2007-03-18 Nagyböjt 4. vasárnapja

Attila Zajdek | 11.4.2015

Nagyböjt 4. vasárnapja


A tékozló fiú és bátyja

A tékozló fiú története a keleti elbeszélő művészet remeke. Nem véletlen, hogy megmozgatta a művészek fantáziáját. Arany Jánostól Devecseri Gáborig, Pilinszky Jánostól André Gide-ig számtalan költőt és írót ihletett meg, Rembrandt képeitől Rodin szobráig témát adott a képzőművészeknek. A történetet az is ismeri, aki a Bibliát soha nem vette kezébe. Hívő emberek meg szinte unalomig hallották. Éppen ezért fenyeget a félreértés lehetősége. Fennáll a veszélye, hogy saját gondolataikat olvassák bele.

A liturgia nagyböjt 4. vasárnapján olvastatja a szentmisében. Azt akarja, hogy legyünk nyugodtak, ha vétkeztünk, – mint a kisebbik fiú – Atyánk megbocsát. De ne legyünk nyugodtak, ha látszólag ártatlannak is tartjuk magunkat, – mint az idősebb fiú – távolabb kerülhetünk Istentől, mint a bűnbánó. Érdemes hát mindhárom szereplővel közelebbről megismerkedni. (Jelenits tanár úr remek pszichológiai érzékkel és mély biblikus ismerettel elemzi a szereplők jellemét „Betű és élet” című könyvében.)

A tékozló fiú

Első hallásra ő a történet főszereplője. Mi volt ennek a fiúnak a legnagyobb vétke? Apja szeretetének visszautasítása. Nem a könnyelműség, a tékozlás. Nem a paráznaság. Hanem, hogy szakított az atyai házzal. Hogy az apja személyes szeretetét visszautasította.

A bűn igazi lényege: nem egy törvény megszegése, nem a jogrend megsértése, nem egy paragrafus áthágása, hanem a Mennyei Atya személyes szeretetének elutasítása. Isten meghív minket a vele való életközösségre. Részesíteni akar barátságában. Ha az ember ezt a meghívást elutasítja: ez a BŰN. Amikor Isten szeretetére azt válaszoljuk: NEM KELL! Nem járok a te utadon.

A hamisan értelmezett szabadság. A fiú nem akart engedelmeskedni apjának. Aztán kénytelen volt engedelmeskedni egy béresgazdának. A maga feje után akart menni, s most mehet a disznócsorda után. Az atyai ház unalmasnak tűnt, s a sertésekre vigyázni vajon érdekesebb? Az otthon elhagyása szabadságot ígért, de rabszolgává tette.

Amikor függetleníteni akarom magam az Istentől, a kisebbik fiú őrült filozófiáját követem: azt hiszem, Atyám korlátozni akarja szabadságomat és csak akkor bontakoztathatom ki magamat, ha elszakadok tőle. Legtöbbször csak saját keserű tapasztalatunk alapján döbbenünk rá, hogy szabadság helyett a bűn rabságát vettük magunkra. Ilyenkor nincs más lehetőségünk, mint a zsákutcából visszafordulni és elölről kezdeni mindent.

Nem akkor szabad a folyó, ha áttöri a gátat és árvizet okoz, hanem ha magas gátak közé szorítva hömpölyöghet a tenger felé. Nem akkor szabad a mozdony, ha a váltónál kisiklik, hanem ha sínen maradva száguldhat célja felé. Nem akkor szabad a bor, ha szétfeszíti az abroncsokat, hanem ha a hordó dongái között érlelődhet. A pannonhalmi ebédlő egyik képe pontosan ezt ábrázolja. Aláírás: Libertate periit – A szabadság lett a veszte. Nem akkor válunk szabaddá, amikor elhagyjuk az istent, hanem amikor önként visszatérünk hozzá.

Az apa

Ő az elbeszélés igazi főszereplője. Milyen vonásait rajzolja meg Jézus? Nem ellenkezett a lázadó fiúval. Még arról sincs szó, hogy marasztalta volna. Arról viszont szó van, hogy várta. Amikor messziről meglátta, „elébe futott”. Nem várakoztatta meg. Kímélni akarta az utolsó lépések bizonytalanságától.

Ez az apa: a mi Atyánk! A mennyei! Aki vár minket, ha elszakadtunk tőle. Akinek szíve azt súgja: egyszer visszatérünk hozzá. Akkor kész lesz a megbocsátásra. Szívére ölel és bűnvallomásunkat meleg ölelésbe fullasztja. Ettől az Atyától félnék én a bűnbocsánat szentségében? Merjem kinyitni a gyóntatószék ajtaját. Nem a velem elégedetlen, hanem a szerető Atya vár.

Az idősebb fiú

A történet harmadik szereplője. Ő csak külsőleg volt hűséges, igaziban jobban elidegenedett apjától, mint a „tékozló fiú”. A kisebbik fiú „atyám” megszólítással fordul apjához. Akkor is, amikor az örökséget kikérte, akkor is, amikor visszatért. Az idősebb testvér ajkáról ezt a megszólítást nem halljuk. Ő „hűséges” maradt, de nem a fiú ragaszkodásával, hanem a szolga pontos-kínos fegyelmezettségével. Tulajdonságai: féltékeny, irigy, keményszívű, a végtelenségig önző és gőgös. Erre a második testvérre nem is igen szoktunk figyelni. Pedig ő kell, hogy legjobban felkorbácsolja a lelkiismeretünket. Benne magunkra ismerünk A példázat elsődleges célja nem is az volt, hogy a tékozló fiúkat az Atya jóságáról meggyőzze, hanem sokkal inkább, hogy az otthonmaradókat rádöbbentse: nekik is szükségük van megtérésre. Ezek az úgynevezett „jó keresztények”. A kívülállókat pedig megvetik. Lenézik.

Külföldre szakadt hazánkfia meglátogatja gyermekkora templomát. Elbeszélget az öreg sekrestyéssel, Anti bácsival. Többek között megkérdi: „Az új plébános miről szokott prédikálni?” „Azt én nem tudom” – válaszolja. „Hát mit csinál maga a prédikáció alatt?” „Várom az Áment, aztán felballagok a toronyba és elhúzom a delet.” – Így lehet valaki fizikailag közel a Mennyei Atyához, lélekben azonban fényévnyi távolságba kerül tőle. Úristen! Ments meg minket az olyan kereszténységtől, amely „szájával tisztel téged, szíve azonban távol van tőled!” Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír

Ma 21.5.2018 van, névnapját unnepli Konstantin, holnap Júlia, Rita.
Gratulálunk!
Esperesség
Homíliák
2007-03-18 Nagyböjt 4. vasárnapja
|
Készítette: romkat.sk
|