Nem vagyunk árvák – van édesanyánk…

Gábor Bertalan | 13.4.2018

 

 

2018. április 13.-án délután félöttől Fatimai engesztelő imatalálkozó kezdődött a Bodollói Sarlós-Boldogasszony filiális templomban. A szentmise főcelebránsa és ünnepi szónok főtisztelendő Belá Tamás, kassai káplán volt. Vele együtt misézett főtisztelendő Bartal Károly Tamás, jászóvári nyugalmazott apát, Hornyák Péter, nyugalmazott görög katolikus parókus.

 

Orgonált, és az énekeket vezetette Bányász Emőke, okleveles kántor. Felolvasott Simko Imre, akolitus. A Mária Rádió élőközvetítését a komáromi stúdióban Tóth Szilveszter, a templomban Juhász Jenő, okleveles mérnök és Simko Imre önkéntesek vezették.

 

Melega Mária, a Mária Rádió önkéntese a szentmise előtti felvezetőjében ezt mondta: A mai ittlétünk ismét a testvériség világméretű kibontakozását szolgálja. Természetesen, mint mindig, most is imádkozunk a szentmise előtt elhangzott szándékokra. Bizalommal imádkozunk betegeink testi - lelki gyógyulásáért, elhunyt szeretteinkért és azon szándékokra, amelyeket ki-ki a szívében hozott ide, vagy otthon a rádiókészülékek előtt fogalmazott meg.

 

Majd megköszönte, hogy vasárnap, a magyarországi parlamenti választások kapcsán sokan a keresztény értékrend mellett tették le voksukat. Igaz - folytatta - mi a határnak ezen az oldalán élők, rajtunk kívülálló okok miatt ugyan fizikailag nem szavazhattunk, de tudjuk, hogy nagyon sokan a szívünkkel szavaztunk. Hathatósan imádkoztunk, hogy maroknyi népünk úgy, mint egykor 1456-ban Nándorfehérvárnál, most is megálljt parancsoljon az elkereszténytelenítés fondorlatos igyekezetének. Imádkoztunk, kértük a Boldogságos Szent Szűz anyai oltalmát és pártfogását, hogy országunk és népünk itt a Kárpát-medencében ezután is Mária népe és országa legyen.

 

Köztudott, hogy a hívek sokasága Bodollón 2002. október 13. óta rendszeresen találkozik. Az elmúlt 15 évben sok mindenki imádkozott itt. Többek között Erdő Péter bíboros atya is, aki először 2006. március 20.-án, másodszor 2016. május 13.-án látogatott ide, amikor megáldotta a Sarlós-Boldogasszony tiszteletére készült szárnyas-oltárképet, Király Tamás és Kiss Virág Glória alkotását. A művészek azóta tovább szépítik oltárt. Sőt, mivel a híveknek további terveik vannak, hogy a templom és benne a szentély még jobban kifejezze az itt élők hitét, reményét és szeretetét Isten: egymás, népünk és nemzedékünk iránt, ezért a munkálatok tovább folytatódnak. A közelmúltban elkészült az oltár predella része. Miután Tamás édesapja, Király Antal, okleveles mérnök, az egyháztanács világi elnöke volt szíves a predellát leleplezni, Belá Tamás atya a jelenlevőkre és az elvégzett munkára Isten áldását közvetítette.

 

A szentmise elmélkedésében Tamás atya a Sátán mai kísértésire és gyakorlatára figyelmeztetett és útbaigazítást adott a védekezés módjára, fontosságára és mibenlétére.

