Értékhordozó értékmentőkké nemesedve...

Örömmel közöljük, hogy Mgr. Peter Sojka, szobrászművész szakszerű javítása után 2024. október 31-én reggel visszaérkezett templomunkba Szűz Mária és Szent Bernadett restaurált szobra, ami 2024. november 3-án, vasárnap délelőtt a szentmisében lesz ünnepélyesen megáldva. A szobor javításának költségeit a rózsafüzér-társulat vállalta magára, amiért ezúton is nagy köszönet és hála. Templomunk főoltára, két mellékoltára és szószszéke 1896-ban készült. Áldott elődeink így akartak tisztelegni a Honfoglalás 1000. évfordulója emlékének.

Köztudott, hogy 1858. február 11-én a Lourdes melletti Massabielle-barlangban a szegény, írástudatlan, tizennégy éves Bernadette Soubirous-nak megjelent a Szűzanya, aki a látomásban hófehér ruhát és vakító fehér köpenyt viselt, égszínkék öv volt a derekán, lábát arany rózsa díszítette, és kezében rózsafüzért tartott. Július 16-áig összesen tizennyolc alkalommal jelent meg, bűnbánatot és engesztelést kérve. A Szűzanya február 25-én fölszólította Bernadettet, hogy fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosdjon meg benne. Március 2-án pedig megbízta: „mondja meg a papságnak, hogy építsenek kápolnát és jöjjenek körmenetben” a jelenések helyére. Március 4-én már több mint tízezren kísérték el Bernadettet a barlanghoz, de a látomásokban csak a leány részesült. Március 25-én a Szűzanya lourdes-i dialektusban a nevét is elárulta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.”

Franciaországban a jelenések híre gyorsan terjedt, egyre nagyobb tömegek látogattak Lourdes-ba – a Pireneusok között, a Pau patak partján fekvő városkába – ahol a jelenések helyén forrás fakadt, amely naponta 120 ezer liter vizet ad. A forrásnál kezdettől fogva több csodás gyógyulást tapasztaltak. A jelenéseket egyházi és világi hatóságok is vizsgálták. Azok természetfeletti jellegét 1862-ben a tarbes-i püspök (Lourdes a tarbes-i egyházmegye területén fekszik), majd 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte. A Szűzanya lourdes-i megjelenését először a tarbes-i egyházmegyében ünnepelték, 1890-től. 1908-tól, a jelenések 50. évfordulójától kezdve X. Piusz pápa kiterjesztette az ünneplést az egész Egyházra.

1862-ben templomot kezdtek építeni a forrás feletti sziklára, amely 1876-ra készült el, s amelynek IX. Piusz pápa bazilika címet és előjogokat is adományozott. A barlangban Bernadett útmutatásával elkészült a Szűzanya márványszobra. A forrás mellett fürdő épült. A jelenés helyén a sok csodálatos gyógyulás Szűz Mária Istentől kapott közbenjáró hatalmát igazolta, aminek következtében Lourdes világhírű zarándokhely lett, ahova milliók zarándokolnak el engesztelni és gyógyulásért vagy megnyugvásért imádkozni. A megmagyarázhatatlan gyógyulások száma sok ezer, ebből hetvenet ismer el az Egyház csodás gyógyulásnak. A lelki gyógyulások száma felmérhetetlen.

II. János Pál hétszer járt Franciaországban, kétszer a lourdes-i Mária-kegyhelyen is. Wojtyla pápának az 1981 júliusára tervezett, első lourdes-i utazása meghiúsult a két hónappal korábbi, május 13-án elszenvedett merénylet miatt. Amikor két évvel később, 1983. augusztus 14-15-én mégis megtörténhetett a zarándokút, a búcsú pillanatában a Szentatya így vallott: „Mária mennybevételének ezt az ünnepét életem egyik legszebb emlékeként őrzöm a szívemben.”

II. János Pál pápa 2004. augusztus 14-15-én a Szeplőtelen Fogantatás dogmája Boldog IX. Pius pápa részéről történt kihirdetésének 150. évfordulója alkalmából ismét visszatért Lourdesba. Zarándokútjával a Szentatya megnyitotta az évfordulós ünnepségeket azon a helyen, ahol a Szűzanya jelenéseivel erősítette meg a Szeplőtelen Fogantatás igazságát: a Boldogságos Szűz lelkét fogantatásának első pillanatától kezdve nem terhelte az áteredő bűn. Amint tudjuk, 1858. március 25-én, kevesebb, mint négy évvel a dogma kihirdetése után Szűz Mária Bernadettnek a helyi nyelvjárásban ezt mondta önmagáról: „Que soy era Immaculada Councepciou” – „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.”

Szent II. János Pál pápa 1992-ben kezdeményezte, hogy február 11., a Szűzanya első lourdes-i jelenésének napja legyen a Betegek Világnapja, amelynek célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését”.

Templomaink szakrális műemlékeinek ápolása is - nemzedékről-nemzedékre - jó alkalom és lehetőség kíván lenni arra, hogy mi is tisztelegjünk népünk történelmet formáló kulturális és hitbeli hagyományai előtt. Adja Isten, hogy boldogemlékű felmenőink, szentjeink és boldogjaink - a keresztény közgondolkodás kiváló mesterei és művelői utódjaiként - továbbra is fennen hirdessük Krisztus Urunk tanítását, értékrendjét határon innen és határon túl.

Az elmondottak tudatában és fényében bizalommal tekinthetünk nemzedékünk keresztény közösségeire, akik - felismerve az idők jeleit - nagylelkűen, láthatóan és bizonyíthatóan, elfogadva sajátos feladatunkat, készséget mutatunk arra, hogy azokat az Evangéliumból származó bölcsességgel, reménységgel és hűséggel megélve tovább adjuk, amelyek által mi magunk is értékhordozó értékmentőkké nemesedünk.