 31), ő a ?vádló? (Jel 12,10), ő a ?gonosz? (Mt 13,18), az ?ellenség? (Mt 13,39). Hatalma azonban nem gátlástalan, ténykedésének Jézus Krisztus országa előtt meg kell hátrálnia, erről szól a mai evangélium is! Jézust magát is próbára akarta tenni, minden hívőt megkísért, hiszen Júdás árulása mögött is ő rejlik, ám a hit erejével ellent lehet mondani neki. ?A hit pajzsával elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát? ? ahogy Pál apostol írja (Ef 6,16). Mindent összevetve tehát azt tudjuk róla, hogy léte, Istennel ellenszegülő gonosz akarata számunkra misztérium, természetfeletti titok. Többet nem tudunk róla, de hatásaiból felismerhető. 3. Mindennapjaink számára igaz: incselkedéseivel állandóan számolnunk kell! Már talán nem is annyira az orvosilag igazolható, sokszor kezelhető epilepszia, a parapszichológiai jelenségek és a testi bajok emlékeztetnek rá, inkább az emberi szív mélyén lappangó gigantikus gonoszság, aljasság, igazságtalanság, embertelenség. Általában a háborúk, amelyeknek érdekes módon soha sincsen felelőse. Ezek a mai kor sátáni erőpróbái. Szomorúan látjuk magunk körül az istentelenség terjedését, a szétzilált családokat, az értékek pusztulását, a sátán kiszolgálóit, a rosszaság (legalábbis látszólagos) túlerejét. Tragikus jelensége világunknak a Jézustól kapott megváltás eltékozlása, a démoni erők előretörése. És mit tesz, mit tehet az Egyház? ? Mindenekelőtt igyekszik komolyan tanítani a sátán valós jelenlétéről, aztán imádkozik Istenhez, a nagyobb erőhöz: ?szabadíts meg a gonosztól!? A szentmisében, különleges áldásaiban, szentelményeiben erőt, támogatást kér a hívő ember számára a gonosz lélek elleni harcban. Jézus a megszállott emberből ?fenyegető szavával? űzi ki a sátánt. A görög szó, epitiman az isteni hatalom fenyegetését mondja ki úgy, mint a tenger lecsendesítésekor (Mk 4,39), vagy amikor tanítványait dorgálja. Ezt a kemény, isteni erővel gazdag szót használta az egyház a III. század óta a kereszteléskor az exorcizmusban imádsággal és ráleheléssel, (ez a gyakorlat egészen a II. Vatikáni zsinat által megreformált gyermekkeresztségig fennállt). Sok évszázadon keresztül a papságra készülök fokozatai között helyet kapott az exorcisták (ördögűzők) rendje is. Sok visszaélés és komolytalan használat miatt manapság már nem külön rendfokozat ez a szolgálat, jóllehet sokszor imádkozunk, könyörgünk, esdekelünk a sátán erőinek megtöréséért. Régi erkölcstani igazság: ?Aki keresi a veszélyt, az elvész benne!? Nem kívánjuk Saulként megidézni, nem akarunk kikezdeni, incselkedni vele, inkább kerülni akarjuk és felvértezni magunkat az ellene folytatott harcban. Hiszünk abban, hogy Jézus ereje, kegyelme bennünk, általunk is működik. Ámen. Pákozdi István/MK

Ma 20.5.2018 van, névnapját unnepli Bernát, holnap Konstantin.
Gratulálunk!
Esperesség
Homíliák
2007-02-08 ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP
|
Készítette: romkat.sk
|