2007-04-21 Húsvét 3. vasárnapja

Attila Zajdek | 11.4.2015

Húsvét 3. vasárnapja


A tibériás tavi jelenet

Verne Gyula Sándor Mátyás című regényében található egy titkosírási kulcs. Egy kockás lap minden négyzetébe egy betűt kell írni. Föléje pedig egy rácsozatosan kivágott lapot helyezni, amelyen helyenként ablakok vannak kivágva. Az ablakokban látható betűket összeolvasva értelmes szöveget kapunk. E kód segítségével titkos üzeneteket válthatunk. – Úgy tűnik, Szent János is kitalált egy titkos kódot. Titokzatos számokat, szavakat rejtett el szövegében és tudta, hívei rájönnek a megoldásra. Akkor pedig alapvető kérdéseikre megkapják a választ. – Húsvét 3. vasárnapján az a feladatunk, hogy ráhelyezzük a titkos rácsot az evangélium szövegére és saját égető problémáinkra mi is feleletet kapunk.

A kis-ázsiai egyházak problémái:
Lehangolódás.
Pünkösd után óriási lendülettel indult Jézus ügye diadalmas útjára. Az első nap háromezren megkeresztelkedtek. Rövid időn belül ötezerre emelkedett a hívek száma. 37-ben a kereszténység középpontja még Jeruzsálem volt, 47-ben már Antióchia, 57-ben Korinthus, 67-ben pedig már a birodalom fővárosa: Róma. Aztán úgy látszott, megtorpan a számbeli fejlődés. Az Egyház ugyanolyan nehezen fúrja bele magát a történelembe, mint bármely más intézmény. Ez lehangolóan hatott a keresztényekre. Szent János erre a rezignációra egy titokzatos számmal válaszolt: 153 nagy halat emlegetett. – A biblikusok szerint az ókori Keleten a biológiai könyvek a halak 153 fajtáját különböztették meg. Ez a szám jelképezné az összes emberfajtát. – János tehát azt akarná mondani: igaz, a különböző népekből, fajokból csupán kevesen tértek meg. A 153 fajtából mindössze 1-1. De nincs ok az aggodalmaskodásra: minden nép képviselve van már az Egyházban. Ez örömhír a mi számunkra is. Hiszen mi is megszenvedjük a számbeli csökkenés lehangoló voltát. De töltsön el örömmel, hogy Egyházunkban: a magyar egyházban is minden réteg megtalálható. „Ne félj, te kisded nyáj!” – hangzik felénk is a Mester biztató szava.

Belső viszályok. A zsidó-és pogány-keresztények között kitört a nagy ellentét. A zsidóságból megtértek kényszeríteni akarták a pogány-keresztényeket a zsidó törvények megtartására. Ez csaknem szakadáshoz vezetett az ősegyházban. János titkos válasza: „A háló nem szakadozott.” Az apostol a század végén megállapította: a zsidó-pogány ellentét nem szakította szét az Egyházat.

Nem kell az Egyház létét ma sem féltenünk a súrlódásoktól, nehézségektől. Krisztus vigyáz Péter hálójára. Az Egyház fennmaradása mellett isteni garancia kezeskedik: „A pokol kapui sem vesznek erőt rajta.”

A vezetés kérdése. Újabb problémaként merül fel: ki az Egyház legfőbb vezetője? János, az egyetlen tanú és apostol még élt Efezusban. Óriási tekintéllyel rendelkezett. Ő még látta az Urat. De Péternek már 3. utóda vezeti az Egyházat: Linus, Clétus, Kelemen. Ki hát most az Egyház feje? János, vagy Péter utóda? A hívek erre a kérdésre is választ vártak. János felelete: „Legeltesd bárányaimat”. Péter kapta a főpásztori megbízatást. Tagadását jóvátette, Krisztus megbocsátott. Az ő utódai a főhatalom birtokosai, nem János! De aki tisztséget visel az Egyházban, annak nagyon kell szeretnie Krisztust!

Értsük meg Szent János üzenetét: nem az a döntő, hogy az egyházi vezető legyen a legrégibb tag. Az sem, hogy a legszentebb legyen. Majdnem azt mondhatnánk: még az sem, hogy a legalkalmasabb legyen a vezetésre. Az a döntő, hogy megbízatása Krisztustól származzék, illetve az ő tekintélyét képviselő egyházi felsőbbségtől. Péter apostol és utódai ennek mindig is tudatában voltak. Alázatosan, szerényen, de határozottan irányították is a krisztusi közösség életét. Teljesítették pásztori feladatukat: gazdag legelők felé irányították a rájuk bízottakat.

A tanúságtétel különbözősége. Az üldözések idején sok keresztény lett vértanúvá. Ez hát a tökéletes Krisztus-szolgálat? A vértanúi halál? Vagy lehet tanúságtevő élettel is megdicsőíteni Krisztust? Az evangélista erre a dilemmára is megadja feleletet: rámutat Péter és János kettősségére a tanúságtételben. Igazolja, hogy Krisztus Egyházában egyforma értéke van a különböző szolgálatoknak. Még a hitvalló élet és a vértanúi halál is egyaránt a szentség útja Krisztus szemében. Azt hiszem, Krisztus egyformán értékesnek tartja, ha valaki a karitatív munkába kapcsolódik bele, vagy a kulturális szervezésbe, a templommal kapcsolatos kétkezi munkák végzését vállalja, vagy a hittanosok vezetését. Ha a templomi énekkultúra fellendítésére vállalkozik, vagy liturgikus szolgálatra. Az Egyházban mindenki megtalálhatja a Szentlélektől kapott karizmáinak leginkább megfelelő feladatot. Egyetlen feltétel van csak: ne a saját dicsőségét keresse, hanem a Jézus iránti szeretetet. Mondja el Péterrel: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged személyedben, de szeretlek embertársaimban, sőt szolgállak téged Egyházadban, templomodban is.”

Ha az Evangélium felelet volt az ősegyház problémáira, akkor válasz lehet a mi kérdéseinkre is. Ne a betű szerinti helyszíni beszámolót lássuk benne, hanem örök válaszokat örök kérdésekre, Ne feledjük végső kicsengését, Jézus utolsó üzenetét: ne törődj semmi problémával, ne zavarodj össze, te csak „Kövess engem!” Ámen.
Hajnal Róbert/Magyar Kurír

Ma 20.10.2018 van, névnapját unnepli Vendel, holnap Orsolya.
Gratulálunk!
Esperesség
Homíliák
2007-04-21 Húsvét 3. vasárnapja
|
Készítette: romkat.sk
|