Megemlékezés 1956. november 4-ről

Gábor Bertalan | 4.11.2019

 

 

A Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont gimnazista diákjai a hittanóra keretében emlékeztek meg az ötvenhatos események szomorú következményeiről: a halálos ítéletek, a bebörtönzés, az eltiltások, a kivándorlás és a kivándoroltatás keserűségeiről.

 

A halál teszi lehetővé, hogy az élet élő maradjon – fogalmazott a minap Ferenc pápa. „Az a kultúra, amely megfeledkezik a halálról, belülről kezd meghalni. Aki megfeledkezik a halálról, már halni kezd”. Ahogy a szavak a csendből születnek és ott végződnek, miközben lehetővé teszik számunkra üzenetük megértését, ugyanaz történik magával az élettel és a halállal is. Lehet, hogy ez paradoxként hangzik, de a halál teszi lehetővé számunkra, hogy az élet élő maradjon. A vég teszi lehetővé, hogy megírjunk egy történetet, megfessünk egy képet, pont kerüljön a mondat végére, letegyük az ecsetet.

 

Tehát a vég nemcsak életünk végén van! Ezért jó, ha a hétköznapi életben több figyelmet tudunk fordítani minden kicsi végre: egy-egy történet végére, de minden szó, minden csend, minden oldal végére is, amit éppen most írunk, mert csak a pillanat tudatában megélt élet teljesedik be. Csak az Istennel és az Istenben megélt a pillanat válik örökké…

 

Az igazság a többség nélkül – béna. De a többség, az igazság nélkül értelmetlen és értéktelen. A kétszer kettő – négy, mindig igaz. Akkor is, ha a többség azt kétségbe vonja. Persze jó, ha a helyes eredményt sokan értik és élik. Ám, mit ér a többség, ha állítása igaztalan?  Jó volt látni és ismét megtapasztalni, hogy a diákjaink többsége érti az igazságot és ragaszkodik is hozzá…