Ferenc pápa a pokolról

Gábor Bertalan | 6.4.2018

2018. április 5. csütörtök 16:30

Nagyhéten szerte a világban, így hazánkban is bejárta a sajtót a hír, hogy egy olasz napilapban megjelent írás azt állítja, a pápa nem hisz a pokol létezésében. Habár a Vatikán még aznap közleményben cáfolta az állítást, utánajártunk, valójában mit is mondott korábban a Szentatya a pokolról.

Az olasz napilap által a pápa szájába adott kijelentés története a következő:

Eugenio Scalfari, a La Repubblica olasz napilap (nem hívő) alapítója jó barátságban van Ferenc pápával. Évente egyszer felkeresi egy baráti beszélgetésre, de időnként telefonon is érdeklődnek egymásról. Most is az történt, mint korábban: elment a pápához egy baráti beszélgetésre. Később ezt úgy adta elő (a március 29-i lapszámban), hogy interjút készített Ferenc pápával, és idézőjelben közölte is a pápa állítólagos mondatait. A Szentszék szóvivője viszont még aznap hivatalosan közölte, hogy interjú készítésére nem került sor, és amit idézőjelben közöl az újság a pápától, az mind úgy kezelendő mint az újságíró későbbi saját, szabad rekonstrukciója, és egyik mondat sem tulajdonítható a pápának.

* * *

Egy római plébánián tett lelkipásztori látogatás alkalmával (Róma, Parrochia Santa Maria Madre del Redentore a Tor Bella Monaca, 2015. márc. 8.), a fiatalokkal történt találkozáson a következő hangzott el:

Két cserkészlány intézett kérdést a Szentatyához: „Ez egy kérdés, amit mind a ketten intézünk hozzád, és már hosszú ideje foglalkoztat minket, de végül is szeretnénk rá választ kapni. Ha Isten mindenkinek megbocsát, akkor hogyan létezhet a pokol?”

Ferenc pápa így válaszolt: „Először is ez a nagyon fontos kérdés – amit te, egy szép cserkészlány tettél fel, szép kislány szép kérdést tett fel –, bizony nehéz. De most én is felteszek egy kérdést: Isten mindent megbocsát, ugye? ( Válasz: Igen! Mindent megbocsát!) Mert Ő jó… jóságos, ugye? (Igen! Ő nagyon jó!) De tudjátok, hogy volt egy angyal, aki nagyon gőgös, nagyon kevély volt, és nagyon okos (intelligens). Ő irigykedett Istenre. Isten helyét akarta elfoglalni, Isten akart lenni. Isten meg akart neki bocsátani, de ő azt mondta: »Nincs szükségem megbocsátásra, én elég vagyok önmagamnak!« Ez a pokol: azt mondani Istennek, hogy »törődj a magad dolgával, én elintézem a dolgot egymagam«. A pokolba nem küldenek téged: te magad mégy oda, mivel te ezt választottad. A pokol annyit jelent, hogy el akarok távolodni Istentől, mert nem kell nekem az Isten szeretete. Ez a pokol. Érted? Ez egy kis teológia… könnyű megmagyarázni, de ez van. Az ördög a pokolban van, mivel ő ezt akarta: nem akart kapcsolatot Istennel. De ha te vagy… Gondolj csak egy bűnösre: ha te lennél egy remegő bűnös, a világ minden bűnével terhelten; és akkor téged halálra ítélnének, és te ott állsz, halálra készen, és fölnézel a mennybe és azt mondod: »Uram…!« Hová mégy, az égbe vagy a pokolba? Talán…. (Az égbe!) Az égbe mégy, mivel volt ott egy más valaki, aki gonosztevő volt. Keresztre lett feszítve Jézus mellett. És akkor egyike a két gonosztevőnek (latornak) megsértette Jézust. Ez nem hitt Jézusban, elviselte a szenvedéseket egészen haláláig. De egy bizonyos ponton valami megmozdult benne és mondta: »Uram, légy irgalmas hozzám!« És mit mondott Jézus? Emlékszel, mit mondott? »Ma, ma este velem leszel a paradicsomban.« Miért? Mert azt mondta »emlékezzél«, »tekints rám«. Egyedül csak az megy a pokolba, aki azt mondja Istennek: »Nincs szükségem rád, én mindent elintézek egyedül«, amint azt az ördög tette, aki az egyetlen, akiről biztosan tudjuk, hogy a pokolban van. Világos tehát a dolog? Köszönöm a kérdést, úgy látszik, hogy te egy teológa vagy!”

(Fordította: Miklósházy Attila SJ)

* * *

Amikor Ferenc pápa 2014-ben Rómában a maffia áldozataival találkozott és imádkozott velük (Róma, VII. Gergelyről nevezett plébánia, 2014. március 21.) homíliájában határozottan figyelmeztette az olasz bűnszervezet tagjait:

„Úgy érzem, nem tudom mondandómat úgy lezárni, hogy ne szóljak azokhoz is, akik most nagyon nincsenek jelen, a jelen nem lévő főszereplőkhöz: a maffia férfi és nő tagjaihoz. Kérlek titeket, változtassatok életviteleteken, térjetek meg, álljatok le, hagyjatok fel a gonoszsággal! Mi imádkozunk értetek. Térjetek meg, térden állva kérem; saját javatok érdekében! Ez az életmód, amelyet most folytattok, nem ad nektek megelégedettséget, nem tölt el örömmel, nem tesz boldoggá. A hatalom, a pénz, amelyhez mindenféle mocskos ügylettel, számtalan bűncselekményekkel jutottatok, vérrel szennyezett pénz, vér áztatta hatalom, amelyet nem vihettek magatokkal a másik életbe. Térjetek meg, még van idő; hogy ne kerüljetek a pokolba. A pokol vár benneteket, ha ezt az utat folytatjátok. Nektek is volt apátok és anyátok: gondoljatok rájuk! Sírjatok egy kicsit, és térjetek meg!”

(Fordította: Tőzsér Endre SP)

* * *

Legutóbb pedig a 2016 nagyböjtjére írt üzenetében említette a pápa a poklot:

„De mindvégig fennmarad annak veszélye, hogy a Krisztustól történő mind nagyobb elzárkózás miatt, aki a szegényeken keresztül tovább kopogtat szívük ajtaján, a gőgösök, a hatalmasok és a gazdagok végül önmagukat ítélik arra, hogy alámerülnek a magány örök örvényébe, amely a pokol. Emiatt kell értük és mindnyájunkért elismételni újra Ábrahám szívből jövő szavait: »Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak« (Lk 16,29). Ez a cselekvő odafigyelés a legjobb módja annak, hogy felkészüljünk a már feltámadt Vőlegény halál és bűn fölötti végleges győzelmének megünneplésére, aki szeretné megtisztítani Jegyesét, miközben jövetelére vár.”

 

Magyar Kurír