Interjú dr. Gábor Bertalan szepsi esperes-plébánossal, kérdések és válaszok...
Interjú dr. Gábor Bertalan szepsi esperesplébánossal (kérdések - válaszok)
Kedves Esperes Úr! Beszélgetésünk kezdetén, felidézné, kérem, a gyermekkorát, illetve a papi hivatás „előzményeit”? Mikor találkozott először az Egyházzal, mint közösséggel?
Édesanyám szíve alatt. Áldott szüleim és nagyszüleim által egy olyan faluközösségbe születtem, ahol a hitvallás, az anyanyelv, a nemzeti identitás, az önazonosság vitathatatlanul természetes volt. Plébániatemplomunk a Szentháromság tiszteletére emeltetett, ott kereszteltek meg, az első szentmisémet, most az aranymisémet is itt mutattam be, pappá szentelésem is Szentháromság vasárnapján történt. Jelzésértékek – kezdetbe nem volt más, mint a kegyelem, a kapcsolat: Őáltala, Ővele és Őbenne…
Hogyan teltek a szemináriumi évek? Akkortájt már volt valamiféle elképzelése, hogy milyen lelkipásztor szeretne lenni?
A szemináriumi évekhez szép emlékek fűződnek. Boldog voltam, örültem a hivatásnak, ami fokozatosan tisztázódott, hogy - ajándék. Elsősorban közösségi: veletek keresztény, értetek pap.
Milyen emlékei vannak a pappá szentelésének napjáról?
Megdöbbentő élmény volt úgy számomra, mint a pozsonyi barátaim számára az első áldás: vibrált a levegő.
Melyek voltak eddigi papi pályájának legszebb pillanatai, s melyek azok az események, mozzanatok, amiket a leginkább értékel az elmúlt ötven év szolgálatában?
A papság állapot. Pillanatok sorozata. Az egész szép, fokozatosan válik azzá. Teljesedik.
Milyen érzés volt megélni az aranymiséjét, mind a jelenlegi szolgálati helyén, Szepsiben, mind pedig a szülőfalujában, Rad községben?
Mindenütt Adyt idéztem:
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, Istenem, Istenem…
Ma köszönöm, hogy Te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az énértem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sírást,
Köszönöm tört szívű édesanyámat,
Fiatalságomat és bűneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozom senkinek
Másnak, csupán Néked, mindenért Néked.
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, Istenem, Istenem…
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy Te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm.
Tiszteletreméltó, hogy még mindig aktívan szolgál, hiszen a sokrétű papi és esperesi tevékenysége mellett Ön a szepsi Boldog Salkaházi Sára Iskolaközpont lelki vezetője, mindemellett – a szerkesztőségünk nagy örömére – nagyon sok beszámolót, elmélkedést és jegyzetet is ír.
Papi jelmondatomat Szent XXIII. János pápától kölcsönöztem: „Hűnek kell maradnom elhatározásomhoz, mindenáron jó akarok lenni, mindig, mindenkihez.” Fiatalos hévvel nem sejtettem, hogy szinte a lehetetlenségre vállalkoztam. Szavamon fogott Az, Aki meghívott, kiválasztott és küld: vetni, vetni, vetni… aratni az angyalok fognak…
Az iskola lelki vezetőjeként hogyan próbálja meg inspirálni és támogatni a diákokat és a tanárokat, s ötven év papi szolgálat után mi motiválja Önt lelkipásztorként?
P. Hunya Dániel egyik elmélkedése kapcsán fogalmazódott meg bennem, még pappá szentelésem előtt: A pap villámhárító. Küldetése megélni a készséget: Uram, engem ne sajnálj, csak a népemnek irgalmazz!
Nagy köszönet és hála a Mindenhatónak, hogy minden emberi gyarlóságom ellenére kiválasztott lettem, és az Iránta való szeretetben az Egyházért munkálkodhatom. Csak kívánni tudom, vágyni és kérni: áldjon meg mindnyájunkat, akiknek hite az evangéliumi értékrend magjából sarjadt.
A Boldogasszony közbenjárása, szentjeink és boldogjaink esedezése segítse mindnyájunkat - határon innen és határon túl - hátralévő életünkben úgy munkálkodni a mennyek országáért, hogy életünkben-halálunkban nyitott ajtókká válhassunk, amelyen keresztül beléphet hozzánk és közénk a teljes Szentháromság.
