Papi lelkigyakorlat

Papi lelkigyakorlat - Nem lehet a világot Isten nélkül szóra bírni… 

2018. február 26. és március 1. között az erdőbádonyi /Badin/ papnevelő intézetben tartotta Dr. Török Csaba atya vezetésével az idei magyar nyelvű lelkigyakorlatát a hazai papság.

Február 23-án, az aricciai Isteni Mester lelkigyakorlatos házban Josè Tolentino Mendonça atya is befejezte Ferenc pápának és vatikáni munkatársainak, a római Kúria bíborosainak és püspökeinek a szomjúságról tartott költői és szociális érzékenységű lelkigyakorlatos elmélkedéssorozatát.

Az utolsó meditáció végén Ferenc pápa a következő szavakkal fordult a lelkigyakorlatos mesterhez:

Kedves atya, hálásan köszönöm mindenki nevében ezeket az elmélkedéseket, amelyekkel kísért bennünket ezekben a napokban.

• Köszönjük, hogy beszélt nekünk az Egyházról, hogy hallatta az Egyháznak, ennek a kisded nyájnak a hangját.
• Köszönjük, hogy óva intett bennünket attól, hogy bürokratikus világiasságunkkal lekicsinyítsük azt.
• Köszönjük, hogy emlékeztetett bennünket arra, hogy az Egyház nem kalitka a Szentlélek számára, hogy a Szentlélek ki is repül és kint is dolgozik.
• Köszönjük, hogy idézeteivel megláttatta velünk, hogy a Szentlélek miként dolgozik a nem hívőkben, a „pogányokban” és más felekezetek hívőiben.
• Köszönjük, hogy figyelmeztetett arra, hogy ma is vannak Kornéliusz századosok és Péter börtönőrei, akik keresik bensőjük hangját és meg tudják különböztetni azt, amit hallanak.
• Köszönjük a felhívást, hogy félelem és merevség nélkül nyissuk meg magunkat a Szentléleknek és legyünk Rá, fogékonyak, hogy ne mumifikálódjunk a struktúráinkban, amelyek bezárnak bennünket.

A köszönet és a hála szavai szinte szóról szóra vonatkoznak Csaba atyára és gondolatmenetére. A lelkigyakorlatozók az alföldről egy magasabb helyre jöttek, mint hajdan Jézus és kiválasztott társai, ahol egyfajta előhúsvéti szintézisnek lehettek részesei. Egyházunk nem véletlenül olvastatja velünk, a szent negyven nap készületének elején a Színeváltozás történetét említette Csaba atya egyik elmélkedésében.

Bizony, ahogyan az Úr Jézust követő apostolok, úgy sokszor mi is saját emberi gondolataink rabjaiként követjük a Mestert. Elképzeléseink, elvárásaink, emberi reménykedéseink határozzák meg azt a módot, ahogyan rátekintünk. Így volt ez az apostolokkal is. Volt közöttük, aki még a mennybemenetelkor is azt forgatta fejében, hogy az Úr Jézus talán akkor állítja majd helyre Izrael királyságát.

Ezúton is köszönjük Csaba atya nagyböjti különös üzenetét: ne önmagunkra támaszkodjunk, hanem Istenre. Merjünk kilépni önmagunk világából, hogy Istentől - még ha olykor az Ő érhetetlennek tűnő, paradox útjain is – visszanyerjük létünket a Húsvét misztériumában, mert:

Nem lehet a világot Isten nélkül fölnevelni

nem lehet a világot Isten nélkül megérteni

nem lehet a világot Isten nélkül szóra bírni

 illetve lehet

csak az olyan rémült magánkaland

melyet a kétségbeesés kormányoz

s végkimenetele fölöttébb kétséges.

/Nagy Gáspár – Belátás/