Isten felé nyitott szív...

Bodollón – 2024. október 12-én, szombat délután a Csemadok helyi szervezete és a Búzakalász Asszonykórus szervezésében ismét megrendezték a szép-korúak napját, amelyet megtisztelt becses jelenlétével többek között a Mezőcsáti énekcsoport és a helyi esperes-plébános is, aki köszöntőjében örömmel nyugtázta, hogy az ünnepség a 22. évfordulóját ünneplő bodollói Fatimai engesztelő imanap vigíliáján történt.

 A kerek évfordulóra megjelent a Kottás Harangszó 3. kiadása, amelynek egy-egy példányát a helyi Csemadok szervezet vezetősége büszke örömmel adta át emlékül a Mezőcsáti küldöttség tagjainak, akik szintén nagy örömmel és nem kis csodálkozással fogadták a nem mindennapi kiadványt, ami egyértelmű múlthordozás.  Értékmentés.  Értékőrzés.

 Amit ugyanis kezébe vesz a tisztelt Olvasó az - szívekbe zárt kincs. Az énekeket nemzedékek adták át egymásnak. „Ágról ágra, szájról szájra”. Nem mindig szárnyalhatott, ezért konok következetességgel tudatosan örökítették át falusi és kisvárosi kántortanítók, előénekesek, nagyszülők és idős rokonok. Olyan időkben, amikor sok esetben már csak pusztán egyetlen gyenge szál, a népének kötötte gyermekét Egyházához. Mivel az értéket át kell adni, ezért az áldott emlékű elődök a népénekek ismeretét tudatosan megkövetelték gyermekeiktől és unokáiktól. Az idősek ösztönösen vigyáztak arra, hogy a kor ne tudja teljesen elfeledtetni a múltat. Kereszteléskor, esküvőn, temetésen, búcsújáráskor, kántáláskor, pászkaszenteléskor, búzaszenteléskor, májusi és októberi ájtatosságokon, ádventben, karácsonykor a hivatalos egyházi énekek mellett tanítgatták övéiknek a helyi jellegűeket is. Ezek kötettek egyetlen csokorba.

 Világunk gyorsan változik. Többen felismerték a szórványkultúra emlékei összegyűjtésének és mentésének fontosságát. Nemcsak azért, mert a fiatalabb nemzedék egyre kevesebbet tud belőlük, hanem azért is, mert napjaink változásai nem kedveznek a léleknek, a szellemnek, inkább csak a testi éhséget és vágyat szolgálják. Az ateizmus, az istentelenség új álarcot öltött.

 Köszönet mindenkinek, aki erkölcsileg és anyagilag segíti erősíteni az egyre gyengülő és vékonyuló szálakat, és így korunk kísértései és csábításai közepette a ránk bízott kincseket hatékonyabban őrizhetjük és adhatjuk tovább. Ezáltal nemzedékünk is értékőrző lesz. Az értékmentésben értékké nemesül, igazolva Ferenc pápa szavait: „Szeretném elmondani mindazoknak a családoknak, ahol idős emberek élnek: kincs van a birtokotokban! Őrizzétek ezt az életforrást otthonotokban: vigyázzatok rá, mint egy értékes örökségre, amelyet szeretni és ápolni kell.”

 A diszharmónia világában, a különböző gyarmatosítások szörnyű hatásai közepette, egyedüli biztos menedékhelyeink és mentsváraink a templomaink, az iskoláink és a közösségeink harmóniát teremtő és hordozó megannyi családja, nagyszülője és gyermeke.

 Az európai gyarmatosítás fájdalmas örökségének egy része ugyanis abból fakad, hogy az őslakos nagymamákat megakadályozták abban, hogy átadják a hitüket saját nyelvükön és kultúrájukban. Ez a veszteség minden bizonnyal tragikus volt, de - hála Istennek - Bodollón, a templom, az óvoda, a Csemadok, a Búzavirág Asszonykórus a rugalmasságról, az újrakezdésről, a gyógyulás felé vezető zarándoklatról, a közösségek életét gyógyító, Isten felé nyitott szívről tanúskodik…