 

A szentmise végén az egyháztanács világi elnöke, Ing. Király Antal mondott köszönetet. Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel köszöntötte Tamás atyát, aki fiatalos lelkesedéssel végzi lelkipásztori munkáját. Köszönjük, - mondta - hogy a lelkipásztorkodás egyik legnehezebb feladatát is vállalta: az ördögűzésben való segédkezést. Imádkozzunk hivatása teljességéért - folytatta -, hogy továbbra is megálljt tudjon parancsolni a Sátánnak és csatlósainak. Legyen jó eszköz Isten kezében, hogy szolgálata segítse elűzni a gonoszlelkeket és távol tudjon tartani minden betegséget. Áldása hordozza magában az isteni kegyelem hatékony erejét. Amit megáld, az legyen egészen tisztává és minden ártó hatalomtól mentessé. Áldása által távozzék onnét és szűnjék meg minden titkos kór, ami a ház lakóinak épségét, vagy nyugalmát veszélyezteti. Ne üssön ott tanyát a gonoszlélek, ne verjen ott gyökeret a rontás szelleme. Szűnjék meg ott a lopakodó Sátán minden cselszövése. Kérjük számára a Szentlélek erejét, hogy tegye őt erőssé hivatásában és a Sátán minden támadásával szemben élvezzen védelmet, pártfogást és oltalmat.

 

Tamás atya válaszában megköszönte a jókívánságot és az imákat. Kölcsönös ima és felelősség nélkül – mondta - elképzelhetetlen a jó lelkipásztorkodás, ezért arra kérte a jelenlevőket, hogy legyenek továbbra is egymás támogatói.

 

A lelki találkozó Szentségimádással folytatódott. Tamás atya, Ferenc pápa nagypénteki imája alapján így fohászkodott:

                              Urunk, Jézus Krisztus, imádunk téged, áldunk téged, magasztalunk téged, és hálát adunk néked, hogy végtelen szereteted jeleként itt maradtál közöttünk az legméltóságosabb Oltáriszentségben.

                              Határtalan szeretetedet látva szégyen borít el minket, mivel hagytuk, hogy egyedül szenvedj bűneinkért:

  • A szégyen, mert elfutottunk a próbatétel elől, bár ezerszer mondtuk neked: „Ha mindenki elhagy is, én, soha nem hagylak el…”.
  • A szégyen, mert Barabást választottuk, és nem téged - de a hatalmat; nem téged - de a látszatot; nem téged - de a pénzistent; nem téged - de a világiasságot és nem az örökkévalóságot.
  • A szégyen, mert szánkkal és szívünkkel kísértettünk téged, valahányszor próbatétel előtt álltunk, és azt mondtuk neked: „Ha te vagy a Messiás, mentsd meg magadat, s mi hinni fogunk neked!”.
  • A szégyen, mert sokan, még fölszentelt szolgáid közül is, engedték, hogy félrevezesse őket a nagyravágyás és a hiú dicsőség, és így elveszítették méltóságukat és első szeretetüket.
  • A szégyen, mert nemzedékünk egy megosztott, háborúk szabdalta világot hagy a fiatalokra; olyan világot, amelyet elemészt az önzés, s ahonnan a fiatalok, a kicsinyek, a betegek és az idősek ki vannak rekesztve.
  • A szégyen, mert már nem is szégyenkezünk.

                              Urunk, Jézus Krisztus, add meg nekünk a szent szégyen kegyelmét!

                              Urunk, pironkodó arcunk, látva és hallva beszédes csöndedet, irgalmasságod bűnbánatáért esedezik:

  • Azért a bűnbánatért, amely abból a bizonyosságból fakad, hogy egyedül te tudsz minket megmenteni a rossztól, egyedül te tudsz minket kigyógyítani a gyűlölet, az önzés, a gőg, a mohóság, a bosszú, a kapzsiság, a bálványimádás leprájából, egyedül te tudsz minket újra úgy átölelni, hogy visszanyerve istengyermeki méltóságunkat, örülhess annak, hogy visszatértünk az atyai házba, az életbe.
  • Azért a bűnbánatért, amely abból forrásozik, hogy átérezzük kicsinységünket, semmiségünket, hiábavalóságunkat, és amely engedi, hogy a megtérésre hívó gyengéd s mégis erős szólításod megsimogasson minket.
  • A Dávidi bűnbánatért, aki nyomorúsága mélyén benned találta meg újra egyetlen erejét.
  • Azért a bűnbánatért, amely szégyenünkből születik, abból a bizonyosságból, hogy szívünk mindaddig nyugtalan marad, amíg meg nem talál téged, s benned, teljességének és nyugalmának egyetlen forrását meg nem ízleli.
  • A Péteri bűnbánatért, aki meglátva tekintetedet keservesen siratta, hogy megtagadott az emberek előtt.

