Életfa – 2019. június 2. – 16:00

Gábor Bertalan | 3.6.2019

 

 

Mint minden éven, az idén is ökumenikus istentisztelet keretében emlékeztünk a nemzeti összetartozás fontosságáról. Egyházunk részéről Ferencz Attila, hitoktató az Apostolok cselekedeteiből olvasott fel egy részletet /ApCsel 17,15.22 – 18,1/, majd esperes plébánosunk fűzött rövid elmélkedést a felolvasott történéssel kapcsolatban. 

 (…) Abban az időben Pál apostol Athénban felállt az Areopágusz közepére és így szólt: „Athéni férfiak! Minden tekintetben nagyon vallásosnak látlak titeket. Amikor ugyanis körüljártam és megszemléltem a bálványképeiteket, egy olyan oltárra akadtam, amelyen ez a felirat volt: „Az ismeretlen istennek.” Nos, akit ti nem ismertek és mégis tiszteltek, azt hirdetem én nektek. Isten, aki a világot alkotta, és benne mindent – mivel ő a mennynek és a földnek ura –, nem lakik kézzel épített templomokban. Ő nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha valamire szüksége volna, hiszen ő ad mindennek életet, leheletet és mindent. (…) Isten elviselte ennek a tudatlanságnak az idejét, most azonban hirdeti, hogy mindnyájunknak bűnbánatot kell tartani mindenütt, mert meghatározott egy napot, amelyen ítélkezni fog a világ felett igazságban egy férfi által, akit arra rendelt, és igazolt is mindenki előtt, mikor feltámasztotta halottaiból.”… Egyesek, amikor a holtak feltámadásáról hallottak, gúnyolódtak, mások meg azt mondták: „Erről majd még egyszer meghallgatunk téged.”

Ezzel Pál eltávozott körükből. De néhány férfi csatlakozott hozzá és hívő lett, köztük Areopagita Dénes, valamint egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások is. Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba.

Ez az Isten igéje.

Esperes: Kedves Sorstársak!

Hallottuk – Pál apostol, remekül felépített beszéddel, a szónoki mesterség, ragyogó fogásaival állt a szó mesterei, az athéni férfiak elé. Amíg azonban másutt az evangélium hirdetése feltárta a szívek gondolatait, és pozitív állásfoglalásra bátorított mindenkit, addig az ókori világ szellemi fellegvárában, Athénban, Pál apostol nem kapott mást, mint gúnyos megjegyzéseket és fölényes vállveregetést.

A művelt elit elegáns módon, udvariasan, de félreérthetetlenül hárította el Krisztus üzenetét: „Erről majd még egyszer meghallgatunk téged.”

Ezen nincs is mit csodálkoznunk: Az athéniak között nemigen akadtak zsidók, akiket a kinyilatkoztatás ismerete felkészített volna a keresztény tanítás befogadására, a pogány görögöknek pedig – akik a testet nem tartották méltónak az örökkévalóságra, hanem csak a lélek, a szellem továbbélését tudták elképzelni – túl sok és felfogásukkal merőben ellentétes volt, amit Páltól hallottak.

Az eset kapcsán - három dolgot mi is megtanulhatunk:

Az első, ne gondoljuk, hogy a képzettség, a műveltség feltétlenül együtt jár a Krisztus üzenetére való nyitottsággal. A helytelen irányú szellemi előképzettség akadályt is jelenthet az evangélium teljes befogadásában.

A második, hogy Krisztus Urunk evangéliumi életértékét hirdetve ne eszközökben, módszerekben és technikákban bízzunk, hanem mindenekelőtt a Szentlélekben, akit Ő megígért és el is küldött nekünk, s aki egyedül képes elvezetni minket a teljes igazságra.

A harmadik pedig, legyünk felkészülve arra, hogy a Krisztusról való tanúságtételünket bizonyos körök lenézően, gúnyolódva, esetleg kifejezetten ellenségesen fogadják, s Őmiatta kirekesztenek bennünket a szellemi elitből, sőt Őmiatta meg is ölhetnek minket.

Csíksomlyóról jövünk. Több mint százezer ember egy szívvel és egy lélekkel imádkozott az Apostolutóddal és Máriával, Jézus Anyjával együtt, mint egykor az első Pünkösdkor az utolsó vacsora termében.

Ezúton is köszönjük a Gondviselésnek a közös tanúságtétel lehetőségét, mert a hallottakból és látottakból egyre egyértelműbb az igazság: Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk…

Adja Isten, hogy kellő erősséggel visszhangozzon mindnyájunkban, a Nyeregben a pápa látogatásának alkalmából felállított székely-kapu felirata: Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez testvér ne légy hűtlen soha!  

 

Imádkozzunk:

Urunk Jézus, Neked is részed volt az elutasításban, a gúnyolódásban és a kiközösítésben, amikor Isten országát hirdetted. Sokszor még saját tanítványaid sem értettek meg, mert nem voltak hozzá elég erősek, hogy kinyilatkoztatásodat befogadják.

A nemzeti együvé tartozás napja kapcsán arra kérünk: Tégy minket állhatatossá a Rólad való tanúságtételben, s add, hogy mindenekelőtt életpéldánkkal hirdessünk Téged, szavunkkal csak akkor, amikor a környezetünk megérett rá, hogy titkaidat befogadja.

Urunk, tudjuk, hogy még sok mondanivalód van számunkra, amit talán most még nem tudunk befogadni. Ám, megígérted, hogy amikor eljön az igazság Lelke, Ő majd elvezet minket a teljes igazságra.

Bizalommal kérünk, Szentlelked ereje, tegye készségessé szívünket, igazságod elfogadásra, hogy egyek legyünk Benned, akiben megszűnik minden határ, és eltűnik minden akadály, mert Te Isten vagy, az Atyával és a Szentlélekkel együtt, most és mindörökkön, örökké. Ámen.

Jn 16,12-15

Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek.

 

FOTÓgaléria itt: