2007-03-21 Nagyböjt 5. vasárnapja

Attila Zajdek | 11.4.2015
Nagyböjt 5. vasárnapja
Jézus felszabadító üzenete

Szent Ágoston ifjú korában rossz társaságba keveredett és megindult a züllés útján. Bűnös viszonyt folytatott egy könnyűvérű lánnyal és törvénytelen gyermeke született.
Ambrus prédikációjára megtért. Megkeresztelkedése után újból és újból elolvasta Jézus és a házasságtörő nő történetét. Ilyenkor mindig könnyek gyűltek szemébe. Jézus irgalmának fenséges megnyilvánulása megrendítő hatást gyakorolt rá. Nagyböjt 5. vasárnapjának evangéliuma felszabadító üzenetet tartalmaz számunkra is. Igazolja, hogy van bűnbánat és rámutat ennek útjára.

Hogyan vezeti Jézus bűnbánatra az asszonyt?
Lehajolt a földre.
Eddig mindig azt olvastuk róla, hogy „felnézett” például Zakeusra, „rátekintett és megszerette”: a gazdag ifjút, „belenézett a szemébe és meghívta” Lévit. Most meg: „lehajolt a földre”. Tehát nem nézett rá. Elfordította tekintetét. Mert tudja, vannak olyan pillanatok, amikor a legnagyobb könyörület az, ha nem néz rá az ember. Krisztus minden szeretete ott ég ebben az elfordított tekintetben. Kamasz fiú: „Nagyi, én azért szeretlek téged, mert te mindig tudod, mikor kell odanézni és mikor nem kell!” Jézus most irgalmasan nem nézett oda, hanem, „lehajolt a földre”.

Bárcsak ránk is alkalmazható lenne ez a dicséret! Tudnánk, mikor kell odanézni: vegyük észre a férj homlokán a gondbarázdákat, a feleség ölébe ejtett fáradt kezét, a barátnő könnyes tekintetét. Még a háziorvostól is meg lehet kérdezni: „Doktor úr, a maga szíve sose fáj?” Viszont ne vegyük észre: a gúnyos tekintetet, a vendég által a terítőre csöppentett foltot, vagy az ellenőrző könyvbe a jó jegyek közé becsúszott „elégtelen”-t.

Ujjával írni kezdett a földön. Szent Jeromos szerint a vádaskodók bűneit írta. Belon Gellért véleménye: lehet, hogy csak firkált. Időt akart adni a vádaskodóknak kettős mércéjük felismerésére. A házasságtöréshez két ember kell. A férfit miért nem hozták el?

Az „önjelölt szenteket” is rádöbbentette bűnösségükre. „Aki közületek bűn nélkül van…” A vádaskodókat emlékeztetni akarja rejtett bűneikre. Azokra a szennyes dolgokra, amelyek kitudódásától mindig is féltek. Ellenségei jól ismerték Jézus szívekbe hatoló tekintetét. Most féltek a nyilvánosságra hozataltól.

A mai nagyhangú kritizálók között is vannak, akik jobban tennék, ha legalább hallgatnának. A tűzparancsot kiadó tömeggyilkosok, akik kiemelt nyugdíjat élveznek. A hazát elárulók, akik bársonyszékben ülnek. Akikre érvényes Tiborc panasza: „aki száz, meg százezret rabolt, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített.” „Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra” – mondja a közmondás. Akinek súlyos elszámolnivalója van, jobban teszi, ha nem vádaskodik.

Végül megtörténik a feloldozás. Az Úr észrevette az asszony összetört lelke mélyén feltámadó bűnbánatot. Meg sem várta a bűnvallomást, nem csikart ki jó feltételt. Inkább maga fogalmazta meg a feloldozást meg a tennivalót is: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Ez adta meg a felszabadultság érzését és tette szentté további életét.

Mi a történet mai üzenete?
Tartsuk a bűnt bűnnek!
Félreértené az evangéliumot, aki bűnpártolást olvasna ki belőle Jézus részéről. Az Úr nem azt akarja mondani, hogy hunyjunk szemet a bűn fölött, bagatellizáljuk el a házasságtörést. Hiszen Ő drága vérével eszközölte ki az Atya bocsánatát. Azért tudott megbocsátani, mert tudta, hogy saját kereszthalálával majd ő fizeti ki bűneinek adósságát.

Kerüljük el az ítélkezést! Reményik Sándor így fogalmazta ezt meg: Istenem, add, hogy ne ítéljek – // Mit tudom én, honnan ered, // Micsoda mélységből a vétek, // Az enyém és a másoké, // Az egyesé, a népeké. // Istenem, add, hogy ne ítéljek. (Ne ítélj)

Ne féljünk őszinte bűnbánatot tartani! Az evangéliumi asszony tele volt félelemmel. Félt vádlóitól, a megkövezéstől, az emberi tekintetektől és minden bizonnyal a bűn nélkül való Jézustól. De az Úr feloldotta félelmét. Az Ő ajkáról hallotta: „Nem ítéllek el téged…” A mai megtérésre vágyó ember is hallja Jézus helyettesének ajkáról a felszabadító üzenetet: „most már minden rendben van. Isten megbocsátotta bűneidet. Menj békével!” Ne féljünk, ha elestünk, csak a mély bánat és az őszinte gyónás révén térjünk vissza Jézushoz. Ő visszafogad és ajkáról hallani fogjuk az örömteli szavakat: „Ha bűneitek vörösek voltak, mint a bársony, fehérek lesznek, mint a gyapjú; s ha vérszínűek voltak, mint a karmazsin, fehérek lesznek, mint a hó.” (Iz 1,18)
Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír
Ma 10.12.2018 van, névnapját unnepli Judit, holnap Árpád.
Gratulálunk!
Esperesség
Homíliák
2007-03-21 Nagyböjt 5. vasárnapja
|
Készítette: romkat.sk
|