                        Urunk, Jézus Krisztus, add meg nekünk a szent bűnbánat kegyelmét!

                        Urunk, mérhetetlen fenséged előtt térdelve elkeseredettségünk sötétségében fellobban szívünkben a remény lángja, mert tudjuk, hogy irántunk érzett szereteted egyetlen mértéke az, hogy mértéktelenül szeretsz minket.

  • A reményé, hogy üzeneted ma is sok embert és népet ösztönöz arra, hogy elhiggyék: egyedül a jó győzheti le a rosszat és a gonoszságot, egyedül a megbocsátás küzdheti le a dühöt és a bosszút, egyedül a testvéri ölelés oszlathatja el a másikkal szembeni ellenségeskedést és félelmet.
  • A reményé, hogy áldozatod ma is árasztja az isteni szeretet jó illatát, s hogy ez a szeretet megsimogatja megannyi fiatal szívét, akik neked szentelik életüket, s a szeretet és az ingyenesség élő példáivá válnak ebben a nyereség és könnyű kereset logikája által tönkretett világunkban.
  • A reményé, hogy a sok misszionárius ma is kihívás elé állítja az emberiség elaltatott lelkiismeretét, mert életüket is kockára teszik azért, hogy a szegényekben, az eldobottakban, a földönfutó menekültekben, a kizsákmányoltakban, az éhezőkben és a bebörtönzöttekben téged szolgáljanak.
  • Azé a reményé, hogy a te szent és bűnösökből álló Egyházad minden hitelrontó kísérlet ellenére ma is olyan fény, amely megvilágosít, bátorít, felemel, és tanúságot tesz az emberiség iránti végtelen szeretetedről. Fény, amely jelzi, hogy Egyházad ma is a másokért élt élet modellje, az üdvösség bárkája, a bizonyosság és igazság forrása;
  • ·         Azé a reményé, hogy kereszted – amely a sok méltatlan törvényhozó és képmutató kapzsiságának és hitványságának az eredménye – a feltámadás, a jövő valódi forrása, amely a sír sötétségét a napnyugtát nem ismerő vasárnap hajnali fényévé változik, és megtanít minket arra, hogy irgalmas szereteted a mi egyetlen reményük. 

           Urunk, Jézus Krisztus, add meg nekünk a szent remény kegyelmét!

           Emberfia – Urunk és Istenünk! Segíts minket, hogy levetkőzzük a balodon felfeszített lator, valamint a rövidlátók és a romlottak pökhendiségét, akik egy kizsákmányolható alakot, egy kritizálandó elítéltet, egy kinevethető vesztest láttak benned, és újabb alkalmat kerestek és találtak arra, hogy saját bűneiket másokra, sőt Istenre terheljék.

          Emberfia – Urunk és Istenünk! Kérve kérünk, hogy most, ebben a szent órában azonosulni tudjunk a bűnbánó latorral, aki szégyenkező, bűnbánó és reménykedő szemmel nézett rád, és aki a hit szemével a te látszólagos vereségedben meglátta az isteni győzelmet, s így irgalmasságod előtt lelkében térdre hullva - tisztesen elrabolta a paradicsomot!

 

Emberfia – Urunk és Istenünk! Add meg nekünk is ezt a mennyi paradicsomot!

 

            A lelki találkozó szentségi áldással zárult. A hívek a hagyományos búcsúénekkel az ajkukon távoztak, lelkükben visszhangozva az ének közismert refrénjét: Nem vagyunk árvák, van Édesanyánk,/ Ügyes-bajos dolgunkban, bizton vigyáz ránk.