2007-04-15 Húsvét 2. vasárnapja

Attila Zajdek | 11.4.2015

Húsvét 2. vasárnapja


Az isteni irgalom vasárnapja

     A 2000-ben szentté avatott Fausztina nővér egy alkalommal látomásban részesült. A feltámadt Jézus szívéből fehér és piros sugarak áradtak a földkerekségre. Az Úr ajkáról hallotta a bátorító szavakat: „Add át az embereknek üzenetem. Nem büntetni akarom őket, inkább gyógyítani és szívemhez szorítani. Nagy az én irgalmam. Bízzanak megbocsátásomban.” A látomásban Jézus kifejezte kívánságát: a húsvét utáni vasárnapot, mint az isteni irgalom napját üljék meg az Egyházban. És a papok Isten irgalmasságáról prédikáljanak és a bűnösök iránti megbocsátásáról. Valljuk be őszintén, korunkban nagyon elhalványodott a bűntudat. Ösztönzőkről, adottságokról, örökletes tulajdonságoknak szükségszerű következményeiről beszélünk. Ezért aztán a mai ember Isten előtt nem nagyon érzi adósnak magát. Milyen megfontolások döbbentenek rá minket a bűn súlyosságára?

A bűn súlyossága.
     A Biblia úgy mutatja be a bűnt, mint Isten szentségének megsértését, irántunk való szeretetének visszautasítását, törvényeinek áthágását. Ezek a motívumok nem nagyon keltik fel lelkünkben a bűntudatot. Talán a következő szempontok közelebb hozzák tudatunkhoz a bűnt és ráébresztenek annak súlyosságára.

A bűn árulás Krisztussal szemben.
     A bűnnel legjobb barátunkat, Jézust áruljuk el. Hasonlók leszünk Péter apostolhoz, aki háromszor megtagadta Mesterét. Vagy Júdást követjük, aki csókkal árulta el Emberfiát. Az árulást minden ép erkölcsi érzékű ember elítéli. Akkor is, ha a jó barát, a zászló, a nemzet, vagy az Egyház árulásáról van szó. Gondoljunk csak a Pál utcai fiúk legellenszenvesebb szereplőjére, Gerébre, aki átpártol a vörös-ingesekhez, elárulja barátait. Boka nem is tud megbocsátani neki.

Hűtlenség az Egyházzal szemben.
     Isten ránk bízta várának ügyét, meghívott országába, Egyháza építésére. Mi felesküdtünk a zászlóra. Vezérünkkel, Krisztussal győzelmet, győzelemre halmozunk. A bűnnel azonban hűtlenek leszünk Hozzá és Egyházához. Minden valamire való hadseregben nagyon kényesek a tiszti becsületre. Amikor egy hivatásos tiszt hazája ellenségeivel cimborál, hűtlenné válik. Minden hadsereg eleve halálra van ítélve, ha hivatásos tisztjei nem haladnak az élen. Amikor egy keresztény vétkezik, rá kell, hogy döbbenjen: hűtlen lett. Legalább a „mundér becsülete” tartson vissza a bűntől.

     Becstelenség a bajtársakkal, keresztény testvéreinkkel szemben.
Tudjuk, hogy a világtörténelem folyamán ilyen harc még nem folyt Krisztus és a Sátán között, mint ma. Kevesen vagyunk. Krisztus katonái, mint magányos pillérek állunk a harctéren. De mi lesz, ha kidől közben egy-egy harci állás? Ha közülünk itt is, ott is megfutamodik valaki. Akkor a Sátán áttöri a frontot és hosszú szakaszon felgöngyöli a vonalat. Ha másért nem, legalább bajtársi becsületből helyt kellene állnunk és elkerülni a bűnt.

Jellemtelenség, ezért saját magunknak is kárára van.
     Az ember formálja, alakítja jellemét. Amint a szobrász tökéletesíti remekművét, úgy kell nekünk egyéniségünket csiszolni. Az Úr, a nagy művész, segít a márványból kicsiszolni magunkat. Ámde a bűn egy pillanat alatt széttörheti hosszú évek munkáját. A remekművet kőhalmazzá pusztítja. Mivel a bűn által az egyén is rosszabb lesz, a személyisége sérül meg, azért a közösségben is rosszabbul tölti be a helyét. A bűn tehát árt az egész Egyháznak.

Isten irgalmának megtapasztalása.
     Talán, ha ezeket a szempontokat megfontoljuk, ráébredünk a bűn súlyosságára. De akkor megjelennek előttünk Jézus példabeszédei az irgalmas, megbocsátó, utánunk jövő Istenről. Nem eshettem olyan mély szakadékba, nem gurulhattam el annyira a piszokba, nem tékozolhattam el annyira a mennyei örökségemet, hogy Isten elzárkózzék rehabilitációmtól. Legyenek gyakori olvasmányaim azért a Jó Pásztorról, az elgurult drachmáról és a tékozló fiúról szóló jézusi példabeszédek.

     Az evangéliumok szerint Jézus keresztje alatt ott állt az egyik oldalon a Boldogságos Szűz, a másikon Mária Magdolna. Jelezni akarták ezzel, hogy kétféle tisztaság van, aki azért tiszta, mert nem szennyezte be magát és van, aki azért tiszta, mert fehérre mosta magát a Bárány vérében. Jézus mindkettőt magához engedi. Ne féljünk, ha elestünk, csak a mély bánat és őszinte bűnvallomás révén térjünk vissza Jézushoz. Az Ő irgalmas Szívéből ránk árasztja a piros és fehér sugarakat. Ámen.
Hajnal Róbert/Magyar Kurír

Ma 18.7.2018 van, névnapját unnepli Frigyes, holnap Emília.
Gratulálunk!
Esperesség
Homíliák
2007-04-15 Húsvét 2. vasárnapja
|
Készítette: romkat.sk
|